A nagykanizsai piarista iskolában a járványhelyzet idején is összefogják a közösséget

Alapvetően így van ez egy klasszikus, világi fenntartású oktatási intézményben, egy egyházi iskolában viszont hatványozottan igaz, hiszen ott nemcsak az úgymond materiális tudást közvetítik, hanem a keresztény lelkiséget is. Hogy a Nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda munkatársai milyen módszerekkel birkóztak meg a kihívással, arról Böszörményi Géza atya, az intézmény igazgatója számolt be lapunknak.

– Sokat gondolkodtunk azon, hogy mik legyenek a digitális oktatás keretei – bocsátotta előre. – Erről (a jogszabályokkal összhangban) egy részletes saját szabályzatot készítettünk, amely november óta, folyamatosan aktualizálva, a honlapunkon olvasható. Szerepel benne például, hogy a digitális oktatás elsődleges csatornája a Google-tanterem. Ez egységes és kötelező az egész intézményben: más platformok is használhatók, de a Google-tantermekben (amelyeket már szeptember elején létrehoztunk) minden anyagnak, információnak meg kell jelennie. Meghatároztuk, hogy mikor küldhetők üzenetek, feladatok: este, hétvégén például nem adunk ilyeneket, hogy ezzel is tiszteletben tartsuk a családok magánéletét. A legfontosabb változás a tavalyi tanévhez képest, hogy minden osztály számára digitális órarend készült, amely szintén a honlapunkon látható. Egyértelmű volt, hogy minden órát nem tudunk online megtartani, viszont egyre erősebb volt az igény a diákok és a tanárok részéről is, hogy legyenek kontaktórák. Meghatároztuk, hogy melyik tárgyból hány ilyet lehet, illetve kell tartani; más-más irányelveket állítottunk fel a felsős és a gimnazista korosztályra. Ezek figyelembevételével készült aztán el az osztályok online órarendje. Törekedtünk arra, hogy egy napra ne essen mértéktelenül sok óra, illetve hogy a felsősöknek legfeljebb két, a gimnazistáknak három órájuk legyen egymás után.

Az igazgató atya jelezte: az alsó tagozatban nem állítottak össze digitális órarendet. Ott továbbra is az tűnt jó módszernek, hogy a pedagógusok mindennap elküldték a tananyagot, amelyet aztán a gyerekek szülői segítséggel dolgoztak fel. A tavalyi év tapasztalatai alapján már elég jól látják, hogy mi az a mennyiség, amely hatékonyan segíti a gyerekek fejlődését, ugyanakkor a családok számára sem jelent aránytalanul nagy megterhelést.

– Mivel az elmúlt évek fejlesztései nyomán megfelelő eszközökkel rendelkezünk, lehetőségünk nyílt arra, hogy laptopot vagy tabletet tudjunk kölcsönadni minden munkatársunknak és diákunknak, akinek erre szüksége volt – magyarázta Böszörményi Géza. – Így az órákba való bekapcsolódást vagy a feladatok megoldását az eszközhiány már senkinél nem hátráltatja.

Egyházi fenntartású intézmény lévén, hogyan sikerült a szükséges lelkiséget biztosítani diákjaik (és a tantestület) számára a nagyon fontos nagyböjti időszakban, amikor jelenléti oktatásra nem volt lehetőség? – kérdeztük.

– A digitális oktatást a jogszabályokkal összhangban mi is fokozatosan vezettük be: míg a gimnáziumi évfolyamok már novembertől otthon tanultak, az általános iskolás és az óvodás korosztálynak csak márciusban kellett elhagynia a jelenléti oktatást – árulta el az atya. – A járvány miatt bizonyos lelki programokat sajnos már korábban el kellett hagynunk, például nem tarthattunk alsós vagy felsős diákmiséket, illetve szeretetvendégséget (agapét) a vasárnapi szentmisék után. Karácsony előtt még szerveztünk fakultatív gyónási lehetőséget minden évfolyam számára. Húsvét előtt azonban, a járvány tetőzésének időszakában erre már nem volt lehetőség. Ezért arra törekedtünk, hogy a lelki programokat is áthelyezzük a digitális térbe. Iskolánk egyik fontos hagyománya például, hogy az osztályfőnökök minden reggel találkoznak diákjaikkal az órák előtt. Ezt reggeli liturgiának hívjuk, de nem csak az imádságról szólhatnak: szóba kerülnek ilyenkor az osztály életének eseményei, fontos információk hangzanak el, a diákok lelki útravalót kapnak, vagy elmesélhetik, hogy vannak, mire számítanak aznap, és így tovább. Néhány osztályfőnök a digitális oktatásban is folytatja ezt: minden reggel felkínálja a találkozás lehetőségét a tanulóknak, akik közül sokan élnek is ezzel.

