Szakály Aurél, a Hevesi Sándor Színház színművésze: „Az emberek már csak ilyenek”

- K. Müller milyen állathoz hasonlítható? - utalok korábbi  beszélgetésünkre, amikor kiderült, a színészek a figuráikat általában egy-egy állat viselkedési mintáival azonosítják.

- Még nem azonosítottam be. Olvastam a Görgey Gábor 1969-es darabját korábban, hallottam az 1978-as rádiójátékot is, a helyezkedő, megalkuvó, dörgölőző, az életét mentő kisember karaktere megtetszett, már csak azért is, mert jól játszható, és mert a K. Müller előtt már játszottam egy T. Müllert ugyanitt a Padlásban.

Ezért a szerepért 2012-ben a legjobb férfi mellékszereplő díját is elnyerte a szarvasi színházi fesztiválon.

- Most afféle belső poénként bele is csempésztem a szövegbe az „előzményeimet" - mondja a színész, aki negyedmagával szórakoztatja a közönséget a máig érvényes, ugyanakkor fergeteges humorforrású komédiával. György János, Hertelendy Attila, Barsi Márton és Nagy Péter János a játszótárs a pisztoly és az általa gyakorolható hatalom körül forgó vígjátékban.

Hullaként a Miniszter félrelép-ben. Partnerei: Kiss Ernő, Besenczi Árpád. Fotó: Pezzetta Umberto

Szakály Aurél szerint az egész történet hasonlít az Ötödik pecsétre, csak könnyedebben ragadja meg az emberek közti viszonyrendszert.

- K. Mülleren keresztül láthatjuk, hogy mindenkinek megvannak a maga megalkuvásai. Az emberek ilyenek, az meg egyértelmű, hogy akinél a puska van, az előbb-utóbb használni akarja. Persze mindenki azt gondolja, ő soha nem tenné. K. Müller emellett az alapvető szükségletét szeretné kielégíteni, hiszen krónikus hólyaghuruttal küzd. A szerző ezzel jó vezérfonalat ad a színész kezébe, már ami a gesztusokat illeti. Ilyet még nem is játszottam, hogy végig a színpadon kell lennem, erős koncentrációval, hiszen egy-egy mondattal én lendítem tovább a többieket.

Szakály Aurél az elmúlt évadban igen nehéz szerepet kapott a Miniszter félrelép című bohózatban. A szállodában talált hullát alakította, akit a többiek húznak, vonnak. Bezárják, ablakon, ajtón tuszkolják ki-be.

- Nem volt veszélytelen, kértem is Pumát (Kiss Ernőt), valahogy vigyázzon rám. Na, persze tesztelt, bírom-e önkéntelen összegörnyedés nélkül, ha meglegyint. Nem reagálhattam semmire mozdulattal. Pedig csúszott le a napszemüveg, nem nyúlhattam utána.

Tavalyi kedvenc szerepét a Csalóka szivárványban kapta, Fecskét, a különc-bohókás postást játszotta. Kimunkált alakítás láthatott a közönség.

- Nagyon jó Csiszár Imrével dolgozni, pontos rendezői utasításokat ad, mégis érdekli az is, amit a színész gondol a figurájáról. Ezért már nagyon várom a Szecsuáni jólélek előadását is a következő évadban.

Pillanatkép a Komámasszony, hol a stukker? című darabból. Fotó: Pezzetta Umberto

Sűrű évad elé néz: szerepel a Makrancos hölgyben (Verebes István rendezése),  játszik a Herzben és önálló monodrámával várja a nézőket a lakásszínházban. (Székely Csaba, Szeretik a banánt elvtársak? Című groteszkjét adja elő.)

De addig még igénybe veszik a nyári teendők, egyfelől K.Müller, valamint az Élet álom című Calderon átirat, amit a zsámbéki színházi bázison adnak elő.

- Pihenésre maradt idő?

- Voltunk már Krk szigeten. Ja és a gébárti kutyatáborban.

Aurél és párja, aki szintén szakmabeli, Saci kutyát nevelgeti (most még csak), elégedettek az előmenetelével, sokat okosodott tavaly óta a menhelyről mentett jószág. Félénk, félős, fegyelmezett, alázatos.

- Vagy megalkuvó, mint K. Müller...

Szakály Aurél a házon belüli elismerések között a Forgács-gyűrűt tudhatja magáénak.

- Sok második helyezésem is van - mondja a tőle megszokott fanyar humorral. - A díjak után úgyis újra kell kezdeni mindent, attól nem leszünk jobbak a következő darabban, ha nem dolgozunk meg érte.

Mint mondja, örül, ha új inspirációk érik, talán lesz rá még mód. Eléggé leterheltek ugyanis ahhoz, hogy máshova kalandozzon.

- A kutya mellett általában némi maga örömére szóló gitározás és a matematikával való foglalatosság színezi a ritkán szabadon maradó órákat.