Régi társakkal ünnepelte meg a hatvanadik születésnapját Péter Zoltán

- Sokan gratuláltak? – kérdeztük a magyar válogatottban 28 alkalommal szerepelt Péter Zoltánt, akit több médium is megkeresett ezekben a napokban.

- Hogyne, rengetegen – hangzott a válasz. – Nem is tudtam mindegyik jókívánságra egyenként válaszolni, annyi érkezett. Hívtak újságírók is, egyiküknek éppen azt mondtam, többet tud rólam, mint én...

- Gondolom, megünnepelte a 60. születésnapját.

- Igen, baráti társasággal és meglepetésemre mindenki eljött, akit meghívtam. Pont egybeesett a pénteki magyar-kazah meccsel, de nem nagyon néztem, hiszen inkább beszélgettünk. Csak egyszer kérdeztem meg, hogy tényleg jól látom-e, hogy kettő-null, de nem ide. A társaság jó volt, a régiek közül Balázs Zsolt, Soós Pista, Páli Attila, Galántai Tibi, Sipos Sanyi és Czigány Csabi is ott volt.

- De jó kis csapat volt...

- Mi az hogy, és talán csak Varga Pista és Gass Pista hiányzott azok közül, akik a legtöbbet szerepeltek abban a csapatban, amellyel annak idején megnyertük a téli terembajnokságot.

- Mexikó és 1986 visszatérő téma ma is. Nem unja, ha erről faggatják?

- Persze, hogy kérdezik, hiszen még soha nem írták le, hogy valójában mi volt a baj. Egyszer talán elmondtam már az önök lapjában, hogy én mit gondolok erről, mi a véleményem. És azt is, hogy azt kívánom a magyar válogatottnak, hogy kapjon ki még egyszer 6-0-ra egy világbajnokságon. Mert az azt jelentené, hogy megint kijutottunk, ám Mexikó óta egyszer sem sikerült. De érdekes, hogy a magyar embernek sokkal jobban megragad a fejében ez a negatív eredmény. Arról szinte senki sem beszél, hogy előtte, 1985-ben Európa legjobb válogatottja voltunk, megvertük a brazilokat, a hollandokat...

- A meccseken találkozunk, ám ezen kívül mi a kapcsolata manapság a futballal? Sokáig volt női csapatnál is edző.

- Valóban járok meccsekre, az MLSZ ellenőre is vagyok, vasárnap például Soroksáron jártam NB II-es találkozón. Az edzősködést meg pár éve abbahagytam.

- Tényleg, soha nem vágyott arra, hogy egyszer vezetőedző legyen a ZTE-nél? Másodedző volt, többször is.

- Nem vágytam rá, mert soha nem voltam nagyravágyó. A baráti köröm tagjai, idézőjelben inkább a pórnép közül kerültek ki, de persze jó viszonyban voltam a vezetőkkel is. Falusi gyerek voltam Zalaistvándról, s talán szerénytelenség nélkül mondhatom, azért is szeretnek annyian, mert én soha nem felejtettem el, hogy honnan indultam.

- Pont tíz évvel ezelőtt szintén beszélgettünk, akkor az ötvenedik születésnapja adta az apropót, na meg egy szívinfarktus, amit szerencsére átvészelt. Az egészsége rendben van?

- Nem szoktam panaszkodni, hogy az ellenségeim ne örüljenek... Rokkantnyugdíjas vagyok, de nem hagyom el magam. Ahogy említette, pont tíz éve, talán két héttel az ötvenedik születésnapomat követően kaptam infarktust. Most, a hatvanadik születésnap ennél azért jobban sikerült.