''Bármit csinál az ember, azt szeretni kell és alázat kell hozzá''

A magyarországi vízimentés szakmai és infrastrukturális megalapozása, a hazai vizek, elsősorban a Balaton biztonságos használatának megteremtése érdekében végzett odaadó szervező- és életmentő munkája elismeréseként” a köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette, majd néhány nap múlva a Balatoni Szövetség által adományozott Balaton-díjat vehette át a Balatonért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

„Most éppen a mentőknél dolgozok” - kezdte a beszélgetést Bagyó Sándor, mikor telefonon hívtuk. Úgy fogalmazott: az Országos Mentőszolgálatnál azért vállal munkát, mert az szerelem: havonta három – négy nap szolgálatot vállal. Úgy érzi, ez a munka alázatra is tanítja.

Fotó: Keszey Ágnes

– Végzett mentőápoló vagyok, de gépkocsivezetői pozícióban dolgozom. Az, hogy betegekkel kell foglalkozni, meg kell fogni a hordágyat, segíteni kell, az nekem mindig jó jelzés arra, hogy az ember tudja a dolgát és a helyét. Az a lényeg, hogy fejben megmaradjon, hogy ő valójában kicsoda, s ne gondolja azt, hogy több annál, mint aki valójában. . Nekem fontos, hogy az önértékelésemet is a helyén tudjam tartani. Én határozott és céltudatos ember vagyok. Fiatalon talán túl akarnok voltam, de mára megértem. Kritikus vagyok - magammal szemben elsősorban - s aztán ebből adódóan az általam irányított emberekkel is. Megkövetelem a maximumot, de ezt magammal kezdem. Bármit csinál az ember, azt szeretni kell és alázat kell hozzá. Azt látom a világban, hogy bizonyos szint felett a vezetők elfelejtik ezt: nincsenek tisztában azzal, hogy mi az alázat, a precizitás és mi a pontos munka. De a vízimentőknél is ugyanúgy vonulok és az operatív tevékenységben is szeretek részt venni. Akkor tud jó vezető lenni az ember, ha minden szintet átlát, mindegyiknek ismeri a sajátosságait és a problémáit. A mentő tevékenységek mellett dolgozom még a kereskedelmi szférában két cégnél, mert meg is kell élni: négy gyermekemnek biztosítani mindazt, ami szükséges – összegezte Bagyó Sándor mindennapjait és hitvallását.

Fotó: Molnár Dóra

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke felidézte: még meg sem született, már közel került e világhoz: édesanyja várandós volt vele, amikor édesapja egy hajótörés során megmentette a társait, s ezért a tettéért később életmentő kitüntetést is kapott. Édesapja két testvére vízirendőr volt a Balatonon, s ő gyerekként a nagybácsikkal sok időt töltött a vízen Ifjúkorában vitorlázott: így egész életét végigkísérte a víz szeretete. Aztán az 1980-as évek végén szerveződött a Balatonnál a vízimentés, akkor alakult meg a Vöröskereszt vízimentő egyesülete, melynek Bagyó Sándor is tagja lett (édesapja és dr. Szép László hozta létre a szervezetet). Az ifjú vízimentő több hazai és külföldi tanfolyamon vett részt, megszerezte a vízimentőoktatói képesítést, majd a nemzetközi életmentő szövetség oktatója, később az oktatók trénere lett.

- Időközben a keszthelyi egyesületnél láttam, hogy mi minden hiányzik a rendszerből, mi mindennel vagyunk elmaradva Magyarországon. Kikristályosodott, hogy sokkal többet kell és lehet tenni. Így otthagytam a keszthelyi vízimentő egyesületet és 1999-ben 28 társammal együtt megalakítottuk a Vízimentők Balatoni Szakszolgálatát, majd pár évre rá úgy láttuk, hogy ez nem elég és ebből lett a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata - idézte fel.

Amelyen kenyeret szállítunk, azon Soós István vízimentővel vagyok a dunai árvízen, Kisoroszinál Fotó: Kőhalmi Péter

Azóta hatalmas fejlődésen ment keresztül a szervezet: mind a vízimentők tudásában és képzésében, mind felszereltségben, s feladatuk is egyre több lesz, de Bagyó Sándor úgy fogalmaz: ha az elérendő célokra gondol, akkor még csak félúton járnak.

– Még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a prevencióra, egészen az óvodáskortól kezdve. Ez nem kevés pénzt őröl fel, de a leghatékonyabb eszköz a mentésben. Nyilvánvaló, hogy ehhez együttgondolkodást is kell: partnerekre kell találnunk a lakosság és a Balatonra érkező turisták között, meg kell találnunk a közös hangot. A média is nagyon fontos, mert így jutunk el az emberekhez. Az, hogy az operatív vízimentésben működik jó néhány eszköz és ismerünk bizonyos technológiákat és ezeket Magyarországon meg tudtuk valósítani, az szép és jó. Ezzel együtt óriási hiányosságaink vannak: a Balatonon a vízimentés lefedettsége nem teljes. Az operatív vízimentes léte a finanszírozás háttere miatt esetleges.

