Kozáry Ágnes olimpikonból lett a Zalaszám ZAC elnöke

- Hogy megy a munka? – tettük fel az első, alapvetően nem túl izgalmas kérdést, de mivel korábban hasonló tisztséget nem töltött be, alighanem helyén van most ez is. 

- Megtisztelő számomra ez a dolog – kezdte válaszát Kozáry Ágnes. – Amikor májusban megválasztottak elnöknek, akkor kezdődött a szabadtéri atlétikai szezon. Akkor Bella Attila ügyvezetővel abban maradtunk, hogy amikor a szezonnak vége, akkor tekintjük át részletesebben a teendőket. Azt, hogy én leginkább miben tudok segíteni a napi feladatokban. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy május óta ne találkoztunk volna, ne figyeltem volna a klub életében zajló történéseket, és ne egyeztettünk volna. Ezek azóta is folyamatosak.

 - Mennyire volt meglepő a felkérés az elnöki posztra? 

- Ezt egyáltalán nem vártam, úgyhogy teljesen meglepett. Szakály István említette először a dolgot, hiszen nyílt titok volt, ő a ciklusa lejártával távozni fog, mert így tervezte. Először, bevallom, vacilláltam, gondolkodási időt kértem. 

-  Ezek szerint kellően rámenősnek bizonyult az előző elnök, hiszen mégis vállalta.

 - Hát, hogyne… Ő azt mondta, én ezt megérdemlem, de át kellett gondolnom. Egyébként már tavaly nyáron is szóba került a dolog, szóval egy hét gondolkodás után azt mondtam, rendben. Itt nem is az elnöki poszttal járó terveket kellett átgondolnom, hanem sokkal inkább azt, hogy én a személyemmel miben tudok segíteni a klubnak. Úgy gondolom, hogy a gyerekek toborzásában hatékonyabbak tudunk lenni, és szeretnénk is. 

- A munka tehát akkor most indul be...

- Igen. Meg kell beszélnünk, miként tudjuk erőinket erre összpontosítani. Ha kell, élménybeszámolókat is tarthatunk, szóval a dolog most már tényleg folyamatban van. 

- Olimpiai és világbajnoki résztvevő is volt. Kihagyhatatlan a kérdés: ott volt Budapesten a hazai rendezésű vb-n? 

- Természetesen igen, és el kell mondanom, hogy a szervezés extra volt. Én az utolsó két napot és azok döntőit tekintettem meg. Megállapíthattam, hogy remekül szervezték meg az eseményt. Itt kapcsolódok vissza a toborzásra. Amíg nem voltam ott, a helyszínen, a televízión keresztül követtem a világbajnokság eseményeit. Azt állapíthattam meg, hogy remek volt a közvetítés, és ahogy elkezdődött a vb, az első pár nap után egyre többen lettek a lelátón is. Ahogy hallottam, egyre nehezebben lehetett jegyet venni az utolsó napokban, úgy megnőtt a még szabadon lévő belépőkért az érdeklődés. Szóval, remek propagandája volt ez az atlétikának. Biztosan sokan szeretnének most a hazai vb után atletizálni a gyerekek közül, jó lenne ezt mondjuk nálunk, idehaza is meglovagolni.

 - Miért pont az utolsó két napon akart ott lenni a helyszínen?

 - Azért, mert a váltókat azokon a napokon rendezték, legalábbis a zömét. A váltóversenyek aktív koromban is a kedvenceim közé tartoztak, hiszen Tokióban a 4x400-as váltóval lettünk döntősök még 1991-ben, Forgács Jutkával, Molnár Edittel és Bátori Noémivel. Az akkori döntő egyben indulást jelentett az 1992-es barcelonai olimpiára, amin ott lehettem. A váltó mellett még 200 méteren indultam. Amúgy, ha igaz, a mi futásunk, azaz 1991 óta egyetlen magyar női 4x400-as váltó sem indult világbajnokságon és olimpián.

 - A vb-n semmilyen protokolláris eseményen nem vett részt?

 - Nem, hiszen már korábban megvettem a jegyem, és a lelátón akartam ülni. Amúgy lett volna lehetőségem máskor is menni, de én arra a két napra szerettem volna.

 - Visszatérve a ZAC elnökké választására. Milyen volt a fogadtatása? 

- Természetesen gratuláltak, azt mondták, jó választás volt… A Magyar Atlétikai Szövetség elnöke, Gyulai Miklós szintén gratulált, és persze a többi ismerős is, aki a sportághoz közel áll.