Hétvége

2017.06.03. 15:10

Egy évre új család

Különféle népek kultúrájába kapnak betekintést, új embereket ismernek meg, fejlődik a nyelvtudásuk, nyitottá válnak az emberek iránt és életre szóló kalandot szereznek.

Benedek Bálint

A nemzetközi diákcsereprogram (AFS) segítségével legutóbb a thaiföldi 18 éves Jirapha Jansanthia egy évet töltött Nagykanizsán, míg a zalaegerszegi 17 éves Moser Lili Marleen ugyanennyi időre Dániába utazik.

- Elsősorban azért választottam Magyarországot, mert az egyik tájékoztatóban megpillantottam a csodálatos Parlament épületét, ami lenyűgözött - mesélte a fiatal.

- Az építészet mindenütt lenyűgözött. Ezenkívül szerettem volna még a német nyelvterülethez közeli várost választani, hiszen kifejezetten érdekelt a nyelv. Viszont meglepett, hogy Kanizsa a 8,3 millió lakosú szülővárosomhoz, Bangkokhoz képest egészen apró település. Amíg otthon karnyújtásnyira voltak a kedvenc boltjaim, márkáim, addig itt városokon keresztül több száz kilométert kellett utazni bizonyos ruhadarabokért.

Az emberek viszont kedvesek, bár sajnos csak kevesen beszélnek jól angolul, így olykor kézzel-lábbal mutogatva mondhattam el a kívánságaimat. Talán az lepett meg a legjobban, hogy az étteremben a pincérek szinte egyáltalán nem beszélnek idegen nyelveket, nálunk elképzelhetetlen, hogy a vendéglátásban dolgozók ne értsenek legalább angolul tökéletesen.

A szerény és visszahúzódó thai lány a könnyebb érthetőség kedvéért a Yam becenevet kapta. Így szólították Sormáson, ahol Pőcze Edit és lánya, Pőcze Borbála vendégszeretetét élvezte. A Piarista iskola tanulójaként rengeteg nyitott szívű fiatallal találkozott, szerinte a magyar gyerekek minden érzésüket azonnal kimutatják és őszinte szeretettel azonnal befogadták.

- A magyar nyelv extra nehéz, bonyolult, sok érdekes szóval, írásjelekkel, amik szövevényessé teszik, de a bemutatkozást megtanultam - mosolygott Yam.

- De az érdekes ételek, így a kakaós csiga, a túrórudi, a palacsinta és a kürtős kalács nevét hamar megtanultam. Az ízük talán még furcsább.Száz évvel ezelőtt, nem sokkal az I. világháború kitörése után, tizenöt Párizsban élő amerikai fiatal jelentkezett önkéntesként a helyi amerikai kórháznál mentőszolgálatra. Ez a csoport a későbbiek során az Amerikai Harctéri Szolgálat, angolul American Field Service (AFS) néven szerzett ismertséget.

 

 

 

A 17 éves zalaegerszegi Moser  Lili Marleen (balról) és a thaiföldi 18 éves Jirapha Jansanthia Sztankovics Andrea társaságában. Szerintük a nemzetközi cserediákprogram remek lehetőséget nyújt a fiataloknak a kiugrási lehetőségre

Küldetésük az volt, hogy a sebesült francia katonákat kimenekítsék a frontvonalról és a mobil elsősegélynyújtó egységekhez szállítsák. A háború végére a csapat létszáma már elérte a 2500 főt. Nem viseltek fegyvert, missziójuk a segítségnyújtásra koncentrált.

- Az AFS egy nemzetközi, önkéntes alapon működő, nem profitorientált szervezet, amely interkulturális tanuláshoz nyújt lehetőséget, ezzel is segítve az embereket, hogy elsajátítsák azt a tudást, képességet és megértést, amely egy igazságosabb és békésebb világ megteremtéséhez szükséges - avatott be a részletekbe a kanizsai Sztankovics Andrea, a szervezet körzetelnöke. - Lehetővé tesszük, hogy az emberek olyan felelősségteljes tagjai legyenek egy sokszínű világnak, akik a békéért és megértésért dolgoznak. Hiszünk minden ember értékében és méltóságában, függetlenül annak nemzetiségétől és kultúrájától. A tevékenységünk alapja az emberi méltóság, a különbözőségek tiszteletben tartása, harmóniára való törekvés másokkal, együttérzés és tolerancia.

