Harmincnégy éve a judo bűvöletében él Mester Józsefné

– Már az általános iskolában is mozogtam, kizárólag arra koncentráltam, hogy sportoljak – mondta a csurgói születésű Mester Józsefné Detty. – Amit a somogyi kisvárosban lehetett sportolni, azt kipróbáltam. Kézilabdáztam, kosárlabdáztam, de az atlétikában is jól szerepeltem. Főleg az iskolai viadalokon vettem részt. Ezen kívül talán a lövészet állt hozzám a legközelebb, ugyanis azt versenyszerűen űztem, edzésekre jártam és szerettem. Aztán a középiskolába kerülve újra kosárlabdáztam, sőt még a tornában is kipróbáltam magam. Örökmozgó lány voltam, a tanulásban inkább az irodalom érdekelt. A színjátszó szakkör tagjaként részt vettünk egy fesztiválon, melyre a környékről érkeztek a fellépők, az egyik zenekar rajongója volt a nagykanizsai Mester József. Tizenöt éves lehettem, amikor egymásra találtunk.

A judo sporttal először akkor találkozott, amikor a berzencei határőrség bemutatót tartott a középiskolájában. Dettynek megtetszettek a dobások, a sportág keménysége és határozottsága. Bár ígérték, hogy indul később tanfolyam, de elmaradt.

– Amikor a mostani férjemet megismertem ő már judozott Molnár József tanárnál Nagykanizsán – folytatta. – Amikor kiderült, hogy engem is érdekel a sportág, néhány fogást már tanított. Aztán Kanizsán alapítottunk családot és legközelebb 1987-ben a nagyobbik fiamat, Szabolcsot is levittük edzésre akkor még a MÁV NTE munkacsarnokba (ma Tungsram-csarnok), hogy erősödjön kicsit. Végül szülőként maradtunk, a fiunk viszont nem találta annyira érdekesnek. Akkor Gábris Lajos tartotta a tréningeket, viszont látta rajtunk, hogy szorgalmasan és eltökélten készülünk. Talán a lelkesedésünk miatt elküldött bennünket az iskolába, hogy szerezzük meg a megfelelő képesítést. Ekkor már Gábris edző a visszavonuláson gondolkodott, ezért ránk hagyta a szakosztály irányítását és 1990-től az MÁV NTE szakosztályát a férjemmel együtt irányítottuk. Ebben az időben költöztünk a vasútállomással szemben lévő NTE pálya melletti csarnokba.

Detty hozzátette: a kisebbik, Marcell fia tulajdonképpen a tatamin tanult meg járni és ő magába is szívta a sportág szépségeit, sőt az eltelt évek során rengeteg szép eredményt ért el. Magyar bajnokságokon, nemzetközi kupákon szerepelt jól és trénerként is helytáll.

– Az eltelt 34 évben voltunk lent és fent egyaránt, de ha egyfajta számadást kellene végeznem, akkor csak a jó emlékek tódulnak a gondolataimba – mesélte. – Rengeteg fiatallal szerettettük meg a sportágat, mind közül talán az a legnagyobb elismerés, amikor az egykori judokáink a gyermeküket hozzák el cselgáncsozni. Viszont a korábbi sportolóink is örömmel köszönnek és örülnek annak, hogy még mindig kitartunk. Máig a legeredményesebb versenyzőnk, Mihovics Szabina, aki 2008-ban a szarajevói ifjúsági Európa-bajnokságon 57 kilogrammban 5. helyet szerzett. Erre az időszakra mindig szívesen emlékszem vissza.

Mester Józsefné szerint a judo számára a mindennapok részévé vált, egyfajta életforma, ami nélkül nem lenne teljes az élete. Jelenleg a Kanizsa Plazában tartanak edzéseket, de nagyot fordult a világ. Úgy érzi néhány szülő csak azért választja a judot, hogy a gyerekét mozgásra bírja. Mint minden sportágban náluk is kevesebb a gyermek, de szerencsére mind a hat korosztályban vannak olyanok, akik komolyan gondolják és ehhez odateszik magukat, szorgalmasan edzenek.

Mester Józsefné a stafétát Kiss Melinda egykori tornásznak és erőemelőnek adta át.