A majmok bolygója - Háború

A Majmok bolygója sorozat előzménye kezdetben teljesen hidegen hagyott, a 2011-es Lázadás azonban meglepett, szerencsére pozitívan. A Forradalom címre hallgató folytatás még magasabbra emelte a szintet, az idén trilógiává bővült széria pedig feltette az i-re a pontot. A Majmok bolygója - Háború egy ritka és értékes blockbuster lett.

A történet a Forradalom után néhány évvel veszi fel a fonalat. Cézár (Andy Serkis) és a kolónia háborút vív az emberek ellen, a majmok vezére azonban békét akar. Nézőpontja akkor változik meg drasztikusan, amikor küzdelme személyessé válik az emberek vezetője, egy bizonyos ezredes (Woody Harrelson) ellen.

Nem véletlenül emlegették az Apokalipszis most című klasszikust referencia gyanánt a Háború esetében. Matt Reeves rendező a nyitójelentben megidézi a vietnami környezetet, keverve az utópiával, zseniális akciószekvenciát vezényelve. Aki viszont folyamatos pörgést vár, csalódni fog. Folytatódik a megszokott tendencia, a cselekmény sokkal inkább karakterközpontú és épít a motivációra, családra, drámára, összetartásra, mintsem az akcióra. Ilyen szempontból a Háború címe félrevezető lehet, ugyanakkor végtelenül bátor alkotás. Az, hogy meg merték lépni egy ekkora költségvetésű filmnél, hogy ennyire lassú és olykor meditatív legyen, ritkaság, főleg manapság. Ez becsülendő, bár el kell ismerni, helyenként indokolatlanul el van nyújtva egy-egy jelenet. Ez főként a cselekmény második felében mutatkozik meg, ami kvázi börtönfilmbe megy át. A lassúságot azonban kompenzálja a korábban említett kiváló karakterépítés. Cézár borzasztó komplex jellem, aki a népét mentené, miközben saját démonaival és dühével is szembe kell néznie. Morális kérdései átélhetők és emberivé teszik, de őt már régóta nem lehet szimpla majomként kezelni. A mindig bölcs Mourice (Karin Konoval) a jóság mintaképe, az ezredes pedig érdekes gonosz. Az ő esetében ismét párhuzamot lehet vonni az Apokalipszis most negatív hősével, Kurtz-zal.

Muszáj kitérni a technikai részre, mert a látvány parádés. Itt nemcsak a tűzharcokra, robbanásokra gondolok, hanem főként a majmok megjelenítésére. Félelmetes, hogy a motion capture ruhát viselő, és utólag majommá digitalizált színészek mennyire zseniális munkát végeztek. Minden érzelem lejön az arcukról, és simán lejátsszák a vászonról hús-vér társaikat. Így lehet okosan használni a számítógépes effektusokat, hogy növeljék a mű értékét.

A trilógia befejező(?) része a hibái ellenére is tökéletesen illik a történetbe, s noha nincs annyira jó, mint a második felvonás, méltó módon zárja le a modern filmgyártás egyik legintelligensebb és legkreatívabb nagyköltségvetésű sorozatát. A Háború kiforrott, érett és érzelmes film, a címben szereplő harc a csatatér mellett a lélekben zajlik. Aki ódzkodik a témától, az is adhat neki egy esélyt, az ehhez hasonló látványmozikat meg kell becsülni. A Majmok bolygója sorozat ugyanis bebizonyította, hogy van igény az okos, drámai és karakterorientált művekre a szélesebb közönség köreiben is.