Országosan is páratlan a zalai Shabby Blues Band gitárosának, Gedeon Attilának a gyűjteménye

Gedeon Attila 15 éves korában kötelezte el magát a gitár mellett. A zene iránti vonzódása már korábban kialakult, ahogy sokak esetében, úgy nála is a The Beatles volt az első kedvenc, miattuk kezdett zenét hallgatni. A rajongás a mai napig megmaradt, olyannyira, hogy öt alkalommal utazott ki Angliába célirányosan végigjárni azokat a kis klubokat, ahol annak idején Lennonék zenéltek.

– Véletlen momentumnak köszönhető, hogy gitáros lettem – eleveníti fel. – A Kádár-korszakban nagy divat volt Zalakaroson strandolni, én is többször voltam ott szüleimmel. Egy ilyen alkalommal láttam ott egy roma srácot zenélni. Akusztikus gitáron játszott, és valami miatt azonnal megfogott. Ott döntöttem el, hogy én is gitározni fogok. A zene szeretete a The Beatles miatt addigra már kialakult, de csak rajongói szinten. Ez a zalakarosi találkozás volt az a pont, aminek köszönhetően beléptem a zenészek igen széles körű társaságába. Vettem egy akusztikus gitárt, s megkértem Lőrincz Kálmánt, a Lorenzo vezetőjét, hogy tanítson meg játszani rajta.

Gida azt mondja, innen már egyenes út vezetett a színpadra. Játszott vendéglátós zenészként, a sorkatonai szolgálata alatt a tiszti klub gitárosa volt, de megfordult számos zalai csapatban is. Ezek közül a Shabby Blues Band a legismertebb, amely országos hírnévre tett szert, s amelyet ma a legjobb vidéki blues­zenekarok sorában tart számon a szakma. A Shabby Blues Bandnek nemcsak gitárosa, de zeneszerzője is, a jövőre megjelenő új albumon pedig már mint szövegíró is debütál.

– Azt, hogy rátaláltam a blues­- zenére, a középiskolás osztálytársaimnak köszönhetem – sorolja tovább. – Ők hoztak egy kazettát, hogy hallgassam meg, milyen jól játszik a gitáros. Johnny Winter volt, aki a mai napig a kedvenc blueszenészem. Innentől már célirányosan fordultam a blues felé, de az évek során számos más műfajban is kipróbáltam magam, a rockabillytől kezdve a rockig bezárólag. Ekkor már elektromos gitáron, egy csehszlovák gyártású, fekete színű Jolana Galaxison is játszottam. Az amerikai hangszerek akkor itthon még elérhetetlenek voltak. Olyannyira, hogy nem is az számított menő gitárosnak, aki birtokolt egy Fendert vagy egy Gibsont, hanem az, aki már látott olyat. Az itthoni gitárosok többségének bolgár hangszerei voltak, a Jolana Galaxis ezekhez képest magasabb szintet jelentett. A Jimi Hendrix által leggyakrabban használt Fender Stratocastert próbálták a csehek lekoppintani vele. Ez az árán is megmutatkozott, míg a bolgár hangszerek háromezer forintba kerültek, addig egy Galaxisért ötezer forintot kellett fizetni. Ez akkoriban úgy két-három havi keresetnek megfelelő összeg volt. Ez már olyan hangszer volt, amivel pironkodás nélkül ki lehetett állni a színpadra.

A gitárok gyűjtése Gedeon Attilánál szintén a véletlennek köszönhető. Eleinte praktikus okok miatt vásárolta hangszereit, az első akusztikus gitárt és az említett Jolana Galaxist egy osztrák márka követte, majd Szombathelyen, a Lord zenekart alapító Vida Ferenc hangszerboltjában megvette az első Fender Stratocasterét, amit egy Fender Telecaster követett.

– A gitárosok általában úgy váltogatták hangszereiket, hogy amikor újat vásároltak, anyagi okok miatt a régit eladták – meséli tovább. – Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy erre nem volt szükség, ezért aztán egyre gyűltek otthon a gitárok. Így lehetett egyszerre Stratocasterem és Telecasterem is. A tévé alatt tartottam őket, tokokban. Aztán egyszer láttam egy amerikai filmben, hogy a falon függnek egymás mellett a hangszerek, s baromi jól néztek ki. Sokkal jobban díszítették a lakást, mintha egy vázát vagy festményt helyeztek volna ott el.

A zenésznél ez a pillanat indította el azt a máig tartó folyamatot, aminek eredménye egy 55 hangszerből álló gyűjtemény lett. Gedeon Attila ugyanakkor leszögezi, ő nem funkció nélkül vásárolja a gitárokat, mindegyik hangszert okkal szerezte be. Eleinte azért, mert szüksége volt rá egy adott hangzás miatt, később pedig azért, mert a kedvencei is olyan modellt használnak. Egy idő után viszont már arra törekedett, hogy a rocktörténelem meghatározó hangszerei is a birtokában legyenek.

