A preparátor kuckója - Hófehér ''műtőasztal'' vér nélkül

2012. március 24., 17:54 szerző: Benedek Bálint
Pünkösti Zsomborral szerettek volna már mózeskosárban fekvő kutyát kitömetni, Brazíliából hazacsempészett, oszlásnak indult kolibrit preparáltatni. A nagykanizsai férfi egyiket sem vállalta, ő a minőségre törekszik. Legutóbb a salzburgi világbajnokságon remekelt.

40 éves Pünkösti Zsombor egészen különleges figura. Az apró, háromszor hármas nyári konyhában alkotó preparátor a szakma csínját-bínját gyerekkorában nagybátyától leste el, aki a fogásokat részletesen megmutatta neki. A 8 éves fiú vevő volt az izgalmas szakmára, így szabadidejében is ott sertepertélt a nagybácsi körül.

Pünkösti Zsombor a világbajnoki ezüstérmes pávafácán társaságában, a madarat a párzási tánc közben örökítette meg a preparátor - Fotó: Szakony Attila

- Verében és gerlén tanultam, és már kezdetben sem viszolyogtam az elpusztult állatok látványától, talán mert a véremben volt a szakma - emlékezett vissza a kezdetekre Zsombor. - Valósággal „belehabarodtam” a madarakba, a suliban is minden gondolatom körülöttük forgott, a rajzórán bármi is volt a feladat, én biztosan valamilyen szárnyast kanyarítottam a papírra. A férfi elmondása szerint a középiskola csak az érettségi miatt érdekelte, közben azon gondolkozott, mikor végezheti el a preparátorképzést. Persze kizárólag a papír miatt, ugyanis, mint elmondta, az életben ellesett mozdulatokat úgysem lehet iskolapadban elsajátítani. Zsombort kezdetben a kollégák még óvták a madárpreparálástól, mondván, ezen a speciális területen itthon nem lehet pénzt keresni. A férfi hajthatatlan volt, ám rá kellett jönnie, Magyarország a preparátor szakma megítélésének tekintetében Nyugat-Európához, de még a szomszédos országokhoz képest is jelentős lemaradásban van. Külföldön szervezetek, csoportok tartják össze a szakmát, akik állandó jelleggel továbbképzéseket és szemináriumokat tartanak a tagjaiknak.

Mindig a madarak élethû bemutatását tekinti céljának Fotó: Szakony Attila

- A mai világban furcsán hangozhat, de nem a pénz, inkább az új kihívások motiválnak, ezen a területen kiélhetem a kreativitásomat -folytatta Pünkösti Zsombor. - A költöző madarakkal együtt nagyjából négyszáz, az országban megforduló fajok közel 98 százaléka védett, tehát a törvények szerint a preparálás engedélyhez kötött.

A férfi az „alapanyagot” általában vadászoktól szerzi be, de előfordult már vele, hogy elpusztult otthoni kedvenceket vittek hozzá. Zsombor ezeknek a kitömését eléggé bizarr ötletnek tartotta, ezért visszautasította a munkát, bár ez az iparág Amerikában virágzó üzlet.
A „madárember” elárulta: jó esetben csak tiszta munkát végez, tehát hozzá már csak tollas bőr, végtagcsontok és koponya kerül. A folyamat, amíg az „alkatrészekből” élethű, a környezetében ábrázolt madár készül, hosszú és precíz munkát igényel. Kitartásból és türelemből nincs hiány, távol a város zajától, az „alkotókuckóban” az állatok valósággal újjászületnek.

Az elpusztult szalonka ábrázolását is díjazta a szakmai zsûri

- A klasszikus módszerrel, drótvázra, lehántolt faforgácsból cérnával készítünk egy formát, ám ennél korszerűbb megoldásnak számít és tökéletesebb felületet ad a műanyag alap - mesélte Pünkösti Zsombor. - Erre ragasztom fel a tollas bőrt, melyet a felhasználás előtt gondosan megszabadítok minden izomtól, kötőszövettől és zsírtól. A sózás, a víztelenítés, a sterilizálás, az oldószeres mosás, az impregnálás, a baktériumölős kezelés után a cserzéssel fejeződik be ez a munkafolyamat. A madarat természetes viselkedésére jellemző mozdulat közben és életszerű testhelyzetben ábrázolom. Ehhez is a természetből vett alapanyagokat használok fel, melyeket szintén nagy gondossággal tartósítok.

A tökéletesen kivitelezett preparált darabokkal a férfi a salzburgi világbajnokság zsűrijét is lenyűgözte.

A dürgő, vagyis a párosodásra készülő pávafácán mozdulatát tökéletesen eltalálta a preparátor, hisz a kismadaras kategóriában ezüstérmet nyert, sőt a madárspecialistákból álló testület a legmagasabb bírálati szalaggal díjazta. Szintén kiváló minősítésben részesült Pünkösti Zsombor szarkája és szalonkája is.

- Természetesen örülök, hogy a kategóriába nevezett több, mint száz madár közül a második legjobbnak választották a pávafácánomat - folytatta Zsombor. - Boldogsággal tölt el a hivatásom, s a sikerek is megmutatták, hogy jól döntöttem, amikor a madarak mellett tettem le a voksomat. Az alkotókuckó magányába visszahúzódva titkon új terveket sző a férfi. Erről egyelőre még nem árult el részleteket, ám könnyen elképzelhető, hogy a legközelebbi olaszországi nyílt bajnokságon ismét a figyelem középpontjába kerülhetnek a Kanizsán készült madarak.

A titokzatos műhely (jegyzet)

Édesapámnak volt egy preparátor barátja és gyerekkoromban engem is gyakran elvitt magával hozzá. A férfi rajongott az állatokért, az udvaron számos kutya hancúrozott, kismacskák bóklásztak a fűben és olykor libák fürödtek a medencében. Ott láttam életemben először közvetlen közelről kecskét, nyulat, őzgidát és vaddisznót. A mini vadaspark gazdája utóbbiakat többek közt békákkal etette, mondván, attól majd szép nagyra nőnek. A békacombot még ki is sütötte - és bár apukám nem támogatta az ötletemet, én azért bevállaltam és megkóstoltam az ínyencséget. A jellegzetes hal-csirke ízkombináció nagyon finom volt, ám azóta - felnőtt fejjel - mégsem mertem rántott békacombot kérni sehol. A birtokon csak egyetlen tiltott hely volt számomra, mégpedig a preparátor-műhely. Szófogadó gyerekként persze, betartottam az intelmet, de kíváncsiságom nem hagyott nyugodni. Addig-addig fogócskáztam, s birkóztam a kutyákkal, mígnem „véletlenül” a műhely elé keveredtem. A csak résnyire nyitva hagyott ajtó mögött, a sötétben óriási lábasban rotyogott valami. Ahogy beljebb dugtam a fejemet a nyíláson, megcsapta az orromat a műhelyben terjengő bűz. A tűzhely mellett egy szarvas fej nélküli, véres teteme feküdt. Azonnal visszahőköltem. Megértettem: a borzasztó látványtól óvtak a felnőttek. A sokk miatt egy életre megundorodtam ettől a szakmától, de most Pünkösti Zsombor műhelyében, a hófehér „műtőasztalán” egy csepp vért sem láttam. S egyébként is, ha az elpusztult madarak plasztikai sebészének szerencséje van, akkor a madarak most már belsőségek nélkül érkeznek hozzá. Ő már szagok nélküli, tiszta munkát végezhet.

Benedek Bálint

Facebook