Az idei Zala Szépe, Bazsika Mónika mesél magáról

A rédicsi lány, aki szeptember elején ünnepelte 21. születésnapját, már három éve a fővárosban él, s bár szereti a nyüzsgést, a vidéki élet is közel áll a szívéhez. A keszthelyi előválogatón tisztes távolból figyelte vetélytársait, kissé megilletődötten lépett közéjük, hisz' szerinte a nevezők nem csak gyönyörűek, de sportosan nőiesek is voltak. Pedig Bazsika Mónikának lehetett volna nagyobb önbizalma is, ugyanis éppen az Óbudai Egyetem Szépe cím elnyerését követően jelentkezett a Zala Szépe jubileumi, 2014-es versenyére.

A tavalyi győztes, Balogh Edina Bazsika Mónika fejére illeszti a Zala Szépe koronáját. Fotó: Pezzetta Umberto

– Szinte semmit nem tettem a tökéletes alakomért, míg a lányok többsége naponta sanyargatja magát, keményen edzenek, megfelelően táplálkoznak, hogy eltűntessék magukról a felesleget – árulta el a 173 centiméter magas, 54 kilogrammos Mónika. – Szerencsés vagyok, jó géneket örököltem, hiszen némi futás, havi egy-két alkalom a konditeremben bőven elég, hogy a jelenlegi formámat tartsam. Ettől függetlenül a jövőben beállok a sorba, vagyis szeretném jóval izmosabbá, szexisebbé varázsolni a combomat és a popsimat, s jól tudom, hogy ehhez valóban kemény tréningekre lesz szükség.

Tizenhetedik születésnapján nagymamájával és öccsével.

Az egészséges életmód számára is lényeges, mint mondta, bár szmogos nagyvárosban lakik, ha csak teheti, felkutatja a zöldövezeteket, rengeteget gyalogol, s általában kerüli a tömegközlekedést. Persze, mint a nők többsége, ő sem elégedett maximálisan a testével, a kebleit például megplasztikáztatná. Nem titok, hogy nagyobbakra vágyik, ám nem extrém méretűekre, maradna az ésszerű keretek között. De egyelőre még nincs tervben a műtét, egyelőre a tanulásra koncentrál.

– Már a gimnáziumban is jó tanuló voltam, könnyedén megértettem a leckét, így otthon nem kellett a könyv felett görnyednem – mesélte az Óbudai Egyetem Keleti Károly gazdasági kara projektmenedzser szakán tanuló lány. – Érdekelt a fogorvoslás, az újságírás, a divattervezés, de mivel hamar kiderült, hogy nem bírom a vért, s az írást és a rajzolást sem nekem találták ki, az európai uniós pályázatok térnyerése miatt úgy éreztem ez az irány jelentheti a jövőt. Ráadásul nem is unalmas, hiszen a projektek változatosak, izgalmasak, tele vannak lehetőséggel. Nem bírok sokáig egy helyben ülni, szeretem a nyüzsgést, éppen ezért ideális város számomra Budapest.

„Civilben" Velencében.

Mónika eddig jól vette az akadályokat, s ha továbbra is minden ilyen simán megy, akkor 2016-ban diplomázhat. Ettől függetlenül nem veszi könnyen a dolgokat, kifejezetten lelkiismeretes, a vizsgaidőszakokban elvonul a szobájába, s szorgalmasan tanulva készül fel a vizsgákra.

– A belvárosban az Uránia Nemzeti Filmszínház tőszomszédságában lakom, vagyis a nyüzsgés kellős közepén – mosolygott Mónika. – A főváros egyáltalán nem a féktelen bulizásról szól, számos lehetőség nyílik a kulturális programokra, a rengeteg könnyűzenei koncertről, a nívós színházi előadásokról nem is beszélve. Szerencsére eléggé nagy baráti társaság vesz körül, akikkel mindig öröm beszélgetni, a barátnőkkel vásárolgatni vagy csak szórakozni szintén remek móka.

Azt viszont elismerte, gyakran van honvágya, különösen a családja hiányzik. Szívesen gondol vissza a gyermekkorára, felcsillant a szeme, amikor az akkori kalandokról mesélt.

– A házunk végében kezdődik az erdő, az utcabeli pajtásaimmal fakunyhókat építettünk és komoly csatákat vívtunk, megvédtük az erődöket – fogalmazott. – Talán ezért is érzem olyan jól magam a természetben, feltölt energiával a szabad és tiszta levegő, s ezt csak Rédicsen kaphatom meg. Ilyenkor sok időt töltök a szüleimmel, édesanyám egy idősek otthonában dolgozik, édesapám karosszérialakatos és saját vállalkozást vezet, az öcsém 18 éves, s szintén kitanulta apa szakmáját, ő most a győri Audi gyárban dolgozik. A legnagyobb rajongóm kétségtelenül a nagymamám, Tóth Lászlóné Aranka néni, aki állandóan biztat, nélküle talán soha nem neveztem volna a Zala Szépe versenyre.

Mónika 16 évesen pusztán a buli kedvéért nevezett egy zalaegerszegi szórakozóhelyen meghirdetett szépségversenyre, ahol nagy sikere volt. Már nem csak a család, hanem fotósok hada rajongott érte, állandóan bombázták felkérésekkel. Az akkor még hidrogén szőke hajjal hódító tinédzser ellenállt, mondván nincs esélye ilyen mustrákon. Aztán beadta a derekát, s jól tette, hisz egy regionális szépségversenyen 40 lány közül első udvarhölgynek választották. Ezt követően az egyeteme is a legszebb hallgatónak választotta, s amikor a Zala Szépe zsűrije és a közönség is őt látta a legjobbnak, már szóhoz sem jutott.

– Az utcai ruhás bevonulás után csak úgy záporoztak a tíz pontok, erre csak őszinte mosollyal tudtam válaszolni és próbáltam magamba fojtani az érzelmeimet – emlékezett vissza Mónika. – Örömmel mentem ki bikiniben és estélyiben, s szintén hasonlóan kedves fogadtatásban volt részem, ettől pedig olyan jó hangulatba kerültem, hogy a feszültség nyomát sem éreztem. A próbák alatt sem volt gond, igyekeztem feloldódni, hiszen a sportcsarnokban minden tekintet ránk szegeződött.

Bazsika Mónika szerint a képlet egyszerű: a nehézségek közepette is érdemes az élet pozitív oldalát nézni, s eközben őszintén viszonyulni a bennünket körülvevő világhoz. Ha ez a kisugárzás tükröződik a szemünkön, akkor könnyebben vesszük az akadályokat is.

A fiatal lánynak jelenleg nincsen párja, udvarló ugyan mindig akad, de most jól érzi magát egyedül. Általában a sötétebb hajú, borostás férfias és magabiztos fiúkat szereti, akiken érzi, hogy királynőként érezheti magát mellettük.

A mai tinédzser lányok szerinte oly sok mindenben, így a párkapcsolatok terén is tévúton járnak, hisz az internet vezérelte világban a modelleket, a hirtelen felbukkanó sztárokat majmolják, ahelyett, hogy elfogadnák magukat. A fiúkkal kapcsolatosan olykor túl magas mércét állítanak, pedig fontos lenne a külső mellett a belső értékeket is szem előtt tartani.

Mónika a Zala Szépe összes nyereménye közül a Skoda Citigo személygépkocsinak örült a legjobban, amit három hónapig használhat.