A „legnagyobb álmú kultúrpolitikus” és Zala megye – 90 éve halt meg Klebelsberg Kuno

Tudta, ahhoz, hogy a művelt Európa tiszteletét visszaszerezzük, a térség legműveltebb országává kell válnunk. Hirdette: „a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá… Ha a nemzetben lakozó szellemi és erkölcsi erőket megtartani és gyarapítani képesek vagyunk, akkor a nemzet nincs elveszve…” Programja a magyar művelődés szinte minden ágát felölelte a közoktatástól a felsőoktatáson át a művészetekig és tudománypolitikáig. Hatalmas szervező erővel fogta össze a közgyűjteményeket. Európa fővárosaiban magyar intézeteket hozott létre kultúránk jobb megismertetése érdekében. Európai szintű vezetőket akart kinevelni a magyar államnak. Ugyanakkor alapvetőnek tartotta, hogy emelni kell az alsóbb néprétegek műveltségi szintjét. Elindította népiskola-építési programját, s az iskolán kívüli népművelés fejlesztésére 1500 népkönyvtárat létesített, s felállított 500 óvodát.

Mindehhez pénzre volt szüksége. Hatalmas energiával sikerült a kultúrpolitika prioritását megteremtenie a kormányon belül. Míg 1920–21-ben 3,23%-kal részesedett az állami költségvetésből, addig ez az arány 1928-ban már 10% fölött volt, s így is maradt. A népiskolai programot 1926 márciusában fogadta el a nemzetgyűlés. Klebelsberg tervei szerint 1931-ig 5784 tanteremnek és 2778 tanítói lakásnak (ez összesen 8562), illetve sürgősséggel legalább 5000 objektumnak kellett elkészülnie. A teljes program nem valósult meg, de a miniszter 1930 októberében Szeged-Rókuson átadta az 5000. elkészült létesítményt. Munkálkodása nyomán az évtized folyamán 7% alá csökkent a hazai analfabéták száma, amellyel elértük a nyugati országok szintjét.

A Klebelsberg által létrehozott alkotások jó részéről (szegedi, pécsi, debreceni egyetem építése, szegedi Dóm tér és panteon, a testnevelési főiskola, az alföldi tanyavilág iskolákkal való ellátása stb.) tud a közvélemény. Viszont a kultuszminiszter Zalával kapcsolatos tevékenysége kevésbé ismert. Pedig nem véletlen, hogy három zalai település (Tihany, Zalaegerszeg, Keszthely) díszpolgári címmel ismerte el segítő, támogató munkáját. Zala vármegye közigazgatási bizottsága pedig feliratban mondott köszönetet Klebelsberg Kunonak a Zala megyei iskolaügy nagy értékű támogatásáért.

Zala számára rendkívül jelentős volt a népiskolai program. Az aprófalvas megyében sok településen nem volt iskola, s ahol volt, ott is sokszor lehetetlen körülmények között, zsúfolt, lerobbant épületekben folyt a tanítás. Nem véletlen, hogy az elemi iskola 6. osztályát végzettek aránya a Dunántúl megyéi között az utolsó volt. Az állam jelentős támogatása és kölcsöne segítségével megnyílt a lehetőség világos, tágas, egészséges osztálytermek építésére s tanítói otthonok létrehozására. (Ehhez persze a fenntartónak is hozzá kellett járulnia telkek biztosításával, a lakosságnak pedig munkával.) A miniszter látta a nehézségeket, s így Zala más területekhez viszonyítva (leszámítva Szabolcs megyét és az alföldi tanyavilágot) jelentősebb segélyekhez jutott. Parlamenti felszólalásában így jellemezte a helyzetet: „Zala megye népiskolai helyzete kétségbeejtő. Minden évben egy járást vettünk munkába. Kezdtük az alsó-lendvaival, aztán folytattuk a központi járásban. Azt hiszem, minden zalai járásban el lehetne költeni azt a javadalmat, amely a kultuszminiszternek egy évre az egész népiskolai akcióra rendelkezésére áll.”

A helyiek nagy áldozatvállalásával már 1926-ban folyt a munka 12 településen. (Többek között Bázakerettyén, Csörnyeföldön, Petriventén, Semjénházán, Valkonyán és Zajkon.) 1927 első felében 32 községben 40 tanterem és 27 tanítói lakás készült el. A Kerka menti lakosság a legszegényebbek közé tartozott. A lakosok mintegy fele analfabéta volt. A program segítségével Kerkabarabáson, Kerkanémetfaluban, Kerkaszentkirályon, Kerkaszentmiklóson és Kerkateskán­don a 30-as években már működött népiskola. 1927. november 13-án nagy esemény volt a Letenyei járásban. Klebelsberg – aki szerette személyesen ellenőrizni iskolaépítési programját – Pola községben felavatta az új iskolát s jelképesen a járásban elkészült többi 15 népiskolát is. (7 településen addig egyáltalán nem volt iskola.) Beszédében megemlítette, hogy már 69 tanterem és 42 tanítói lakás elkészült a megyében, de tudja, hogy még 230 tanteremre és 120 tanítói lakásra van szükség.

