"Keresem az utamat, nyughatatlan és kíváncsi vagyok" – Beszélgetés Bárdosi Katinka festőművésszel

Egerben szerzett rajz-vizuális kommunikáció szakon diplomát, majd 2009-ben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának mesterképzését fejezte be. Hosszú évek után újra szülőföldjén merít tehát ihletet, párjával közösen felújított, szépített erzsébethegyi otthonában. Hol is lehetne a legjobban a festészetben és az ékszertervezésben elmerülni, mint a természetközeli házikóban, messze a nagy nyüzsgéstől... A pasztell és meleg színek uralta, keleties mintákkal díszített épület nappalija, előtere mintegy tükre a festőművész lelkének: letisztult, nőies és könnyed formák, hívogató, vendégmarasztaló hangulat. Ha nem mondaná senki, akkor is tudnánk, hogy olyan művésznél járunk, aki felkérésre lakberendezési tanácsokat ad, miközben saját tervezésű ékszereket és kiegészítőket, táskákat készít Artinka fantázianéven. Nála a design és a klasszikus művészet jól megfér egymás mellett.
Beszélgetés közben belesüppedtünk a kanapéba, miközben a barátságos kis angol agár (whippet), Licsi kért simogatást. Szellő csupán azért figyel a hordozójából, mert tisztes távolságot kell tartani túlzottan barátkozó természete miatt. Rajtuk kívül van még egy eb, a „színésszé” avanzsált tízéves kis olasz agár, Brill. A kiskedvencek híresek, mindjárt meg is tudjuk, miért.

– Brill igazi sztár, a Radnóti Színházban debütált, a Glembay ház című előadásban szerepelt egy éven át. Másik nagy büszkeségünk Licsi, ő pedig a 30Y zenekar Szeretni akart című videóklipjében tűnik fel – mondta a festőművész.

Katinka pályaválasztása nem volt véletlen. Gyermekként egyfolytában rajzolt, miközben rajztanár nagymamájától sokat tanult, a zrínyis gimnáziumi évek alatt pedig a Fischer György és Németh Klára művészházaspárhoz járt művészi rajzot, szobrászatot és festészetet tanulni. Egerben remek mesterekhez került, Bukta Imre és Szurcsik József képzőművész, Földi Péter festőművész tárta ki számára még jobban a világot és a lehetőségek tárházát. A festészet mellett ma is kikapcsoló tevékenység számára a textiltervezés vagy éppen a szobrászat. Pécsen tanult tovább a mesterképzésen, ahol dr. Hegyi Csaba festőművész oktatta.

– Pécsi egyetemi éveim alatt Egerben voltam gyakornok, ezt követően Budapestre költöztem, ahol egy gyűjtőtől az Edge Communications alkotói ösztöndíjat kaptam. Két évig az Amadeus Alkotóházban dolgoztam. 2014-ben NKA ösztöndíjat nyertem, illetve egy Kortárs Művészeti Központban festettem, akkor került ki egy alkotásom a London Art-ra. Az elmúlt évtizedben sokat változott a stílusom, a kifejezésmódom. Folyamatosan keresem az utamat, nyughatatlan és kíváncsi vagyok, szeretek megfigyelni és kísérletezni. Ez összességében kiváló mozgatórugója művészetemnek. Nem szeretnék elköteleződni semmilyen „izmus” mellett – mondta Katinka, aki 2006-os egerszegi önálló kiállítására utalva hozzátette, ott minden műve absztrakt volt és vörös színben tobzódott. Azóta teljesen más irányba indult el.

Mindent eldöntő, határozott lökést Hegyi Csaba építő kritikája adott.

– Emlékszem, kezet kellett festeni, s én a jól összeszorított markomnak egy szeletét absztrakt formában festettem meg. Ő csak annyit mondott, hogy ennél kicsit nőiesebb megoldást várt tőlem. Ekkor kicsit „felhúztam” magam és elkezdtem a női kezeket, női lábakat és ajkakat, tűsarkú cipőket festeni. Magával ragadott és beszippantott ez a témakör, rájöttem, hogy mennyire kifejező tud lenni a figurális festészet. Úgy érzem, a nézők is könnyebben hangolódnak rá ezekre a képekre. Egy időre elkalandoztam a formatervezés és design világába, majd a festészethez agarakat ábrázoló képeim révén tértem vissza, amit ugyancsak jól fogadott a közönség. Sok minden foglalkoztat, a Covid-járvány alatt például 8x8 centis feszített vásznakra festettem mindennap felhőket. Ez a privát napló egy 276 kicsi felhőből álló sorozat lett. Akkoriban sokat kirándultunk, így a természet, a tavak adtak ihletet. A víz témának a lírai oldalát kerestem, gondolati síkon közelítettem meg: ahogy magával ragad, ahogy elmerengünk felette, bezárva vagyunk, de mégis kinyílik számunkra a minket körülölelő világ. A hullámok a saját gondolataink rétegeire, hullámainkra asszociálnak. Egyszerre nyújt dinamizmust és drámai nyugalmat. Kimeríthetetlen téma, mindenképpen szeretném folytatni.

Az egerszegi festőművész számos hazai és külföldi, csoportos és egyéni kiállítás résztvevője. Legutóbb az I. Zala Vármegyei Képzőművészeti vándortárlaton a Gébárti-tó ihlette „Still 01” című műve a szakmai zsűri döntése értelmében Nagykanizsa város díját nyerte el. A kéz motívum egy-egy képen még visszatér, ám ezt és az emberi kapcsolatokat boncolgató témát most egy időre elengedte. Az agár festése örök szerelem marad, de nem direkt ábrázolással, hanem líraibb vonulatban mutatja, kifejező kontextusokba helyezi.

– Amióta visszaköltöztem Zalaegerszegre, nagyon sok időt töltünk építész párommal a természetben. Minden egyes pillanatot és részletet megfigyelek, emlékként raktározok, hogy megjelenítsem, amikor szükségét érzem: a vizet, felhőket, leveleket, fákat, terméseket, a váltakozó színeket, minden önmaga teljességében egy költészet. Most elmerülök ebben a csodában, hagyom, hogy kitisztuljon bennem a kép, hogy miként jelenítsem majd meg őket a vásznon és más design elemeken. Budapesten sok éven át pörgős, nagyvárosi létet éltem, oda havonta legalább egyszer visszatérünk, színházba, kiállításra, koncertekre. Ám most nagyon élvezem ezt a nyugodtabb életet, amit a vidéki lét nyújt. A gyönyörű zalai tájak, a friss levegő rengeteg kreatív energiát szabadít fel bennem. Jó újra itthon, Zalaegerszegen alkotni, már most tele vagyok új tervekkel.