Első hajó a Rupert sürgősségi mentőhajó. második az Ábrahám Lomac kis sürgősségi mentőhajó, harmadik a Kenese Lomac mentőhajó Fotók: Mag Andrea

Amikor megkaptam ezt a két elismerést, akkor elgondolkoztam, hogy vajon miért érdemeltem ki? Vajon azért, mert látják mások, hogy milyen erőfeszítéseket tettünk a kollégáimmal együtt – mert én úgy gondolom, hogy ezt a díjat ugyan én kaptam, de nem csak nekem szól. Egy hangszer önmagában nem lesz zenekar, s egy zenekar nem lesz jó hangzású jó karmester nélkül: ez oda-vissza ható történet. Elgondolkodtam azon is, hogy vajon a hallgatóság pontosan tudja, hogy mit akarunk zenélni? Tényleg megtettek mindent annak érdekében, hogy jó körülmények között tudjunk zenélni, hogy ők is élvezhessék a jobb hangzást? Azt kell mondjam, ez egy állomás, ahol meg kell állni, ahol örülni kell, de a munkának messze nincs vége. Amikor átvettem a Balaton díjat, akkor a közönség felé fordultam és megköszönve az eddigi támogatást, a polgármesterek segítségét kértem a jövőben is, mert ennek az ügynek a sikerességét és a folytatását csak közös munkával és közös akarattal lehet tovább fejleszteni. A kitüntetés visszaigazolás, hogy jó úton haladok, melyen tovább kell haladni – vallja a balatoni vízimentés helyzetéről Bagyó Sándor.

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata már javában készül a nyári szezonra. Az idei idény jelentős változásokat hoz majd a szervezetnél dolgozó fiatalok életében (a balatoni strandokon,ahol kötelező a mentő szolgáltatás, jobbára ifjú vízimentők teljesítenek szolgálatot).

Fotó: Timm Andrea

– Zajlik a mentőhajóink karbantartása és a sürgősségi mentőeszközök felkészítése. Idén már a szárazföldön is elkezdünk tevékenykedni: Ábrahámhegyen lesz egy mentőtiszti autónk, hiszen azt láttuk, hogy a megnövekedett nyári forgalomban még vannak területek, ahol tudunk segíteni. Az elmúlt időszakban felülvizsgáltuk az alapbéreket, ez sok strandüzemeltetőnek nem tettszett, de száz százalékos bérnövekedést ígértünk a nálunk dolgozóknak. Tavaly, tavalyelőtt már lehetett érzékelni a Balatonnál, hogy a vendéglátásban több szakmában hiány van, s a vízimentés sem maradt ki: óriási a kivándorlás. A külföldi bérekkel nem tudunk konkurálni, de nem is akarunk. Viszont a béreken igazítani kellett. A hazai autóipar, a multi nagykereskedő cégek jó bérekkel beszippantották a diák munkaerőt. A vízimentőknél az általuk fizetett bér alig több mint felét, óránként nettó négyszáz forint körüli összeget tudtak megkeresni. Nyilvánvaló, hogy alig akart valaki vízimentőként dogozni, még akkor is, ha megpróbáltuk más módon vonzóvá tenni. Azért ne felejtsük: napon, szabadtéren, az időjárás viszontagságainak kitéve dolgoznak, állandó figyelem, koncentráció és baj esetén lélekjelenlét szükséges és emberekkel foglalkoznak megvannak ennek a szakmának a kihívásai. Naivitás, ha bárki is azt gondolja, az eddigi bér tartható, így egy nagyot léptünk és nyolcszáz forint lesz a nettó órabér. Ez azt jelenti, hogy az általunk nyújtott szolgáltatás díját a strandüzemeltetők felé 67 százalékkal emelni kellett. Ez mindenkinek fájt, de majd a piac eldönti, hogy kérik, vagy nem kérik. De azt gondolom, ez jobb és kevésbé fájó, mint ha nem lennének vízimentők és emiatt strandok nem tudnának kinyitni. Azért is fontos ez nekünk, mert a strandi vízimentés nem karitatív tevékenység: az egész mentő tevékenység finanszírozására nekünk kell megtalálni a forrást, hiszen az állam csak kismértékben finanszírozza bizonyos elemeit. Ilyen karitatív tevékenység a mélyvízi mentés, az áldozatok kutatása és prevenciót is ebből tudjuk finanszírozni. Azt szeretnénk elérni, hogy a Balatonra szívesen jöjjenek az emberek, és tudják, hogy biztonságban vannak.