Pusztafi Attila lencsevégre kapja a boldog pillanatokat

A férfi jelenleg vagyonőrként dolgozik egy nagykanizsai hipermarketben, ám minden szabad idejét az embereket körülölelő gyönyörű világ megörökítésével tölti. Hobbija nem új keletű, már fiatal korában is fényképezett, igaz, akkor még filmes géppel.

– Én magam laboráltam, hívtam elő a filmeket, aztán egyszer csak abbamaradt a dolog – idézte fel Pusztafi Attila. – De amióta betört a digitális fotótechnika, ismét fényképezek. Kikapcsol és regenerál, a munkám miatt ezt igénylem is. Ha kimegyek a természetbe, csak én vagyok és a gép, maximum a minket körülvevő állatok, növények. Kedvenc helyszínem a Kis-Balaton, még ha egy-egy madárfaj hihetetlen kifinomult érzékkel rendelkezik is: volt, hogy álcaruhában 3 órán át feküdtem a fűben, hogy le tudjak fotózni egy szürke gémet. Ez a madár szerintem 200 méterről kiszúrja az embert, ezért nagyon nehéz „elkapni”.

Pusztafi Attila fotográfiáit Lengyák István pedagógus, a magyar kultúra lovagja ajánlotta az érdeklődőknek. Rámutatott: Attila a forradalom évében, 1956-ban született, talán ebből fakadóan is minden élethelyzetben igyekszik megtalálni a boldog pillanatokat.

– Úgy gondolom, ez a magyarázata a művészetek iránti érzékenységének

– jelentette ki. – Talán ezért lett a kanizsai autodidakta fotósok egyik legszorgalmasabb képviselője. Ha ideje engedi, felkeres minden olyan rendezvényt, ahol érdekes témákat találhat. Ilyenkor nagyszerű fotósorozatokkal szerez örömet azoknak az embereknek, akik részesei voltak ezeknek a programoknak. Így például a Hevesi Sándor Általános Iskola általam szervezett kiállításainak rendszeres „propagandistáját” is tisztelhetem benne. A mostani tárlaton is több riportképével találkozhatunk – említette a megnyitón Lengyák István.

S hogy mik a további tervei a nagykanizsai amatőr fotósnak? Mint lapunkkal megosztotta, két év múlva nyugdíjba megy, és azt követően még több időt szeretne fotózással tölteni. Az igazán boldoggá tenné.

A tárlat július 20-ig tekinthető meg.