Az Indul a bakterházzal mutatkozott be a LESzSz Lendván

A LESzSz társulat első bemutatója bátor választás volt, Rideg Sándor Indul a bakterház című regényéről, továbbá annak filmre és színházra átdolgozott változatairól a magyar közönség igen jelentős részének – éljenek akár az anyaországban vagy határon túli területeken – kellemes emlékei vannak. Ha színpadon nem is látta, az 1979-ben bemutatott, Mihályfy Sándor által rendezett, s rövid idő alatt kultikussá vált film nyilvánvalóan eljutott hozzá. Ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy a néző az előadás során összehasonlítani akar. A legnagyobb tehertétel a történet égetnivalóan csibész főhősét sújtja, Bengedúz alakja ugyanis máig amolyan népi hősként él az emlékezetben, még napjaink internetes mémjeiben is rendre feltűnik. De hasonló legendává nőtte ki magát Szabó bakter, A Patásnak nevezett Toppancs Miska, vagy éppen Sanyi, a ló alakja is. A LESzSz társulat fiatal – javarészt még tanuló – tagjai azonban hitelesen és meggyőzően hozzák a figurákat, különösen igaz ez a főszereplő Gál Timre. Az általa megformált Bendegúz nemcsak csavaros észjárású kópé, de kifejezetten higgadt, s így a bakterház körüli helyzetet tökéletesen átlátni képes fiú is. Az pedig egyértelműen jót tett az előadásnak, hogy az ifjú színésznövendék – néhány társával ellentétben – nem játszotta túl a szerepét, de ugyanez mondható el a két női szereplőről Kolosa Tanjáról (Csámpás Rozi) és Vörös Piroskáról (Banya) is.

A Zalaegerszegről érkezett rendező, Pénzes Csaba által a színpadra álmodott kétrészes darab önmagában, azaz a történet előzetes ismerete nélkül is megállja a helyét. Felhőtlen kikapcsolódást és remek szórakozást ígér, jó dramaturgiával és egyszerű, de praktikus díszletekkel. Bár akad benne néhány vulgáris poén, de a kortárs színjátszástól mindez egyáltalán nem idegen, míg a filmek esetében szinte már fel sem tűnik az ilyesmi. Azt viszont mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a LESzSz társulat által bemutatott cselekmény az 1979-ben forgatott kultikus filmmel ellentétben nem ér véget az első részt záró, emlékezetes gombócdobálós jelenettel, még ha annak kurta-furcsa befejezése miatt a közönség egy része tanácstalanul szemlélte is a szereplők hirtelen levonulását. A fura módon itt tányérsapkát viselő csendőrök és a bakterház lakói között kibontakozó csatát csupán szünet követi, ezért a második részben Csámpás Rozi ugyancsak komikus végkifejletet vett esküvőjének is szemtanúja lehet a néző.

Rideg Sándor történetét jól adaptálta a muravidéki viszonyokra Pénzes Csaba, hiszen nemcsak a helyszínt emelte át a korabeli Alsólendvára a rendező – természetesen a darabban említésre kerülő többi települést is igazítva a városhoz -, de a szereplők nyelvjárásában, illetve szóhasználatában is következetesen muravidéki lett az Indul a bakterház. Ez a LESzSz Társulat bemutatójának egyik legnagyobb értékét adja, hiszen a cselekménye – amit a szerzője eredetileg valahova Közép-Magyarországra helyezett el – ettől vált hitelesen lokálissá.