Lejtmenetben van a burgonyatermesztés

Az egyesület szoros együttműködésben dolgozik a Pannon Egyetem Burgonyakutatási Központjával, annak érdekében, hogy a termelők a szakmai tanácskozásokon még jobban megismerhessék az ágazat helyzetét, illetve annak problémáit. Utóbbiból van bőven, dr. Polgár Zsolt, a szervezet elnöke szerint sok sebből vérzik a magyarországi burgonyatermesztés, amely húszéves lejtmenetben van a termőterület csökkenése miatt.

– Egyre gazdaságtalanabb a termesztése – folytatta. – Csak kevesen képesek arra, hogy öntözéssel jó minőségű terméket versenyképes áron, alacsony önköltségen tudjanak előállítani. Tehát a hazai burgonyatermesztés folyamatosan veszít a versenyképességéből az importtal szemben. Ez sok összetevőből áll, többek közt abból, hogy a gazdák többsége nem öntöz. Eddig drága volt az öntözés, körülményes a vízjogi és egyéb engedélyek beszerzése. Viszont, ha a kormányzat ígéretéhez híven változtat ezen, s támogatja az öntözést, akkor talán ez a helyzet megváltozhat. A másik fő probléma a nem megfelelő minőségű vetőburgonya használata. A termőterület több mint 80 százalékára gyakorlatilag ellenőrizetlen minőségű, nem fémzárolt, senki által nem minősített „vetőburgonyát” ültetnek el a gazdák. Az ilyen burgonyának az egészségi állapota nem felel meg az elvárásoknak, emiatt alacsonyabb a termőképessége, s persze majd a termés minősége is kifogásolható lesz. Ez pedig oda vezet, hogy a nálunk elért termésátlag és minőség összességében nem versenyképes az importtal szemben. Így pedig beruházásra sem lesz tőke a termelő kezében, hogy a versenyt árban, minőségben és technológiában felvehesse. A helyzetet tovább súlyosbítja az olyan karantén kórokozók megjelenése, mint például a ralsztóniás barnarothadás, melynek terjedését olykor a legdrasztikusabb intézkedésekkel sem lehet kezelni, vagy megakadályozni.

Dr. Polgár Zsolt hozzátette: a közgyűlésen részt vettek a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) képviselői, akik a jövőben sokszorosára kívánják emelni az ellenőrzéseket, illetve növelni az intézkedések drasztikusságát, hogy a kórokozókat kordában lehessen tartani. Ha ez nem sikerül, akkor akár az egész hazai burgonyaágazat léte veszélybe kerülhet.

– Országosan az étkezési burgonya termőterülete mintegy 14-15 ezer hektár, a vetőburgonyáé pedig mindössze 150 hektár. A fogyasztás évente 400-450 ezer tonna étkezési burgonya, s ennek egyre nagyobb hányada import – tette hozzá. – Már több mint 10 éve tisztában vagyunk a problémákkal, a keszthelyi Burgonyakutatási Központ mindig is igyekezett a szakma érdekeit szem előtt tartva a hatóságok, valamint a termelők felé jobbító szándékú javaslatokat tenni, amik azonban csak időnként találtak meghallgatásra. Ebben a helyzetben fokozottan szükség van a Keszthelyi Burgonyáért Egyesület szakmai munkájára, amely magára vállalta a szakma érdekképviseletét, a keszthelyi fajták és a burgonyafogyasztás országos szintű népszerűsítését.

A szakember reméli, hogy a mostani közgyűlés után még jobban odafigyelnek a döntéshozók arra, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a hazai burgonyatermesztés és -kutatás ne szűnjön meg, sőt, ha lehet, fejlődjön.