Péter Zoltán a lengyeleknek lőtt góljáról is mesélt

A zalai futball-legenda március 23-án ünnepelte 63. születésnapját. Evvel kapcsolatban gyorsan kijavít bennünket:

– Tévedés, ez már a hatvannegyedik, hiszen amikor megszülettem, az volt az első – mondja nevetve, és vesszük a lapot, mert mit is tehetnénk, mint helyeselünk…

– Sokan felköszöntötték?

– Rengetegen hívtak reggel óta, vagy írtak. Jólesnek ezek a köszöntések.

– Egyébként hogy van? Ez a mostani nem éppen szokványos időszak mindannyiunknak.

– Bizony, nem az, de köszönöm, jól vagyok. Megkaptam a plasztikkártyámat, hiszen túl vagyok az első koronavírus elleni oltáson. Járok meccsekre, hivatalos MLSZ-ellenőr vagyok, ha küldenek, megyek. Sokat vagyok a levegőn, ez is fontos.

– A születésnapon túl, csütörtökön a lengyelekkel játszik válogatottunk világbajnoki selejtezőt. Harmincnégy éve Eb-selejtezőn a Népstadionban 5-3-ra győztünk ellenük. Jó kis meccs volt, igaz?

– Hogyne! A lengyelek vezettek 2-1-re, amikor a második félidőben tizenegyest harcoltam ki, amit Détári Lajos értékesített, és egyenlítettünk. Utána nem sokkal az én szabadrúgásommal már mi vezettünk 3-2-re.

– Szép siker volt, ma is emlegetik, de az Eb-re végül nem jutottunk ki…

– Tényleg nem sikerült. A lengyelek odahaza visszavágtak egy 3-2-es győzelemmel a budapesti vereségért. Amúgy is… Az 1986-os világbajnokság után voltunk egy évvel. Jó magyar szokás szerint mindenkit, aki kint volt Mexikóban, elkergettek volna, holott előtte, kis túlzással, ugyanaz a csapat végigverte a világot. Azon a budapesti meccsen csak Kip­rich, Garaba, Détári és én voltam a csapatban a mexikóiak közül, de Lengyelországban már Disztl Peti állt a kapuban, és Sallai Sanyit is visszahívták. Számomra a gólomon és a kiharcolt tizenegyesen felül azért is emlékezetes, hiszen a Vienna menedzsere, Hans Buzek is ott volt a lelátón. Eredetileg más játékosokat figyelt volna, de nagyon tetszett neki az én játékom. Így kerültem az osztrák Vienna együtteséhez. S még valami. Akkoriban futott egy BKV-s tévéreklám, amelyben én is szerepeltem. A lényege az volt, hogy „Vezetünk!” – az én gólom után…

– Na látja, mi minden emlék köthető csupán egy mérkőzéshez. És mit gondol, mi várható csütörtökön a lengyelek

ellen?

– Még csak annyit: a budapesti mérkőzésen Verebes József volt a szövetségi kapitány, aki éppen ma lenne 80 éves. Csak most tudtam meg, hogy neki is március 23-án volt a születésnapja. Na de vissza a kérdéséhez. Azt gondolom, hogy a lengyel együttes jobb a magyarnál, viszont válogatottunk is sokat lépett előre. Senki nem gondolta volna, hogy megint kijut az Eb-re. Már arra készül Marco Rossi együttese, amely eljutott arra a szintre, hogy képes egy-két meglepetést okozni. Hazai pályán egy jobb képességű csapat ellen bármikor kijöhet a lépés. Marco Rossi kapitány meg biztosan nem mondja majd azt a fiúknak, hogy ne próbáljunk meg nyerni. Bátran kell játszani!

– Szoboszlai Dominik viszont sérülés miatt nem léphet pályára. Mi a véleménye, mennyire fog hiányozni az ifjú titán, aki alapemberévé vált a válogatottnak.

– Szoboszlai rúgótechnikája nagyon jó, ebből a szempontból hiányzik. Ám lehet őt is pótolni, és a kapitánynak erre is megvan a megoldása.

– Készülhetne akár ZTE-játékos is a lengyelek ellen. Nem sajnálja, hogy sem Könyves, sem Babati nincs ott a keretben?

– Mindig örülök, ha ZTE-­játékost meghívnak a válogatottba. Sajnos most úgy jött ki, hogy nem lesz egerszegi a keretben, de a csapatnak sem ment igazán jól. Azt vallom, hogy egy válogatottba mindig a legjobb formát mutató labdarúgókat kell meghívni. Bízom benne, hogy lesz még egerszegi futballista a nemzeti együttesben. A csütörtöki mérkőzés mindenképpen háromesélyes! Igaz, olykor viccesen azt szoktam mondani – nemhiába vagyok MLSZ-ellenőr –, hogy egy meccs mindig négyesélyes: akár félbe is szakadhat…

Jó egészséget, Zoli!