Egykori kollégáink írták - A szarvaspörkölt esete a vasfüggönnyel

Majdnem egy évtized, életem ötöde kapcsol össze a Zalai Hírlappal. Keserédes és gyönyörű volt, annyit mondhatok.

Pezsgő, izgalmas évek elébe nézett akkoriban az ország: pont az én érám előlegezte, majd valósította meg a rendszerváltozást. A sorsnak is hálás vagyok, hogy ebben a különleges intervallumban a helyi sajtó munkatársa lehettem, ha huszonéves naivaként is. A formálódó ellenzék megismerése, a vasfüggöny lebontása nekem nemcsak történelmi, de élettény. Az egerszegi MDF-esekkel jártunk Sopronban és életemben nem esett olyan jól étel, mint este, a helyi csoport által készített szarvaspörkölt pedig nem is eszem vadat.

Az újságot író ember legjobb pillanataiban arra gondol, úgy rezonál a valóságra, mint egy membrán: átereszti magán a világot. Ami így és úgy sikerül. Szorongásos álmaim főszereplője máig a lapzárta

Az olvasónak hál' istennek fogalma sincs az újság mindennapjairól. Hogy a hőskorban a házi archívumból készült a heti tévés műsorújság, hogy eleinte a kocsiban vacogtak a szüleim, míg én a kányavári népdalkörrel készítettem világraszóló riportomat, hogy valamely keszthelyi szabadelvű körös meghívásakor a helyi szervezők vásároltak ékszíjat örökéltűnek számító kispolákomba a rendezvény alatt És Istenem, azok a találkozások! Göncz, Konrád, Grendel, Kéri, Áder, Eörsi, Kocsis, Karátson, csak néhányan a sorból. Különösen emlékezetes a Grendel Lajossal készített interjú, mikoris a kismagnó elektromos input híján (elem, na) feladta, s az írás fejből fogant Vagy egy 90-es évek eleji találkozás Cseh Tamással, mikoris a kies Balaton-parton éjjel egyedül tologattam a kocka-Ladát, merthogy beázott az aksi a zuhéban én nemkülönben, mire a családi nyaralóhoz vonszolódtunk kettecskén.

- Szatócsbolt, asszonyom - emlékeztetett boldogult és mélyen tisztelt szerkesztőm a lap jellegére. Amit az olvasó nem lát. Hogy az ügyeletes újságíró élet-halál lekövetője; s legyen bár szépreményű kulturális köldöknéző, ha szökik vasárnap az ammónia valahol, vagy egy szerencsétlent elgázoltak egy rablási esethez vonuló rendőrök, az éppúgy az újság hasábjaira kívánkozik. Na, azt nem annyira szerettem. Nem úgy, mint a légkört, a kétszeri informatikai rendszerváltást, a kollégákat-barátokat, akikre mindenben, mindenhol; a riportalanyokat, akiket a föld alól is Szép volt. Tartalmas, szétforgácsolt fiatalságom. Szerettem. Az újságot meg szeressék ma is.

Hujber Katalin