– Az egyik legértékesebb gitárom egy 1967-es Fender Stratocaster, amit Amerikából sikerült beszereznem. A festése megkopott, látszik rajta, hogy sokat volt használva. Ki tudja, kinek a kezében fordult meg, talán még Hendrix is játszott rajta – neveti el magát. – Aztán van egy olyan Stratocasterem is, amit 1969. augusztus 22-én gyártottak. Ez azért érdekes, mert a híres Woodstock fesztivál három nappal előtte ért véget, ebben tehát még bent van a Woodstock-feeling. Természetesen van olyan gitárom is, amit a The Beatles tagjai, John Lennon és Paul McCartney használtak. Ez egy Rickenbacker John Lennon-modell, még a kézjegye is rajta van.

A zenész egymás után mutatja a hangszereket, s mindegyiket tudja is kötni valamihez vagy valakihez. Van olyan ezüstszínű Dobro márkájú gitárja, amelyik a Dire Straits Brothers In Arms című albumának borítóján is látható, a híres Gibson Firebirdöt a már említett kedvenc, Johnny Winter használja, egy 1978-as Gibson-modell pedig a Led Zeppelin gitárosának, Jimmy Page-nek a favoritja. Mutat olyan hangszert, amin a Uriah Heep alapítója, Mick Box zenél, egy másik gitár az AC/DC koncertjeiről lehet ismerős, de van Stevie Ray Vaughn, Eric Clapton, Muddy Waters, Buddy Guy vagy éppen Paul Gilbert modellje is. Utóbbi kifejezetten heavy metal zenészek számára készült, mégis úgy véli, ott a helye a gyűjteményben, hiszen az is rocktörténeti jelentőségű. Basszusgitárt is birtokol, egy 1973-as Fender Jazz Bass modellt, abból a szériából, amit Orszáczky Miklós, vagyis Jackey használt a Syriusban.

Gida szerint fontos, ki milyen gitárt használ, de nem a hangszer tesz igazán naggyá egy zenészt. Szerinte azok a legjobb gitárosok, akiknek egyedi a stílusa. Mint például a Deep Purple alapítójáé, Ritchie Blac­kmore-é. Hiába próbálják utánozni, ugyanazt a hangzást, ugyanazt a játékmódot senki sem tudta hiánytalanul visszaadni.

– Büszke vagyok arra, hogy az a gitár is a tulajdonomban van, amin Zorán játszott az 1966-os Táncdalfesztiválon – mutat rá egy falon lévő hangszerre a zenész. – Akkor még a Metró tagja volt, a Mi fáj című dalukkal szerepeltek a fesztiválon. Ezt a hangszert előbb a Hobo Blues Band egykori tagja, Tóth János Rudolf, azaz Trutymó vásárolta meg tőle, majd Polgár Petihez került, én már tőle jutottam hozzá. Trutymó mesélte, hogy ez valóban Zorán gitárja volt, amit később ő maga is alátámasztott. Még egy fotót is küldött a táncdalfesztiválos fellépésről, amin ez a gitár látható a kezében. A másik ilyen kurrens hangszer az a Gibson, ami egykor Slamovits István tulajdona volt. Akkor használta, amikor a No zenekarnak volt tagja. Az egyik legutóbbi szerzeményem pedig az a Jolana Galaxis, amit először használtam. Az a hangszer talán három évig, ha a tulajdonomban volt, aztán hosszú ideig nem is tudtam róla semmit, egészen addig, amíg Soltész Tibor barátom, aki az egykori KGST-országokban készült hangszereket gyűjti, fel nem hívott azzal, hogy hozzá került egy Galaxis, amin van egy furcsa karcolás. Amikor leírta az ábrát, azonnal tudtam, az én egykori gitáromról van szó, hiszen azt az ábrát még én véstem bele. Megkértem rá, hogy újítsa fel, s aztán vissza is vásároltam tőle. Nem hiszem, hogy stúdiófelvételeknél használni fogom, de az érzelmi kötődés miatt úgy éreztem, annak is itt a helye nálam.

Gida saját modellekkel is rendelkezik, az ismert hangszerkészítő, Paál Gyula neki rakott össze egy-egy Stratocastert és Telecastert. A gitáros előbbire különösen büszke. Hangszedőit Amerikából hozták, a hangszer teste pedig egy 1969-es modellt formáz. Amitől különleges, hogy tökéletesen illeszkedik a zenész elvárásaihoz.

– Olyan ez, mint a Forma–1-es versenyzők autói – mosolyodik el. – Annak megfelelően alakítják a belsejét, amilyen az ember testalkata, igénye. Ezek a személyre szabott hangszerek is ezen az elven készülnek. A magyar zenészek közül Tátrai Tibor is saját modellen játszik.