Egyedülálló kisplasztikákból nyílt kiállítás Lendván

Eddig mintegy 150 darab található a bronzkollekcióban, a Zala György-szobrok makettjeivel együtt pedig közel 200 alkotást birtokol már az intézmény. 

Baumgartner Dubravko, a galéria és múzeum igazgatója mondta mindezt lapunknak annak apropóján, hogy az intézmény az elmúlt héten tárta a látogatók elé a 2020-as és 2021-es művésztelepeken készült alkotásokat. Az utóbbi évek hagyományainak megfelelően ezúttal sem önálló kiállítást szerveztek a legújabb kisplasztikákból és domborművekből, hanem az azokkal kibővített teljes kollekciót tárták a látogatók elé a lendvai vár padlástéri galériájának felújított szegletében. Bár a legújabb alkotások önmagukban is figyelemre méltóak, a teljes anyagot egyben szemlélve válik igazán láthatóvá, milyen gazdag s milyen sokszínű az a gyűjtemény, amellyel a lendvai intézmény rendelkezik. 

– Büszkék is vagyunk rá, s nagyon sokat dolgoztunk érte – mondta Baumgartner Dubravko. – Nemcsak a gyűjteményünk egyedülálló, hanem maga a művésztelep is, hiszen a környéken sehol nincs a miénkhez hasonló bronzöntő műhely. Ezért is mutatkozik iránta folyamatosan nagy érdeklődés a művészek részéről. 

A lendvai bronzöntő műhely évente általában hat-nyolc szobrász fogadására alkalmas. Az elmúlt esztendőben Magyarországról Pogány Gábor Benő, Rajcsók Attila, Tóth Béla és Lipovics János, Szlovéniából Arijel Strukelj, illetve a Munkácsy-díjas muravidéki szobrászfejedelem, Király Ferenc érkezett, hozzájuk a görög Tzo Babaris csatlakozott még. Idén nyáron a visszatérő Király, Lipovics és Rajcsók mellett a szlovén Polona Demsar, Bostjan Kavcic és Damjan Komel dolgozott még a lendvai alkotóműhelyben. A 2020-as esztendő kifejezetten érdekes együttműködéseket szült, hiszen a művésztelep egyik mestere, Lipovics János a görög Tzo Babarisszal közösen alkotott, míg Király Ferenc saját szobrának elkészítése mellett arra is vállalkozott, hogy a Magyarországon született, de horvát nemzetiségű, 1979-ben elhunyt Lujo Bezeredi egyik fennmaradt öntőformáját felhasználva a XX. század ismert szobrászának is emléket állítson. 

– Az utóbbi két esztendő a koronavírus-járvány időszaka volt – fogalmazta meg a kiállítás, valamint a lendvai művésztelepek kapcsán Pisnjak Atilla művészettörténész, a galéria és múzeum munkatársa. – A járvány és a megfékezése érdekében hozott intézkedések életünk szinte minden területére rányomták bélyegüket, ezalól a kulturális intézmények, de maguk az alkotók sem képeztek kivételt. A lendvai bronzöntő szimpózium nagyságát és fontosságát mutatja, hogy megszervezése és lebonyolítása még ilyen körülmények között sem volt kétséges. Noha a nehéz időket megérezte a 2020-as és 2021-es művésztelep is, ám a tartalom lényegében nem változott. Önmagában a lebonyolítás annyiban különbözött, hogy viszonylag kevés művész dolgozott egyszerre a helyszínen, s inkább az „otthoni” munkavégzés került előtérbe, összhangban a vírusterjedés megelőzését szolgáló intézkedésekkel. Ennek ellenére egy-két újítást is hozott a bronzöntő műhely, mind technikai, mind tartalmi szempontból, ami fokozza a szimpózium és a gyűjtemény érdekességét. 

Pisnjak Atilla nemcsak a már említett Lipovics–Babaris-együttműködésre, illetve a bronzöntés 2005-ös bevezetése óta a lendvai művésztelepen minden alkalommal jelen lévő Király Ferenc munkájára utalt, de arra is, hogy az utóbbi két szimpóziumon több olyan művészt is fogadtak, aki korábban még nem dolgozott a muravidéki városban. A művészettörténész ezzel együtt úgy látja, eljött az ideje a szimpózium megújításának, s erre a jövő év remek alkalom lehet. A lendvai művésztelepet 2022-ben ugyanis ötvenedik alkalommal rendezik meg, a bronzöntő műhely pedig húszéves jubileumát ünnepelheti. Pisnjak Atilla szerint a Lendván alkalmazott technika bár védjegyévé vált az itteni művésztelepnek, s az egyik legeredetibb képzőművészeti manifesztációvá nőtte ki magát, egy állandó, kellően felszerelt műhely felállítása, illetve a személyi állomány fejlesztése és egy képzett öntő szakember alkalmazása nélkül a továbblépés elképzelhetetlen. Ezek a technikai feltételek arra is lehetőséget biztosítanának, hogy a lendvai bronzöntő műhelyt a szimpózium idején túl is használhassák a művészek. Nem titkolt szándék ugyanis, hogy a Lendvára meghívott művészek körét a közép-európai régió szintjére bővítsék, ami tovább emelné a szimpózium s a gyűjtemény fontosságát, változatosságát.