A Kiskanizsai Polgári Olvasókör 2020-ban ünnepelte fennállása 150. évfordulóját

Az évfordulóhoz kapcsolódó ünnepséget a közelmúltban tartották meg, a járványhelyzet miatt csak szűk körben, s készül egy, az olvasókör történetét összefoglaló tanulmánykötet is, melyet Kardos Ferenc néprajzkutató jegyez.

– Kiskanizsa Nagykanizsa része volt a 18. század nagy részében, mely fejlett árutermelő agrárgazdaságokkal, polgárosuló paraszti réteggel, egyre gyarapodó értelmiséggel és erős, tettre kész magyar, katolikus öntudattal bírt. Ez utóbbi abban is megnyilvánult, hogy el akart szakadni Nagykanizsától, független településként kívánt élni a kiegyezés után. Az 1868-ban elindult önállósodás idején külön képviselő-testülete és tanácsa volt – idézte fel Kardos Ferenc. – A Polgári Olvasókör ebben a miliőben, az önállóságot is szimbolizálva, 1870. március 13-án tartotta alakuló ülését. A kezdeményezés a kiskanizsai iskolában tanító Hajgató Sándor érdeme, aki az alakuláskor jegyzője, majd Dávidovics György után, 1871–73 között elnöke is volt a körnek. A kör alapszabálya rögzítette jelszavát: „Becsületesség és haladás!” A ma művelődési házként működő székházuk azonban akkor még nem volt meg. Az induláskor az olvasókör Varga Ferenc Szent Flórián téri házának három utcai szobáját vette bérbe, majd nagyjából 10 évig székelt a Nagykorcsmában is. A kör abban az időben reggel 8-tól este 10-ig tartott nyitva. Célja az alapszabálya szerint a következő volt: „Zártkörű társas egyesülés, olvasás, közhasznú ismeretek gyűjtése, azoknak egymássali közlése és általában szellemi önművelődés. Kiskanizsa törekvő, értelmes polgáraiból erkölcsi erőt és hasznos polgárt nevelni; társalgás, eszmecsere által e város felvirágoztatása iránt érdeklődést kelteni és annak mint szellemi, mint anyagi fejlődésére jótékonyan hatni.” A szabályok között az is szerepelt, hogy a kör „figyelemmel kíséri a testvérváros (azaz Nagykanizsa) és vidékének mozgalmait, társas életét. A tagok ekkor még csak férfiak lehettek. Az olvasókör könyvtárat tartott fenn a kezdetektől, ahol könyv és folyóirat kerülhetett a kör tagjai kezébe, politikai lapok, szórakoztató periodikák, gazdasági kiadványok.

Kardos Ferenc jelezte: 1873. június 29-én nyilvánította nagyközségnek magát Kiskanizsa. Az önálló hivatali adminisztráció működtetése miatt azonban anyagi terheik jelentősen növekedtek, ezért súlyos pénzügyi válságba jutott a település rövid időn belül. Ennek következtében 1876 decemberében a kiskanizsaiak úgy döntöttek, hogy visszatérnek Nagykanizsához, s 1880. december 30-án újra közös képviselőtestületi választást tartottak.

– Az anyagi gondok az éppen csak megalakult olvasókör életét is nehezítették, így az 1883-ban jószerével újraalakult, 1884–86 között pedig nem működött – folytatta a szakember. – Döntő változás állt be 1890-ben, amikor a kör jegyzője, Herényi Pál tanító vette kézbe a könyvtár gondozását, gyarapítását, és rendszeresen szervezett felolvasásokat, lévén, akkor még nem mindenki tudott olvasni. Az olvasókör ünnepi alkalmai (bálok, évfordulós rendezvények), illetve könyvtára egyszerre biztosította a szórakozás lehetőségét, a közéleti, politikai, gazdasági eszmecsere helyszínét és segítette az önművelődést, önképzést. A Polgári Olvasókör ekkor már tekintélyes, rangos egyesületnek számított. Nemcsak a környékbeli falvak tanítói, papjai, hanem ügyvédek és hivatalnokok is a kör tagjaivá lettek. 1892-ben a leendő kultuszminiszter, Wlassics Gyula, 1896-ban pedig Vécsey Zsigmond, Nagykanizsa város akkori polgármestere is a tagok sorába lépett – jelezte a néprajzkutató.

Az olvasókör vezetői és tagjai 1899-ben a település központi részén vásároltak egy házat, s azt lebontva, annak helyén azonnal hozzáfogtak az állandó székház építéséhez. 1900. március 11-én készen volt az új otthon, amely akkor még csupán négy helyiségből állt. Az egyikben vegyesboltot nyitottak, melynek hasznát a kör javára fordították.

– A kiskanizsai árutermelő parasztok (az általuk is használt elnevezéssel: a „sáskák”), a dualizmus korában és a 20. század első felében közösen, saját vagyonukból építettek templomot, bálokat és színi előadásokat, jótékonysági rendezvényeket, évfordulós ünnepeket, emlékesteket, közösségi rendezvényeket szerveztek, működtették az olvasókört, ami nemcsak akkor volt hihetetlenül nagy dolog, hanem ma is az – jelentette ki Kardos Ferenc.

– 1928. november 11-én ünnepélyes keretek között avatták fel az olvasókör gyönyörű, modern, emeletes székházát, amit a szervezet a város segítségével és 23 tag vagyona terhére felvett kölcsönből (fényképüket ma is a falon látható tabló őrzi) 80 000 pengő költséggel emelt. A kiskanizsai születésű dr. Fülöp György ügyvéd, az olvasókör titkára nevéhez sok érdem fűződik. Neki köszönhető, hogy végül emeletes lett az épület, általa készülhetett el a kor színvonalának megfelelően a színházterem is. Elindította a kiskanizsai mozi létesítését, kezdeményezte a Hunyadi téri sportpálya létrehozását. A gazdasági világválság és a második háború meggyötörte a kiskanizsaiakat és rosszul érintette az olvasókör működését is. Egyre többen tartoztak a tagdíjjal, és sokaknak be kellett vonulni, számosan soha nem tértek haza. 1945 után a lelkileg megtört és anyagilag megviselt emberek rendbe hozták a sérült épületet.

