Az aratás olyan munka, ami koncentrációt igényel

Gyanó Szilvia, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzosa már korábban mesélt a hagyományokról. Most viszont egyéb érdekes részleteket is elárult.

– Az aratás kemény munka volt, korán kellett kezdeni, és késő estig tartott – mondta. – A vizet bugyogós korsóban vitték, mert abban nem melegedett meg. A legközelebbi kútról hozták, de Zalamerenyén például a határban több tiszta és hideg vizű forrás is volt, ezért nem kellett távolról hordani. Ezeket a forrásokat minden tavasszal kitisztították. Aratáskor sok folyadékot fogyasztottak, ilyenkor az árnyékba húzódtak egy rövid pihenőre. Le nem ültek, mert utána nehéz lett volna újra felvenni a munkát. Délben szoktak kicsit leülni, lefeküdni a „hüsbe”. Surdon bort, vizet és borosvizet ittak, mindig friss vizet töltöttek a poharukba, a maradékot kiöntötték. Ivás után azonnal munkához láttak, így a hidegvíz sem ártott meg. Amikor még maguknak arattak, akkor maguk mentek vízért, de az uradalmakban vízhordó fiúk vitték a vizet, akik az aratók gyerekei közül kerültek ki. Szomjas Károly téeszes időkben (1962) készült felvételén is a gyerekek hordják a vizet. Aratáskor (és más társas munkák esetén) nagy cseréptálból (aratótál) kínálták a munkásokat. Középre tették és úgy meregettek, szedtek maguknak az ételből.

Hozzátette: az aratásról készült fotókon látszik kissé az emberek öltözete. Korábbi időszakokból azonban nem rendelkeznek már felvételekkel.

– Így például csak leírásokból tudjuk, hogy a 19. század közepén még térden alul érő egyszerű vászoninget hordtak a nők – folytatta. – Az átlagos hétköznapokon és ünnepnapokon erre húzták a szoknyát és a kötényt, míg felső része a blúz szerepét töltötte be. Nagy melegben, aratáskor azonban csak vászoningben dolgoztak, mert kellemes viselet volt. Ilyenkor még előkerülhettek a régi hosszúingek (gedés ing), akkor is, amikor már a kétrészes öltözet (szoknya-rékli) vált általánossá. A gedés ing a legkorábbi ismert ruhatípus a „Minél cifrább, annál szebb – A bőszoknyás-gyöngyösnecces népviselet Zalában című időszaki kiállításunkban.