A fül megmintázása volt a mérce

Első alkalommal 1987-ben látott napvilágot a zalai múzeumok szakembereinek (régészek, történészek, néprajzosok stb.) kutatásaira, mindennapi munkájára ablakot nyitó kiadvány, ami az idők során egyre vaskosabb, s méltóbb kivitelű kötetté iperedett. Köszönhetően - többek között - a sorozatszerkesztőnek, dr. Vándor Lászlónak, aki most, a 19. fejezetnél, nyugdíjba vonulása miatt elköszönt a kiadványtól. Remélhetőleg azért a folytonosság nem szakad meg, hiszen a múzeumok rendületlenül termelik a közkinccsé tehető tartalmakat, legfeljebb az anyagiak hiánya okozhatna megtorpanást.


A még nyomdaillatú, 270 oldalas új kötet két fő fejezetből áll, az első a Kisfaludi Strobl Zsigmond születésének 125. évfordulója alkalmából Zalaegerszegen megrendezett emlékkonferencia tucatnyi előadását teszi közzé. E blokk rendkívül sokszínű megközelítést kínál, számos új vonással gazdagítva a zalai születésű (Alsórajk, 1884. július 1.) szobrász-zseni arcélét. Az írások gazdag forrásanyagot kínálnak Kisfaludi Strobl életművének kutatásához, hiszen górcső alá kerül egyebek közt a művész külföldi ténykedése, önéletírása, politikához, műkereskedelemhez való viszonya, hősi emlékműveinek sora, a Felszabadulási emlékmű metamorfózisa. Tóth Sándor szobrászművész tollából kínálkozik egy egészen speciális megközelítés is, mégpedig a tanítványé. Sétálva egyik szobortól a másikig megállt mögöttünk, nézett, majd agyagot vett kezébe és belemintázott a tanulmányokba. Ez nem volt akkor divat. - írja. A többi tanár ugyanis csak szövegelt, lelkizett, ahelyett, hogy megmutatta volna, hogyan kell mintázni... Azt is megtudjuk a mesterről, hogy a fülek pontos mintázása volt számára a vízválasztó az értékelésben, s hogy bár nem bratyizott tanítványaival, minden évben elvitte őket a legpatinásabb cukrászdába, ahol azt és annyit fogyasztottak, amennyi beléjük fért...

A kötet második nagy fejezete a közelmúlt nagyobb régészeti kutatásait taglalja. P. Barna Judit Sormás-Török-földek településtörténeti áttekintését adja a késő neolitikumból, Száraz Csilla késő vaskori áldozati gödrökben mélyed el, Redő Ferenc pedig a Zalalövőn feltárt római kori lakóépületeket elemzi rendeltetésük, funkciójuk szempontjából. A legvaskosabb publikáció Horváth László és Eke István régész nevéhez fűződik, s a Nagykanizsa-Inkey sírkápolna melletti késő római villagazdasághoz tartozó két temető szakmai anyagát teszi közzé, a célból, hogy az információk a kutatás számára minél előbb hozzáférhetők legyenek. A munka horderejét érzékelteti, hogy a két hatalmas temető területén összesen 11 ezer négyzetmétert tártak fel az évtizedek óta tartó munka során.

A kötet zárótanulmánya más vizekre evez, Berdán Zsuzsanna néprajzos a Somogyvámos határában található Krisna-völgy társadalmi és gazdasági életéről értekezik, e kis csoport belső rendszerének mélyebb megértésére törekedve.