Andrea hozzátette: az AFS a világ egyik legnagyobb, legrégebbi diákcsere-szervezete, amelyet az UNESCO is elismer. A diákcsereprog-ram 1947-ben 51 középiskolás diákkal kezdődött, akiket tíz országból vittek Amerikába, hogy ott gyűjtsenek tapasztalatot egy éven keresztül. Mára több mint negyedmillióan vettek részt az interkulturális csereprogramokban. Hozzá kell tenni, hogy ugyanennyi család nyitotta meg szívét és otthonát a diákoknak, és önkéntesek százezrei segítették a programok sikerét, időt és energiát nem kímélve. Ebben a pillanatban az AFS diákok 40 nyelven tanulnak, de ami a legfontosabb, mindannyian folyékonyan megtanulják a tolerancia nyelvét.

- Magyarország 1990-ben csatlakozott a világszervezethez, azóta több mint 1600 magyar diák töltött legalább egy évet külföldön, Nagykanizsa hét éve szerzett tagságot, most pedig az a tervünk, hogy Zalaegerszeggel bővítjük a kört - mesélte a körzetelnök. - A szervezet hathatós segítségével a dél-zalai városban 16 befogadó család fogadott be már gyermeket, hogy ismerje meg a magyar kultúrát.

A zalaegerszegi Zrínyi gimnázium tanulója, a 17 éves Moser Lili Marleen először vágna neki a világnak, vagy legalábbis Európának.

- Nyolcadikos lehettem, amikor először felvetődött a gondolat, hogy szívesen eltöltenék egy tanévet a kontinens valamelyik országában - mondta Lili, akinek édesapja révén osztrák vér is csörgedezik az ereiben. - A döntésemmel a szüleim is egyetértettek, támogattak, ám várnom kellett a gimnáziumig. Több külföldi diákcsereprogram működik szerte a világban, de a legjobb híre az AFS-nek volt, így hozzájuk regisztráltam, s rajtuk keresztül valóban kitárult előttem a világ, számtalan csodálatos lehetőségével együtt.

Lili hozzátette: a szervezet alapos, hiszen ahhoz, hogy egy másik országban tanulhasson, számtalan engedélyre volt szüksége, többek között a gimnáziumtól, akik szintén maximálisan az ügy mellé álltak. Ezen túl alapos bemutatkozást kértek, sőt a családjával kapcsolatosan is tettek fel kérdéseket.

- Németül és angolul már anyanyelvi szinten beszélek, ezért célzottan olyan országot kerestem, ahol nem ezek a hivatalos nyelvek - mesélte. - Nem szerettem volna óceánokat átszelni, inkább a közelben maradtam volna, ekkor esett a választás Dániára. Idén augusztustól júliusig tartózkodom majd az országban, amelyet alaposan "felfedeztem" már a világhálón keresztül. Már ismerem a befogadó szüleimet, akiknél egy dél-dániai kikötővárosban, Aabenraa-ban fogok élni. Az anyukám Dorte lesz, apukám Finn, és lesz egy fogadó húgom, akit Laerke-nek hívnak, a vezetéknevük pedig Caspersen. Két gimnázium közül választhatok, egyelőre még nem döntöttem el, melyiket választom, de egyértelmű célom, hogy a kint töltött idő alatt jól megtanuljak dánul és minél több eltérő kultúrával ismerkedjem meg.

Lili egyébként 9 éve csellózik, és sok versenyen és koncerten szerepelt, különböző kamarazenekarokban és zenekarokban játszott. A hangszerét is viszi, ám ezt nem lehet csomagtérbe tenni a bőröndökhöz, mert akkor megsérülne. Ezért vagy külön jegyet vesznek a csellónak, vagy más megoldás kell...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!