Elköszöntek az egyetemtől a Georgikon végzős hallgatói

A sárgulási ünnepség ezúttal is két napon át tartott. Pénteken a praxik, vagyis a búcsúzó hallgatók felavatták korsóikat, majd fáklyás felvonulással köszöntek el a várostól s a Georgikontól. A fiatalok szombaton végigvonultak Keszthely utcáin, zárásként pedig a Festetics-kastély történelmi udvarán mondtak búcsút az egyetemnek.

Dr. Rózsa László campus-főigazgató beszédében kiemelte, a 227 éves Georgikontól való búcsúzás számadás és leltár, visszatekintés „életük egyik legszebb szakaszára, s ugyan a tanulás és a sok vizsga okozott nehéz perceket, ám boldog órákban és pillanatokban sem szenvedtek hiányt” a hallgatók. Hangsúlyozta, ezzel a búcsúzással kezdődik meg a fiatalok által választott szakmai jövő, s „a bezáruló ajtótól nem szabad megijedni: tudni kell új irány felé fordulni, s meglátni a feltáruló lehetőségeket”.

Pácsonyi Imre, a Zala Vármegyei Közgyűlés alelnöke arról is beszélt, már a reformkorban testet öltött a szándék: kiművelt emberfőkkel lehet a hazát felemelni. A Festeticsek pedig tudták, a mezőgazdaságban (is) akkor lehet eredményt elérni, ha szakképzett, felkészült és a munkájukat nagy hozzáértéssel végző szakembereket nevel s bocsát útjára az oktatási rendszer. Leszögezte, a Georgikon máig ezt a küldetést teljesíti.

Manninger Jenő, Keszthely polgármestere arra hívta fel a búcsúzó hallgatók figyelmét, „a maihoz hasonló, nemcsak egyéni, hanem közösségi mérföldövek még inkább megerősítik: Keszthely és a Georgikon összetartozik, s aki az egyetemi nagycsalád tagja, az egyúttal számunkra mindörökre a város polgára is marad. Vesse bármerre a sors, Keszthelyen mindig otthonra talál”.

Lázár László, a székelyudvarhelyi egyetemi központ intézetvezetője leszögezte, azzal, hogy a Georgikon nagycsaládjához tartozhatnak, az 

S mindez azt szolgálja: jó működtetői lehessenek saját életterüknek. Emiatt pedig a köszönet és a hála járja át egész lényüket.

Társai nevében Kondákor Zsófia búcsúzott a Georgikontól, az alsóbb éves hallgatók nevében pedig Karsai Réka köszönt el a végzősöktől, reményét fejezve ki: szakmai életútjuk során még találkoznak valahol…