Jó reggelt, Zala vármegye!

Vidékinek lenni – fizikailag vagy akár csak lelkileg – életadó, felemelő. Nem, nem városon: falun – ahol, bár repedezik a közösség a XXI. század begyűrűző ármányai miatt, még ismerik az adott szó súlyát, a mosoly gyógyító erejét, mi több, a harmadik szomszédot is… Van, amit jó lenne átmenteni, továbbvinni s -adni abból a gyökeret adó múltból, ami emberré teszi a homo sapienst. Mert az nem a hatalom, a pénz, a drága kocsi vagy épp a helyesen ki sem ejthető márkajelzés ruhán, táskán, cipőn. Hanem a lélek. Egy biccentés, megemelt fejfedő, vagy egy suta, de őszinte „hogy vagy?” a vasárnapi mise előtt, után. Enélkül az arany is szegénység, s talmi a földi hatalom. Isten másként rendelte nekünk: (fele)barátokkal…