Kárpitosok mestervizsgáztak Kanizsán – Zala ma is a bútorgyártás hazai fellegvárának számít

A Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén Tuboly Jenőné Csilla mestervizsga- referens elmondta: belépőként a jelölteknek egy tönkrement bútordarabot kellett felújítaniuk. Minden egyes munkafolyamatot fényképekkel kellett illusztrálni, tervdokumentációval ellátni. Tegnap pedig a Kanizsa Trend tervezői csapatának az ötlete nyomán egy újszerű, pihenésre és nyugodt telefonálásra szolgáló alkalmatosságot építettek – nyolc óra szintidő alatt. Az elkészült munkákat a soproni Marton Ferenc kárpitos mester, valamint Kardos Zoltán és Léránt Jenő vállalkozók értékelték.

– A szakmánk kihalófélben van, Zala megye viszont a bútorgyártás fellegvára ma is – mondta Marton Ferenc, a bizottság elnöke. – Ebben a régióban van még utánpótlás, ám az ország más részein nincs kárpitos szaküzem. A nyugati határszélen szinte nincs kereslet kárpitosra, pedig a külföldről érkező áruk minősége silány. Ám egy ilyen bútort kijavíttatni többe kerül, mint venni egy újabb rossz minőségűt, ezért a vásárlók nyilván az utóbbi megoldást választják. Miközben a szakmánk hazai képviselői hiába kényesek arra, hogy mit adnak ki a kezeik közül. Szeretnénk megtanítani a fiatalokat arra is, hogy a régi, antik bútorokat miként lehet felújítani. Léránt Jenő szerint attól lesz valakiből jó kárpitos mester, hogy sokoldalú, nem retten meg az új feladatoktól és szép terméket készít el. Elmondta: a mestervizsgázók munkaigényes feladatot kaptak, melyben fontos a precizitás.

A vendéglátó üzem ügyvezetője, Wilheim Gábor hozzátette: a bútoripar a generációváltás problémájával küzd. Azok a szakemberek, akik a rendszerváltás után megalapították a gyárakat, kezdenek kiöregedni. A mestervizsga ragyogó alkalom, hogy a kárpitosság finomságait, apróságait felszínre hozza. Lehetőség, hogy a kiváló kollégáik tanítsák az utánuk következő generációt. A kárpitosok jövő hétfőn írásbeli és szóbeli vizsgán is bizonyíthatnak.