Hétvége

2016.11.18. 19:45

A kommunikáció, mint kulcs

Denis Villeneuve legutóbb a Sicarioval bizonyította, hogy korunk egyik legtehetségesebb rendezője, de korábbi művei is hasonlóan magas színvonalon mozognak.

Péter Zsombor

Ő dirigálja a jövőre érkező Szárnyas fejvadász 2-t, akinek pedig kétségei lettek volna afelől, hogy képes-e felnőni egy ekkora feladathoz, az nézze meg az Érkezést.

Tizenkét idegen űrhajó száll le a bolygónkra, amiket csak kagylóknak nevezünk. Az emberiség arra keresi a választ: mit akarnak a földönkívüliek? Louise Banks (Amy Adams) nyelvészt bízzák meg a feladattal, hogy derítse ki az űrlények szándékát. Ez a munka azonban időt igényel, az embereken viszont fokozatosan eluralkodik a pánik és a bizalmatlanság.

Az Érkezés úgy kezdődik, ahogy a többi idegeninváziós film. A hatalmas űrhajók leszállnak a földre. Az első változás ott áll be, hogy nem mindenki által ismert helyeken és épületeknél landolnak, hanem fennsíkokon vagy épp az óceánon. Szögezzük le, hogy nem egy Függetlenség napja szintű akciófilmmel állunk szemben. Sőt, semmiféle akcióra ne számítson senki. Villeneuve igazi science fiction művet hozott létre, ami a klasszikus műfaji elemeket vegyíti az emberi drámával. Mégis ugyanúgy megvan benne a feszültség, az izgalom, de a legnagyobb erénye a felfedezésben rejlik. Louise karaktere szimpatikus, és könnyű vele azonosulni. Vele együtt szorongva, de szájtátva lépünk be a hatalmas űrhajóba, ismerkedünk a furcsa lényekkel és próbáljuk megérteni szándékukat. Néha olyan érzésem volt, mintha egy természetfilmet néznék, de ezt a legjobb értelemben gondolom. Elképesztően érdekes, hogy mennyit tanulunk az idegenekről, s szembetűnik a kommunikáció fontossága is. Az ember bizalmatlan és ellenséges szinte mindennel, amit nem ismer, így a központi konfliktust a türelmetlenség és az eszmecsere hiánya adja.

Louise Banks karaktere szimpatikus, és könnyű vele azonosulni

Ezt a problémát mindenki ismeri, nem kellenek hozzá földönkívüliek. Rengeteg nézeteltérés forrása, hogy az emberek nem megfelelően kommunikálnak egymással. Félreértik a másikat, vagy egyszerűen tudomást sem akarnak venni annak közlendőjéről. Louise tisztában van ezzel és ki akarja küszöbölni, hogy az emberiség hibát kövessen el. Villeneuve pedig eléri, hogy a nyelvi eszközök keresése és bemutatása, valamint az idegenekkel való kapcsolatfelvétel egyaránt érdekfeszítő legyen, ezáltal végig megszállottan keressük a válaszokat a főhőssel. Sokáig nem értjük, mi történik, ráadásul Louise családi drámája is rendre visszaköszön, látszólag funkciótlanul. Aztán az utolsó harmadban más irányt vesz a cselekmény, érkezik egy meghökkentő csavar. Villeneuve elkezd játszani az idővel, ami egyes filmekben gyakran illogikus elemekhez és sötét foltokhoz vezet, itt maximum néhány kérdést vet fel. Sokaknak nem fog tetszeni ez a szentimentálisabb zárás, szerintem remekül passzolt az addig felépített képhez. Egy komorabb epilógus másféle végkicsengéssel, főleg Villeneuve stílusérzékével sem hangzik rosszul, de ez a keserédes, mégis életigenlő, emberi befejezés maximálisan elérte célját.

Számítottam rá, hogy jó filmet fogok látni, de nem gondoltam, hogy egy ennyire különleges élménnyel leszek gazdagabb. Az Érkezés olyan érzelmeket hozott ki belőlem, amire mozgókép régóta nem volt képes. Néha szájtátva ámultam, máskor összeszorult a gyomrom vagy épp kérdőn meredtem előre válaszok után kutatva. Hatalmas szüksége van az embereknek az ehhez hasonló mesterművekre és a Villeneuve kaliberű rendezőkre. Ha a Szárnyas fejvadász 2 csak megközelíti az Érkezés minőségét, nem lesz okunk panaszra.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!