Így napi kapcsolatban maradhatnak egymással és az osztályfőnökükkel, megélik az összetartozás, a valahova tartozás örömét, mondta.

– A digitális órarendben szerepelnek a hittan­órák is, a heti két hittanórából legalább egyet minden osztályban megtartunk. Facebook-oldalunkon továbbra is sok lelki tartalmat jelentetünk meg, a nagyhét alatt megosztottuk a budapesti piarista templomban tartott szertartások elérhetőségét. Március 7-én fenntartónk, a magyar piarista rendtartomány születésének 300. évfordulóját ünnepeltük. Az alkalomra több anyagot is készítettünk (fényképeket, kisfilmeket), amelyek szintén elérhetők az internetes térben, Facebook-oldalunkon. A szokásos nagyböjti lelki napunkat még jelenléti formában tudtuk megvalósítani, de a járványhelyzet miatt sok mindenen változtatnunk kellett. A felsősöknél a kis csoportokban lehetőleg nem kevertük a különböző osztályok tagjait, és a szentmisét sem az egész tagozatnak, hanem külön-külön az egyes évfolyamoknak mondtuk. Fontosnak tartottuk, hogy a lelki nap ne maradjon el, hiszen ilyenkor különleges témával: a családi életre neveléssel foglalkozunk. Kidolgozott tematikánk van arra, hogy az egyes évfolyamok milyen kérdésekről beszélgetnek (barátság, közösség, szerelem). Azon diákok számára, akik többre, mélyebbre vágytak, digitális nagyböjti lelkigyakorlatot kínáltunk fel. Egyik kollégánk, Gáspár Klára tanárnő állította össze a lelkigyakorlat anyagát és szervezte meg a folyamatot: 33 napon keresztül mindennap egy 15 perces összeállítás került fel az intézmény YouTube-csatornájára, amelyben közreműködtek az óvodások és az idősebb diákok is, elmélkedések és a rózsafüzér felolvasásával vagy énekkel. A lelkigyakorlat központi témája az volt, hogy hogyan ajánlhatjuk fel saját magunkat: egész életünket, személyiségünk minden elemét a Szentháromságnak.

Hagyományosan minden évben március 25-én tartják zarándoklatukat, amikor az egész iskola közösen teszi meg az utat a homokkomáromi Szűz Mária-kegyhelyre.

– Idén sajnos már másodszor szembesültünk azzal, hogy ezt nem tudjuk megvalósítani a járvány miatt. Ezért arra törekedtünk, hogy az egész eseményt a digitális térbe helyezzük át. Reggel egy igazgatói köszöntő került fel a YouTube-ra. A hittanárok minden korosztály számára interaktív gyakorlatokat készítettek, amelyeket délelőtti online órán végeztek el a diákok. Ezek keretében elgondolkodhattak, beszélgethettek arról, hogy mit jelent nekik úton lenni, hogyan van jelen Isten az életükben. Életkoruktól függően hanganyagokat, filmrészleteket néztek meg ezekkel a témákkal kapcsolatban, és egy-két feladatot is kaptak, amelyek eredményét fel kellett tölteniük a megfelelő felületre. Este pedig szentmisét mondtunk piarista rendtársaimmal, amelyet szintén a Facebookon közvetítettünk. A munkatársak számára is szerettünk volna lelki táplálékot adni a nagyhétre. A húsvét előtti napokban esténként virtuális keresztutat, rózsafüzért, elmélkedést tartottunk nekik. Remélem, hogy mindezekkel és a most nem említett más programokkal valóban enyhíteni tudtuk azt a fájdalmas élményt, amelyet mindannyian átélünk: úgy érezzük, hogy a járvány miatt távolabb kerülünk a munkatársainktól, a diákoktól, néha talán még Istentől is. Bízom abban, hogy a helyzet lassan javul, és a távolság tapasztalatát újra a fizikai és lelki találkozás élménye válthatja fel valamennyi évfolyamon.