A program nyomán végül 104 zalai település iskolája épült fel vagy újult meg, 178 új tanterem s 92 tanítói lakás készült el. A vármegye összes iskolájának egyharmadát sikerült újjáépíteni; mintegy 2 millió pengő állami támogatás segítségével. Nem volt véletlen tehát a vármegye hálás köszönete, hogy a miniszter „rávetette szemét Zala vármegyére… amely erre a támogatásra különösen rászorult, s amely sohase szolgált mást, mint kultúrát, s nem fordult elő, hogy valamely községet politikai okból támogatott volna”. Klebelsberg 106 népkönyvtárat is adományozott a megyének 3 nagy, 3 közepes és 100 kis könyvtár formájában.

Ebben az időben még a Balaton északi partja Balatonalmádiig Zalához tartozott. A művelődési miniszter mindent megtett annak érdekében, hogy a Balatonon – hasonlóan Nyugat-Európa tavaihoz – meghonosodjon az idegenforgalom, a turizmus és a sportélet. Terveit összekapcsolta a természettudományok fejlesztésére vonatkozó programjával. Először Révfülöpön nyittatott 1925 márciusában biológiai állomást a Balaton állat- és növényvilágának élettani tanulmányozására, majd továbbfejlesztette elgondolásait. Tihanyban telkeket vásárolt, létrehozta a Magyar Biológiai Kutatóintézetet. Fel­adata a Balaton állat- és növényvilágának tanulmányozása mellett általános élettani kísérletek végzése; külső szakemberek (köztük tanárok) továbbképzése és olyan nyilvános akvárium működtetése volt, amely megismerteti a nagyközönséget a Balaton állatvilágával. Újabb területeken a cserkészeknek és leventéknek táborhelyet biztosított – az egyetemi tanároknak és tehetséges egyetemistáknak pedig ingyenes nyaralási lehetőséget.

A Balaton legnagyobb városának, Keszthelynek a segítésére is gondja volt a miniszternek. Nem felejtette el, hogy 1922-ben a Balatoni Társaság és Keszthely mozgalmat indított a pozsonyi egyetem Keszthelyre telepítése érdekében. Akkor a kormány nem tudott segíteni, mert Keszthelyen nem álltak rendelkezésre a tárgyi feltételek. Amikor viszont 1925 októberében a város letette a Balatoni Múzeum alapkövét, az állam jelentős támogatással segítette az építkezést. Klebelsberg lelkesen beszélt róla: „A Balaton vidékének nagy baja, hogy a legutóbbi időkig magán a fürdőn kívül egyebet alig nyújtott. Most a keszthelyi Balatoni Múzeum építése… növelni fogja a Balaton-vidék látnivalóit.” Keszthely város képviselői hamarosan újabb igénnyel keresték meg a minisztert. Polgári iskolát kívántak építeni. Klebelsberg megígérte, ha a város telket ad, s állja a költségek 30%-át, akkor segít. Így készült el 1929-ben az új iskola. A hálás keszthelyiek 1929. február 28-án díszpolgárrá választották Klebelsberget. A díszoklevelet szeptember 28-i látogatásán vette át, nagy tömeg előtt. Ezután megnézte az épülő múzeumot. Elmondta: „ilyen helyen kell az államnak is támogatást nyújtani, ahol nem mindent az államtól várnak, hanem saját maguk is adnak”.

Nagykanizsára is figyelt a miniszter. 1925. szeptember 10-én meglátogatta a várost, hogy személyesen győződjön meg a tanügyi állapotokról. Végignézte az összes tanintézetet. A népoktatás és a leánynevelés terén komoly hiányokat állapított meg. Ennek lett a következménye, hogy iskolaépítési programja keretében Kiskanizsán, a Nagyrác utcában 6 tantermes elemi iskola épülhetett igazgatói és szolgálati lakással. 1928. szeptember 9-én szentelték fel. Ezt követően a Vécsey Zsigmond utcában elkészült egy új 8 osztályos iskolaépület, igazgatói és pedelluslakással. A 160 000 pengős költség felét a minisztérium állta. S mivel ez nem volt elég, a miniszter újabb 30 000 pengőt biztosított a befejezéshez. 1930. szeptember 28-án adták át az iskolát, ahol a földszinten négy leányosztályt helyeztek el. Az emeletre kerültek a fiúk, a szertárak, a könyvtár és a tantestületi szoba. A tágas, modern, új típusú épület mintaként szolgált a továbbiakban. A leánylíceum 1931-ben indult 1. és 5. osztállyal. Létesítése megnyitotta az utat a nők számára az egyetem felé. (Érettségit biztosított, műveltséget és továbbtanulási lehetőséget adott.) Az iskola 1934-ben vált teljessé. 1935-től a Notre Dame Női Kanonokrend vette át a működtetését, s fokozatosan átalakult egységes leánygimnáziummá.

