Az Aveburyben található emlékműegyüttes vallási szertartások helyszíne lehetett

Nincs messze Stonhenge-től - alig több mint 30 kilométer a távolság -, s jórészt a létrehozása is ugyanarra a korra tehető, de a tudományos vizsgálatok eredményei szerint egyes részei régebbiek Stonehenge-nél. No de mi is van Avebury-ben? Egy nagy, felállított kövekből álló gyűrű, amely magában foglal két kisebb kőkört, mindezt pedig körülveszi egy ugyancsak gyűrűszerű árok és töltés. Utóbbit a régészek henge-nek nevezik, az időszámítás előtti harmadik-negyedik évezredben emelt ilyen, nem védelmi, inkább vallási célokat szolgáló brit építményeket jelölik ezzel a kifejezéssel.

Avebury madártávlatból. A település beleépült az évezredekkel korábban létrehozott henge-be Fotó: Alexander Keiller Múzeum

A töltésgyűrű átmérője több mint 400 méter, a belsejében kialakított nagy kőköré pedig 335 méter, Európában állítólag ez a legnagyobb ilyen. A kutatások szerint eredetileg 98 darab három és fél, négy méter magas homokkőből (megalitból) állt, van olyan közöttük, amelynek a súlya a 40 tonnát is meghaladja. Készítésének idejét időszámításunk előtt 2800 és 2400 közé teszik. A kövek közül ma már csak 27 van meg, a többi odalett az elmúlt évszázadok során (a hiányzók helyét kis betontömbök jelzik). A legtöbb követ már a 14. századi keresztények ledöntötték, mert pogány templom részeinek gondolták őket, a 17-18 században pedig, amit tudtak, elhasználták házaik építéséhez az akkor élők.

A kövekhez számos hiedelem kötődik, sokan úgy vélik, a kozmikus energiákat gyűjtik össze, amiből aztán adnak át a velük érintkező embereknek Fotó: A szerző

Az említett kis kőkörök egyikének az átmérője 98, a másiké 108 méter - ezek köveiből már nem sok maradt -, Abrey Burl régész elmélete szerint az emlékmű építése ezzel a két belső körrel kezdődhetett.

Avebury környékén is számos prehistorikus emlék található. Alig két kilométerre a településtől látható a West Kennet Long Barrow (West Kennet-i hosszú domb), amely egy cellákra osztott, több mint 100 méter hosszú temetkezési domb. Ugyancsak a közelben található a Silbury Hill, amely Európa legmagasabb mesterséges dombja, 40 méter magas, 200 méter a kerülete és időszámításunk előtt 2600 körül készülhetett. Hogy mi lehetett a rendeltetése, azt mind a mai napig nem sikerült kideríteni. Ahogy keveset tudni Avebury henge-ének funkciójáról is. A kérdéskört tanulmányozó szakemberek abban egyetértenek, hogy vallási központ lehetett, de hogy a szertartások hogyan zajlottak, arról csak feltételezések, teóriák láttak napvilágot. Legendák persze szólnak a több ezer évvel ezelőtt történtekről, az egyik szerint a Merlin nevű druida fővarázsló rezidenciája volt Avebury, akinek a tervei alapján készült Stonehenge. (A druidák a kelták papi rendjét alkották, egyszerre voltak főpapok, döntőbírák, tudósok és gyógyítók. Vallásuk szerint több istenben hittek, de tisztelték a természet elemeit is.)

A több ezer évvel ezelőtt emelt sáncon ma is dúsan nő a fű, a birkák nem a múlton rágódnak Fotó: A szerző

A misztikus történeteket persze leginkább az a körülmény tartja életben, hogy mindmáig nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy ilyen nagy méretű köveket a kor technikai színvonala mellett hogyan lehetett, adott esetben több száz kilométerre, elmozgatni (Stonehenge köveinek egy része például egy onnan 250 kilométerre fekvő walesi hegységből valók), illetve felállítani. Egy Michael Domes nevű brit régész teóriája szerint az Avebury-i kőtömbök csoportja díszletül szolgált egy olyan vallási előadáshoz, amelyet minden évben a mezőgazdasági naptár fontos eseményeihez időzítve rendeztek meg. A szertartásokkal arra kérték az isteneket, hogy a termés bőséges legyen, az állatok és az emberek pedig termékenyek. Ami Stonehenge-t illeti, egyre inkább elfogadottá válik az a nézet, hogy valamiféle obszervatóriumként szolgált (a kialakítása is olyan, hogy napéjegyenlőség idején a kerítést alkotó kövek között áthatolnak a napsugarak és megvilágítják a középen elhelyezett oltárkövet), Avebury-ben erre utaló tényeket nem találtak.

Néhány méretes darab a kőkörből Fotó: A szerző

Egy néhány héttel ezelőtt megjelent tudósítás arról számolt be, hogy a leicesteri és a southamptoni egyetem Avebury környékén dolgozó kutatói eddig ismeretlen megalitokat mutattak ki és több, a 17-18. században elpusztított kő helyét is azonosították. A felfedezett különleges négyzetes struktúra a legősibb építmény lehet - állítják. Ugyancsak friss eredmény egy mintegy ötezer éves halottasház maradványainak, nyomainak felfedezése, azt feltételezik, hogy Stonehenge és Avebury ősi népeinek felmenői nyugodhattak ott.

Ahogy Stonehenge, Avebury is szerepel a világörökségi lajstromban, az alapítványként működő National Trust kezelésében van, s ellentétben Stonehenge-dzsel szabadon bejárható, s az ottani Alexander Keiller nevét viselő múzeum is sok érdekességet tár a látogató elé.