A zalaújlaki Antal Zsolt Benedek is részt vett a panamai ifjúsági világtalálkozón

A 27 éves fiatal 2015 ősze óta az Esztergomi Szemináriumba jár mint a Kaposvári Egyházmegye kispapja, közben negyedéves teológus hallgató az Esztergomi Hittudományi Főiskolán. Ha minden a tervei szerint alakul, akkor 2020 nyarán lesz diakónus, 2021 júniusában pedig pappá szenteli Varga László megyés püspök atya.

– A világtalálkozóra minden egyházmegyéből két ember mehetett támogatással – mesélte Antal Zsolt Benedek. – A Kaposvári Egyházmegyéből a somogyi megyeszékhelyen élő Radnai Kingával együtt sorsoltak ki. Örültünk a lehetőségnek, és egyben egy kiváló alkalomnak tekinthettük ezt a zarándoklatot a saját lelki feltöltődésünkön túl ahhoz, hogy elhozzuk az egyházmegye fiataljainak a Szentatya üzenetét, valamint a világtalálkozó hangulatát és azt az élményt, amelyet mi ott megtapasztaltunk San Joséban és Panamavárosban.

Az ifjúsági világtalálkozók sorát Szent II. János Pál pápa indította útjára még 1984-ben. A Megváltás 1950. évfordulója alkalmából meghirdetett szentév lezárására a Szentatya Rómába hívta a fiatalokat, hogy az egyszerinek tervezett esemény keretében közösen ünnepeljenek. Ennek folytatását aztán a fiatalok lelkesedésének és nagy számának köszönhetően megrendezték a következő évben is, manapság Rómán kívül van hagyományosan a találkozó. Erre az eseményre a mindenkori pápa is ellátogat, és előtte üzenetet is küld a világ fiataljainak. Az idei mottó: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint” volt.

– Mindig tartanak egy előtalálkozót, amely idén a „missziós hét” nevet viselte – folytatta. – Ezt Costa Rica fővárosában, San Joséban tartották. A hét során egy helyi plébánia családjainál kaptunk szállást, pontosan úgy, ahogy Kanizsán az Antióchia Közösségben van a Nagyhétvégék során. Innen indultunk naponta a központi rendezvényekre, melyek között volt szentmise, szentségimádás, fesztiválkörmenet, istendicsőítés és koncertek. Vasárnap pedig együtt ünnepeltük a szentmisét a plébánia hívei­vel együtt, a helyi plébános vezetésével.

A fiatal elmondta: Panamába továbbutazva szintén egy nyitott és befogadó közösség részesei lehettek. Hasonlóan San Joséhoz, Panamavárosban is családoknál szállásolták el. Az itteni programok közül kiemelkednek a Szentatyával közös liturgiák és események, mint például a Szentatya fogadása, a keresztút, a vigília és a záró szentmise.

– A megérkezésünk pillanatában egyből otthon éreztük magunkat, hiszen a helyiek figyelmesen, szeretettel és intenzív énekléssel fogadtak minket – tette hozzá. – A temperamentumuk elsőre kicsit meghökkentő, hiszen egyből közvetlenek. A szentmiséket élő módon ünneplik, egymással is nyitottak. A körmenetük egy igazi latin karneváli felvonuláshoz hasonlított. A rózsafüzér imádságot valóságosan eljátszották, énekeltek, táncoltak, a szentségimádás közben pedig dicsőítő koncertet is tartottak. Megtapasztaltam, ahhoz, hogy valakihez közel kerüljek, nem biztos, hogy csupán a szavakon keresztül vezet az út. A befogadó családjaink nem tudtak angolul, mi pedig spanyolul nem beszéltünk, mégis megértettük egymást. Értettük a találkozásért hozott kölcsönös áldozatunkat, az volt a fontos, hogy mindenki kilépett a komfort­zónájából.

– S azt hiszem, nem is azt kell keresni egy ilyen találkozóban, hogy mik történtek, és mennyi élménnyel gazdagodtam, hanem hogy vajon Isten jelen volt-e az utazás során – folytatta. – Jelen volt a találkozásokban, beszélgetésekben, az ottani embereknek a szívében, lelkében, szemében, családi kapcsolataiban, örömében, lendületében, közösségeikben, vendégszeretetükben, küzdelmeikben, mindennapi imáikban és egyszerűségükben. A fiatalok számára azt üzente a találkozó: Legyetek jelen! Éljétek meg a mát, ne féljetek keresni önmagatok, az Istent, merjetek kérdezni és megkérdőjelezni az evidenciának tűnő dolgokat. Hiszen a fiatalok nagyon jók abban, hogy gondolkodjanak, kérdezzenek, küzdjenek, döntsenek, és hogy kitartsanak a döntéseik mellett. S ha nem is ezt érzi minden fiatal, törekedjen erre. Ferenc pápa legmélyebb és legmeghatározóbb gondolata talán az volt, hogy a fiatalok nem a jövő, hanem a jelen.