Majd egy tucatnyi középkori eszköz rekonstruálása szerepel Józsa Tibor tervei között (videó)

A csoport vezetőjétől, Józsa Tibortól – aki nem mellesleg a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár gyermekkönyvtárosa – az előzményekről megtudtuk: szeretnének sorozatot indítani, melyben azt mutatják be, hogy egy komolyabb rekonstrukcióhoz mennyi ember hozzáértése és odaadása kell. Most, hogy már tudjuk, mi az alapvető cél, nem árt arról is hallani, mi az a verőtő…

– 2008 óta tervezzük, hogy elkészíttetünk egy verőtövet, amivel 13. századi szlavón dénárt tudunk verni, az eszköz sorozatunk első darabja – magyarázta Józsa Tibor. – A verőtő acélból készült szerszám, aminek felületében a vereten szereplő éremkép negatívja található. Ennek a negatívnak a segítségével mechanikusan hozzuk létre a lenyomatot. Természetesen e terv mögött helytörténeti motiváció áll. Tudni kell, hogy Iharosberénybe a tatárjárás után (melynek során gyakorlatilag kiirtották a lakosságot) francia vagy vallon hospesekkel, azaz telepesekkel népesítették be újra a falut. A berényi hospesek kiváltságait és kötelezettségeit rögzítő 1264-es oklevélben a horvát báni dénárt említik mint adózásuk pénznemét. Ezt a horvát bánságban, elsősorban Zágrábban verték, nyilvánvalóan ezüstből, méghozzá tiszta ezüstből. Azt kell mondjam, nagy szerencse, hogy folyamatosan eltérítettek minket a körülmények ettől a projekttől, mert csak most állt igazán össze az ehhez szükséges szakembergárda. A célunk az alsó verőtő minél hitelesebb formai másolata és mindkét tárgy lehető legpontosabb szerkezeti rekonstrukciója volt. Hogy ez sikerüljön, abban sokat segített többek közt Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum numizmatikusa, tőle tudtuk meg, milyen technológiát kell alkalmaznunk, ha hitelesen szeretnénk újraalkotni a tárgyakat. Csaba küldött nagyon jó minőségű képeket is az eredeti szlavón dénárról, amit jól tudtunk hasznosítani a vésés során. A második lépés a tárgyakról való pontos méretvétel és azok megrajzolása. A nagy precizitást igénylő feladatokat hagyományosan Erdős Sándor végzi nálunk, aki a Banderium alapítása óta a csoport oszlopos tagja. Sándor mérnök, így számára egy ilyen feladat ujjgyakorlat. A következő lépcső a tárgyak megalkotása volt. Ezt a műveletet Bartos Mihályra bíztuk, aki már rengeteg projektünkben működött közre – most sem csalódtunk benne. Tóth Csaba instrukciói alapján a verőtöveket több darabból építette fel, a vésendő, erősebb anyagból készült felületek külön lettek felhegesztve a lágyabb anyagú testre. Az elkészült alsó és felső verőtövet Som Kristóf gondjaira bíztuk. Ő vésnök, aki elképesztő mintákat álmodik meg és vés bele fémtárgyakba. Szakmája mellett magas szinten foglalkozik hagyományőrzéssel is. Kristóf az eredeti éremképet tökéletesen visszaadta. Az éremképekbe az 1264-es dátumot véste bele arab számokkal, erre azért volt szükség, hogy egyértelmű legyen: nem hamisítunk. Továbbá szeretném még megemlíteni Billege Dánielt, aki nem közvetlenül a verőtőben, hanem a hozzá szükséges lemezek kialakításában és lágyításában vállalt kulcsszerepet.

A hagyományőrző arról is beszélt: a korban az érméknek szánt ezüstlemezeket lemezvágó ollóval darabolták méretre, s kézimérleg és hitelesített súlyok segítségével állították be pontosan az adott pénz értékének megfelelő ezüst mennyiségét. Csak összehasonlításképp: a korban 240 dénár ért egy márkát. Egy teljes láncing 10 márkába, azaz 2400 ilyen dénárba került. Három pár csizmát 45 báni dénárból, egy vödör sört pedig 18 dénárból lehetett megvásárolni. Ez biztosan tudott, azt azonban homály fedi, hogy a vödör mekkora volt…

Józsa Tibor azt is elmondta: a hospeseknek 15 dénár adót kellett fizetniük a segesdi ispánnak, s a telepesek kései utódaiként a Banderium tagjainak célja az, hogy ezeket a pénzeket újra elkészítsék ezüstből, és eljuttassák az ispánnak – vagy legalábbis a tisztség híján valakinek, aki hasonló szerepet tölt be napjaink közéletében. A középkori oklevél arról is rendelkezett, hogy a berényi hospesek évente egy alkalommal kötelesek vendégül látni a segesdi ispánt és kíséretét – ezt is szeretnék feleleveníteni és hagyományt teremteni belőle.

– Sőt, készülőben van egy komplett pénzverő műhely, mellyel ki tudunk települni különféle rendezvényekre, helyszínekre, legközelebb a visegrádi múzeumban avatjuk be az érdeklődőket a középkor történelmi rejtélyeibe – tette hozzá végül Józsa Tibor, akitől azt is megtudtuk: egyelőre tíz középkori eszköz rekonstrukciója szerepel a terveik között.