Újraindult a régi élet, s hiába fizették ki az összes tartozásukat, csak 1948. december 27-ig működhetett a Kiskanizsai Polgári Olvasókör, amikor székháza a kommunista párt székháza lett. A munka majd csak a rendszerváltás után, 1990. december 4-én indulhatott újra, akkor az olvasóköri tagságot a szennyvízhálózat-építés hozta össze, de később a kulturális események váltak hangsúlyosabbá. Székhelye az általa létrehozott, de az újjáalakuláskor már művelődési házként működő ház lett. Elnöknek dr. Kovács Géza körzeti orvost választották meg, elnökhelyettese dr. Fekete Ágoston, a kör alelnöke pedig Rodek György lett. 1995 és 2005 között elsősorban a Nyugdíjasklub működése jelentette az olvasóköri tevékenységet, amit részben magyarázott az is, hogy az egyesületnek otthont adó épületben működik a Móricz Zsigmond Művelődési Ház és a Halis István Városi Könyvtár fiókkönyvtára. Tehát két olyan tevékenység, színház és könyvtár, melyet a 20. század elején az olvasókör végzett, ma már intézményes formában van jelen Kiskanizsán.

Az olvasókör tevékenységében ma a kiskanizsai hagyományok ápolása, a közösségi alkalmak szervezése és fenntartása, a társas szórakozási lehetőségek biztosítása a hangsúlyos. Dr. Kovács Gézát később Knausz József váltotta az elnöki poszton, majd 2006-ban Horváthné Polai Máriát választotta a tagság elnöknek. Az ő munkája révén vált az egyesület az Olvasókörök Országos Szövetségének tagjává. 2009. március 2-től az egyesület elnöke Salamon Sándorné, aki jelenleg is betölti ezt a tisztet. Most az olvasókör kebelén egészségbarát klub, könyvbarát klub (ezt a nyugdíjas kiskanizsai könyvtáros, Mikó Istvánné hozta létre és vezeti), valamint kártyaklub (Fülöp János vezetésével) működik.

A fő szervezőerő azonban az Árvácska Dalkör, mely 2002-ben alakult Baj Györgyné, Göttli Györgyné, Horváth Lászlóné, Jakabfy Ferencné, Kálovics Istvánné, Lovász Lászlóné, Mozsolics Józsefné, Németh Lászlóné, Salamon Sándorné, Szokol Boldizsárné részvételével.

– A dalostalálkozókon 2008-tól vesz részt a dalkör, előbb Dolmányos Erzsébet, majd Hajgató Rita, később Scheiber Krisztina vezetésével. Ma Németh Renáta irányítja a munkát – hallottuk Salamon Sándornétól.

– 2010-től kapcsolatot, barátságot ápolunk a lendvai Hajnal Művelődési Egyesülettel, a gyertyánosi magyar dalkörrel. A sikeres dalköri megmérettetéseken túl 2010-ben Szokol Boldizsárné nagyszerű sütő-főző tanfolyamot vezetett, Jakabfy Ferencné a bálokban gondoskodott a jó hangulatról. Az egyesület nem csupán saját rendezvényeket szervez, hanem részt vesz a nagykanizsai városi rendezvényeken, melyek közül a legjelentősebb a Kiskanizsai Búcsú (a városrész Sarlós Boldogasszony-­templomának búcsúja), és a Dödölle Fesztivál. A Kiskanizsai Polgári Olvasókör a legkiválóbb kiskanizsai lakosok tevékenységét minden évben az olvasókör megalapításának jubileumi rendezvényén ismeri el. Az eszmei értékkel bíró díjakat a kiskanizsai hagyományok ápolásában, a kulturális és közéletben élen járóknak adják át, valamint kitüntetjük azokat is, akik az olvasóköri mozgalom életben tartásáért tesznek. Az olvasókör 145. születésnapján, 2015-ben kapta meg tevékenysége elismeréséül a Nagykanizsa Megyei Jogú Városért kitüntető címet. Sajnos, az 1990-es újraindulás óta tagok közül többen nem érhették meg egyesületünk 150. születésnapját, köztük a karvezető Hajgató Rita, aki a „Szövetségben az olvasókörök” című kiadványban mutatta be egyesületünket 2010-ben. Szintén fájó szívvel emlékezünk Lukács Ibolyára, aki ugyancsak írt az egyesületről. Mindketten fiatalon hagytak itt bennünket. Donát Attila sincs már köztünk, aki operatőrként, fotósként rendszeresen dokumentálta a rendezvényeinket. Az olvasókör történetének legjobb ismerője ma Horváth Jánosné Plánder Júlia, az Együtt Kiskanizsáért Egyesület elnöke, aki lokálpatriótaként – együttműködésben a Thúry György Múzeummal – több kiskanizsai témájú kiállítást létrehozott, írt az olvasókörről és annak könyvtáráról is. Hogy mi lehet a mögöttünk hagyott 150 év summázata? Szerintem az, hogy a Kiskanizsai Polgári Olvasókör minden korszakban megtalálta helyét, betöltötte szerepét a kiskanizsai, nagykanizsai társadalomban egyaránt. Szeretnénk a jövőben is tartalommal megtölteni az olvasókört,

az itt élő idősebbeknek és fiataloknak.