Zalaegerszeggel először frissen kinevezett belügyminiszterként 1922-ben találkozott Kle­bels­berg. Az ellenzék az internálótábor miatt támadta. Ő elrendelte a fogvatartottak újabb és sürgős átvizsgálását és a rendőri felügyelet alatt állók jelentkezésének részleges megszüntetését. Szabadon bocsátásokról is rendelkezett. Szokásához híven döntéseit személyes látogatás után hozta meg.

1923-ban már vallás- és közoktatási miniszterként mondott köszönetet Pehm Józsefnek és több zalai népművelőnek az iskolán kívüli népművelés területén kifejtett buzgó és eredményes munkájáért. Az év végén pedig levélben köszönte meg, hogy a támogatásával létrejött zalaegerszegi polgári fiúiskola megnyitásakor táviratban köszöntötték. Pehm felismerte a lehetőséget a klebelsbergi iskolaépítési programban, és elhatározta, hogy a lányok tanításával és nevelésével foglalkozó Notre Dame-nővéreket letelepíti Zalaegerszegen. Már a miniszter nagykanizsai látogatásán óvatosan előadta terveit. Miután a város és a Notre Dame kanonokrend 1926 novemberében szerződést kötött az épületegyüttes létrehozására, Czobor Mátyás polgármester küldöttséggel kereste fel a minisztert. A hatalmas támogatásról a miniszter egyedül nem dönthetett (4,5 milliárd a rendházra, 4 milliárd építési segély, 4 milliárd államkötvény). Jó alkalom volt Pehm József számára Bethlen zalaegerszegi díszpolgári kitüntetése 1927. május 26-án. Megnyerte a miniszterelnököt az ügynek. Ezzel Klebelsberg ellenállását is legyőzték, s teljes mellszélességgel az ügy mellé állt. „Zala iránt – hála Istennek – jól van hangolva” – írta róla az apátplébános, célozva arra, hogy már az olai templomépítést is támogatta nem kis összeggel.

Zalaegerszeg városa az 1927. december 15-i közgyűlésén Klebelsberg Kunot egyhangú szavazással díszpolgárrá választotta. Az indoklás szerint „előrelátó kultúrpolitikájával és hatalmas munkásságával kiemelte hazánk közoktatásügyét abból a mélységből, amelybe az elvesztett háború következményei taszították… Városunkat állami polgári fiúiskolánk megalapításával, az új elemi iskola és zárda építésének hathatós támogatásával külön is hálára kötelezte.” A Gőbel Árpád által készített oklevelet 1928. június 17-én vette át a vármegyeháza dísztermében, nem sokkal azután, hogy nagy tömeg előtt letette a Notre Dame Zárda és Iskola alapkövét. Csák Károly képviselő méltató beszédét s Klebelsberg válaszát a jövő számára szó szerint megörökítették a jegyzőkönyvben. A miniszter további iskolaépítéseket ígért, mert a kultúrától várta az ország sorsának jobbra fordulását. „Lelki és kulturális megerősödés nélkül nincs magyar feltámadás” – vallotta. Beszédével ugyanúgy nagy sikert aratott, mint később megjelenésével a Kazinczy téren tartott népgyűlésen. Ezután Lentibe utazott, hogy meghallgassa a képviselői beszámolót, és tájékozódjon a település oktatási viszonyairól. A látogatás eredményeként új népiskola épült szolgálati lakással, s később egy polgári magán­iskola is.

1928–29-ben megépült a Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend impozáns épületkomplexuma, amelyben a zárda mellett iskola és internátus is helyet kapott. Ez lett a kor legkorszerűbb iskolaegyüttese s Zala megye első tanítóképzője. Az intézményben lányoknak négyosztályos elemi népiskola (6–10 éves korig), polgári iskola 10–14 éveseknek s tanítóképző 14–19 évesek számára működött. A tanítóképzőt – hálából, hogy még az utolsó pillanatban is saját keretéből is segítette az építkezést – Klebelsberg Kunoról nevezték el. A létesítményt országos ünnepély keretében Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel 1929. október 6-án. (257 tanítónő végzett az intézményben 1944-ig.) A miniszter 1930-ban kedvezményes kölcsönnel támogatta a polgári iskola építését is.

1932. október 11-én váratlanul meghalt Klebelsberg Kuno. Az egész nemzet gyászolta. Ravasz László püspök a legkonkrétabb, leggyakorlatiasabb s egyúttal a legnagyobb álmú magyar kultúrpolitikusnak nevezte. Zalaegerszeg jegyzőkönyvben örökítette meg jóakarója emlékét, „aki nagyon sokat tett a város kulturális fejlődése érdekében”. Pehm József gyászmisét mondott lelki üdvéért a plébániatemplomban. Nagykanizsa is emlékünnepéllyel tisztelgett a népoktatásért s Zala megye szellemi életéért oly sokat tett államférfi emléke előtt.

Halála után Klebelsbergnek valóságos kultusza volt, de a világháború után elhallgatták tetteit. Csak az 1980-as évek végén valósult meg szellemi rehabilitációja. Zalában is több emléktábla őrzi nevét. Tihanyban pedig 2000 óta szobra áll, amelyet a nagy zalai szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond készített.