Orvosi tréningterápia, avagy edzőterem receptre?

– Az orvosi tréningterápia, bár terjedőben van, Magyarországon még kevéssé ismert, mondhatni gyerekcipőben jár – bocsátja előre dr. Lákovics Anna rehabilitációs szak­orvos, a zalaeger­szegi Gerincterápiás Központ szakmai vezetője, aki a közelmúltban gyógytornász kolléganőjével, Némethné Bő­dör Zsuzsannával együtt továbbképzésen sajátította el a Nyugaton már régóta ismert és előszeretettel alkalmazott módszer alapjait. 

Meséli: a gyakorlat az egyik fővárosi edzőteremben volt, ahol tíz-tizenkét gyógytornász dolgozik folyamatosan a személyi edzők mellett. Céljuk a különféle mozgásszervi problémák megelőzése mellett a rehabilitáció, ha­gyományos edzőtermi gé­pekkel. 

– Hollandiában, Németországban és Ausztriában ezt a fajta terápiát receptre írják fel, a beteggel az edzőteremben szakképzett fizioterápiás szakemberek, orvosok, gyógy­tornászok foglalkoznak, a legmodernebb sportrehabilitációs ismeretek birtokában – mondja dr. Lákovics Anna, megjegyezve: a kondi- és fitnesz­gépeken végzett gyógy­torna aktív terápiás módszer. 

S hogy mi mindenre jelenthet gyógyírt az edzőtermi eszközpark? A sor rendkívül hosszú: segíti a porckorong-­regenerációt, növeli az izom­erőt, alkalmazható krónikus degeneratív elváltozások, tar­táshiba, egyensúlyzavar, ge­rinc­sérv és műtét utáni állapotok esetén, taglalja a szakember, „tehát izom-, ízületi és csontrendszeri problémákra egyaránt megoldást nyújthat”. 

Az egyéni terápiás tréningprogram („edzésterv”) alapos állapotfelmérést követően ké­szül az orvos és a gyógytornász közreműködésében, tartalma függ a szöveti sérülés fajtájától, továbbá attól, mikor történt a sérülés, és a páciens hol tart a regenerációban. 

– Nem mindegy, friss vagy több hónapos gerincsérvről van-e szó, a szöveti regeneráció minden fázisában más a feladat. A tervet úgy kell összeállítani, hogy a páciens ne sérüljön rá, és ne legyen túlterhelve – mutat rá a szakorvos. 

A cél sokrétű: az izomerő visszanyerése, fenntartása, fej­lesztése éppúgy lehet, mint a fájdalomcsökkentés, a tartáskorrekció, valamint a koordináció, a motorikus képességek, a flexibilitás, a gyorsaság és az állóképesség fejlesztése, visszaállítása a sérülés előtti szintre. Segíteni a pácienst a mindennapi mozgások újbóli könnyed végrehajtásában, vagyis felkészíteni őt a hétköznapok normális terhelésére, „hogy úgy élhesse az életét, mint a sérülése előtt, azaz például a gerincsérves beteg tudjon hajolni és emelni”. 

– Az orvosi tréningterápia nem keverendő össze a gyógytornával – mutat rá Némethné Bődör Zsuzsanna gyógytornász. – Ezt vagy előtte, prevenciós célból végezzük, hogy ne következzen be a baj, vagy utána, amikor már panaszmentes a beteg. Akkor lehet elkezdeni, amikor a gyógytornával a beteg a gyógyulás olyan szakaszába jut, hogy már jobban terhelhető, mert nincs a mozgást és a terhelést akadályozó fájdalma. 

Nem egyenértékű továbbá az edzővel végzett mozgással sem, szögezi le a szakember, hiszen a folyamat a diagnózis, a leletek, az MR, a röntgen eredményeinek értékelésével indul. Az edzésterv-össze­állításhoz pedig tudni kell, az adott sérüléstípusnak milyen regenerációs fázisai vannak, hiszen egy porcsérülés másképp gyógyul, mint például egy izom- vagy lágyrész-­sérülés. Ez határozza meg, mikor milyen inger szükséges. 

– A porc ingere a tengely­irányú kompresszió, ha egy artrózisos (ízületi porckopásos) térdet akarunk kezelni, különböző ellenállásokat, például súlyokat, gumiszalagot kell alkalmazni. Ehhez azért szükséges szakember, orvos és gyógytornász, mert tudni kell, az ízület mely szakaszán vannak még ép porcok, és abban a tartományban kell terhelni. Még az ízületi szög is meghatározható, s így beindítható a regeneráció. 

Az elején fontos meghatározni, mi az a maximális súly, amit egyszer meg tud emelni, vagy a lábával ki tud nyomni a páciens, és a sérüléshez igazítva ehhez képest kell meghatározni, hogy a maximális súly hány százalékával, milyen széria- és ismétlésszámmal, sebességgel, szünetekkel és gyakorisággal kell dolgoztatni a sérült testrészt. 

– Az is lehet, hogy először súly nélkül kezdjük a munkát, lassú tempóban, majd nő a súly, az intenzitás, és csökken a szünet időtartama. Az edzőtermi gépek közül a többség, speciá­lis beállításokkal, alkalmazható a terápia során, csakúgy, mint a szabad súlyok vagy a saját testsúly, így rendkívül változatos edzésprogram építhető fel, szigorúan szakember felügyeletével – ad betekintést a részletekbe dr. Lákovics Anna.