Kritika: Eurovíziós Dalfesztivál – A Fire Saga története

Az mindenesetre biztos, hogy mindenkinek határozott véleménye van róla, ám kevesen gondolták volna, hogy pont egy amerikai színész, Will Ferrell fogja népszerűsíteni. Pedig így történt – íme, az Eurovíziós Dalfesztivál – A Fire Saga története.

Az izlandi Lars (Will Ferrell), amióta gyermekkorában látta az ABBA együttes eurovíziós fellépését, eltökélten küzd, hogy kijusson a rendezvényre és megnyerje azt. Társa Sigrid (Rachel McAdams), angyali hangú tehetség, de inkább a háttérben húzódik meg, és a tradicionálisabb helyi értékeket tartja szem előtt. Egy furcsa véletlen folytán kettejük együttese, a Fire Saga lehetőséget kap, hogy fellépjen a dalfesztiválon. Végre teljesülhet az álom, ám az addig vezető út tele van buktatókkal.

Ferrell civilben nagy rajongója az eseménynek, így a film sorsát is a szívén viselte. A főszerep mellett az írásból és a produceri teendőkből is kivette a részét. Ez meglátszik az összképen jó és rossz értelemben is. A szokásos, sok helyen improvizált, kelekótya humor hellyel-közzel működik, de legalább annyiszor kínos, mint valóban poénos. Izland mint helyszín ellenben remek választás a folklór bemutatásával, a kis közösség bevett szokásaival és kedvelhető karaktereivel. Lars és Sigrid (főleg ez előbbi) ebből a miliőből kívánna kitörni egy esetleges fellépési lehetőséggel, ami egy morbid tragédia miatt össze is jön. Duójuk egyszerű pop­zenét játszik, melyet körbeölel a túláradó giccs, elsősorban Lars elna­gyolt kosztümtervei és színpadi elképzelései miatt. Ferrell remek érzékkel ragadta meg az Eurovízió lényegét, árad belőle a teatralitás és a műviség, mégis valahol ez adja a báját, így aki a valóságban kedveli, itt is csillogó szemekkel fogja nézni a fellépőket.

Apropó fellépők. Egyértelműen a Dan Stevens által megformált orosz szuper­sztár a legjobb mellékalak. Egyszerre tenyérbemászóan antipatikus és szerethető fazon, mintha egy személyben testesítené meg a dalfesztivál összes előadójának személyiségét. Maguk a művek egyébként teljesen felejthető, elsősorban popnóták (újabb remek áthallás a valósággal), de Sigrid utolsó dala kétségtelenül szép és emlékezetes. A cselekmény a zenén kívül egy átlagos romantikus komédia szintjét hozza. Közel minden lépése kikövetkeztethető, előre látható, mikor érkezik a konfliktus, a mélypont, mi lesz a végkifejlet. A sablonosság és a helyenkénti kínos poénok szerencsére nem vágják tönkre az összképet, A Fire Saga történetének ugyanis hatalmas szíve van, ami szerethetővé teszi. Nem fájdalmas, nem világmegváltó, szimplán egy korrektül szórakoztató bohókás utazás.

Will Ferrell rutinból hozza a karakterét, és Rachel McAdams is bűbájos, de nincs meg köztük a kémia, így párosuk nem túl hiteles. Dan Stevens lubickol a szerepében, Pierce Brosnan pedig alibizget, s kissé furcsán hat Ferrell apjaként, elvégre mindössze 13 év van köztük.

A Fire Saga története nem talált fel semmi újat, lehetne akár egy eurovíziós promófilm is. Az ereje abban rejlik, hogy a hibái ellenére is egy kedves darab. Kicsit hullámzó színvonalú, de alapvetően kellemes és felejthető élmény. Pont, mint a műsor, ami alapján készült.