Petőfi körtefája tovább él Keszthelyen is

A mára legendává és szimbólummá vált fáról írta Kányádi Sándor az 1950-es években: „Haldoklik az öreg tanú / Petőfi vén körtefája / Azt beszélik, ő látta volt / verset írni utoljára”. A máig élő történet szerint ez alatt töltötte utolsó estéjét, 1849. július 30-át Petőfi Sándor, mielőtt elindult volna a fehéregyházi csatamezőre, ahol a hazáért áldozta életét. Erre egy míves mementó is emlékeztet a székelyföldi település határában.

Kovács Gyula pomológus begyűjtötte és továbboltotta a körtefa utódainak termőágát. A fa gyümölcse lédús és igen ízletes, egyszínű sárga őszi körte. Pomológiai azonosítása azonban még időt vesz igénybe, ezzel együtt igen becses történeti emlék, fogalmaz a Magyar Kultúráért Alapítvány (MKA), emlékeztetve: az eredeti körtefát a 19. század második felében mentette meg egy lelkes, Petőfi-kultuszt ápoló székely atyafi.

Az MKA arra kérte a hazai és külhoni magyar közösségeket, hogy csatlakozzanak a felhíváshoz, és Petőfi körtefájának újraültetése mellett gyűjtsék össze saját településük, régiójuk legjellemzőbb gyümölcsfáit, illetve az azokhoz kapcsolható néprajzi örökséget, például históriákat, legendákat, dalokat, ételeket, hogy mindezzel saját önismeretüket, önbecsülésüket erősítsék.

A jelentkezés végső határideje idén március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja volt, s a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya-plébánia is pályázott egy oltványra, amely a minap megérkezett, most pedig elültették a Szent Család-templom kertjében, a nyolc évvel ezelőtt kialakított Tündérkertben.

Tál Zoltán plébánosnak az előkészületekben, a pályázatban és a konkrét munkában Komoróczi Lajos okleveles agrármérnök volt a segítségére, aki a hívek előtt felidézte Petőfi körtefájának történetét is.