Van jövőnk, amiért küzdeni érdemes

Fehér Lászlóné, a Zalai Népfőiskolai Egyesület titkára vezette fel e szavakkal a megyei börtönben rendezett megemlékezést. Mint mondta, ez a hetedik év, amikor a nagyobb történelmi eseményeket megünneplik az intézetben; a cél az ismeretterjesztésen túl az, hogy hasznos időtöltés kínáljanak a fogvatartottaknak, megelőzendő a lelki bezárkózást, a depressziót. A pénteki rendezvény előtt Simon Attila bv-ezredes, az intézet parancsnoka hangsúlyozta: az értékközvetítő programokra azért van rendszeresen szükség, mert a fogvatartotti közösség folyamatosan cserélődik, tehát nem ugyanazok vannak most itt, akik egy évvel ezelőtt.

Ezúttal Rózsás János író, egykori Gulag-fogoly és dr. Szinku Mihály, a népfőiskolai egyesület elnöke idézte fel a 163 éve kitört forradalom és szabadságharc fordulatait, valamint öt fogvatartott készült egy-egy 48-as verssel. A megemlékezés - hangzott el - sosem öncélú, lehetőséget ad a történelem tanulságainak összegzésére, és példát mutat a mai kor emberének arra, miként lehetséges a nemzeti felemelkedés. Először Petőfi Sándor Nemzeti dalát szavalta el egy fogvatartott az amúgy zsúfolásig telt intézeti könyvtárteremben, majd Rózsás János úgy fogalmazott:


- Ma is gyakran emlegetjük, nehéz időket élünk, rossz korban születtünk, és kétségtelen, hogy emlékezetünkben elevenen élnek a csapások, amik a 20. században érték az országot. Ám a magyar nemzet mindenkori talpra állása arra ébreszti rá a mai szárnyaszegett nemzedéket, hogy tehetséges, életrevaló nép vagyunk, és van jövőnk, amiért küzdeni érdemes.

Az előadók ezután részletesen is szóltak arról, milyen harcot kellett a magyarságnak megvívnia a 19. század derekán. A szabadelvűség - ami akkoriban a haladás vágyát jelentette - egyre nagyobb teret hódított a kiművelt emberfőkben, és a reformkorban a magyar nemzet felébredt aléltságából. 1847-ben az utolsó rendi országgyűlést magyar beszéddel nyitotta meg V. Ferdinánd császár és király; Habsburg uralkodó három évszázada nem gyakorolt hasonló gesztust. Ám a változás megállíthatatlan volt: az 1848. februári párizsi forradalom hullámai egész Európán végigvonultak, újabb forradalmakat generálva. Petőfi 1848 című verse megjövendöli a magyar szabadságharcot is: Eljön, eljön az itélet napja, A nagy isten véritéletet tart, S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja, Már nyugonni sem fog addig a kard! A március 13-ai bécsi forradalom azután megbuktatta Metternich kormányát, a 72 tagú magyar küldöttség pedig elvitte a királyhoz a Kossuth szövegezte országgyűlési feliratot. A császári ígéret úgy szólt: teljesítik a magyarok követeléseit, s az ország alkotmánya egyetlen csepp vér nélkül átalakulhat. Végül, tudjuk, Petőfinek lett igaza...