2010.10.23. 14:49
A nagyi játékai: régi nagy idők apró tárgyai
Gyerekek! Mit szólnátok, ha holnap reggelre eltűnnének a legkedvesebb játékaitok? Nem lenne többé legó, bakugan és a többiek? Én biztos vagyok benne, hogy feltalálnátok magatokat nélkülük is, hiszen régen sem voltak ilyen furfangos kütyük.
Nem kell sokat visszarepülni az időben, már száz évvel ezelőtt is másféle játékokkal töltötték idejüket az akkori gyerekek. Ha kíváncsiak vagytok a régi idők kölykeinek kedvenceire, kérjétek mag anyut, aput, hogy vigyen el benneteket a nagykanizsai Kiskastélyba, ahol a Thúry György Múzeum gyűjteményéből állítottak ki például kicsinyke, fából készült szekereket, gazda- és gazdaasszony udvarokat, fapuskákat - s a sort még lehetne folytatni napjaink ovisait is lázba hozó, a mai fül számára néha idegenül csengő nevű játékokkal. (Ottjártunkkor a Rozgonyi-ovi apróságai le is löktek pár játékot, annyira izgalomba jöttek a láttukon!) A különleges és látványos kiállítást Kőfalvi Csilla, a Kiskastély vezetője közreműködésével Kardos Ferenc néprajzkutató bácsi készítette abból a gyűjteményből, amit még egy sajnos ma már nem élő tudós néni, Kerecsényi Edit szedett össze évtizedekkel korábban. Kardos Ferenc az ő egykori tanítványaként csöppent bele a játékok világába - amelybe most titeket is elkísér.
- E játékok Nagykanizsa falusias részeiből, például Bagoláról, Kiskanizsáról, s a környező falvak parasztudvaraiból kerültek a múzeumba - bocsátotta előre Feri bácsi, aki amúgy a Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese. (Egyébként ott is érdekes és izgalmas dolgokkal, na meg sok-sok jó könyvvel várnak titeket.)
Feri bácsi 4 nagy üvegszekrényben helyezte el a régmúlt nebulóinak kedves játékait, összesen 100 darabot. A fiúk kedvencei közé tartozott a mini parasztgazdaság kis szekerekkel, hordócskával, miniatűr ekével, kaszával, kapával. A srácoknak már akkor is kedves szórakozása volt a háborúsdi - na persze, csak úgy játszásiból , fából faragott puskákkal. A futballpályán pedig - veletek ellentétben - nem a bőrt rúgták, hanem a rongylabdát. A lányok pedig természetesen aprócska bútorok közt babáztak. A babák több-féle módon készülhettek: például csuhéból, kukoricacsutkából. A mai gyermekek egyébként meglepődnek, amikor látják, hogy a kukorica részeiből némi kézügyességgel mennyiféle játékot lehet eszkábálni... Például kukoricahegedűt, gitárt, s ki tudja még, mit. Nem lehetett kihagyni a kiállításból az ügyességet próbára tevő játékokat sem, melyek közül a maga korában népszerű blickét érdemes megemlíteni, ami leginkább talán a mai baseballhoz hasonlítható.
Feri bácsi mesélt egy különös játékról is, melynek készítője cserépedény letört fülére kötött madzagot. Kitaláljátok, vajon mit lehetett ezzel a furcsa alkalmatossággal játszani? Na, szerintetek mire emlékeztet egy edényfül? Ne találgassatok tovább: az íves, csikónyakra hasonlító cserépdarab villámgyors paripává növekedett tulajdonosa képzeletében.
Kiderült, az öreg játszóeszközök ma is lázba hozzáka gyerekeket. Feri bácsi szerint egyébként sok mindent elárul rólatok, a családotokról, ahogy manapság játszatok. Például az, hogy közben együtt vagytok-e apával, anyával, a nagyival, a tesókkal. Még az is kiderülhet, hogy magányosnak érzitek magatokat. Ilyenkor jön a számítógép, órákon keresztül. Ha elfogadtok egy jó tanácsot: inkább játszatok a barátaitokkal.
Létra, kerék
Nem is oly rég még nem óriási gyárakban készültek a játszóeszközök, de a szegény sorsú gyerekek szüleinek nem is jutott volna csodaautókra vagy éppen göndör fürtű babákra. Az ő játékaikat általában az idősebbek, nagyszülők, dédszülők készítették el. Érdekes, hogy sok hétköznapi tárgy is játékká lett a gyerekek kezében. Az sem okozott gondot, ha csak egy labda került a kézbe, mert ott volt a szénahúzó horog, a létra is, ami ragyogó lehetőséget kínált célba dobásra, s akkor még nem beszéltünk a kiválóan guruló szekér- és talicskakerékről.