Bikacápákkal is randevúzott

- Kisgyerekként arról álmodoztam, hogy télen a hegyekben síoktató leszek, nyáron pedig a víz alá merülve fedezem fel az izgalmas élővilágot - emlékezett vissza a kezdetekre Tóth Dávid. - Amikor a szüleimmel eljutottam először a horvát tengerpartra, állítólag naphosszat néztem a vízi világot a gumimatracról, s gyakran úsztam köztük.

Dávid víz iránti rajongása korán kezdődött, hiszen tíz éven keresztül, olykor napi két edzéssel versenyszerűen úszott. Középiskolásként elvégzett egy búvártanfolyamot, amely után a Kanizsához közeli somogyi kistelepülés, Gyékényes bányatavában gyakorolt, s ha lehetősége volt, az Adriát is célba vette. A Batthyány gimnáziumban tett érettségit követően kereskedelmi menedzser szakon végzett, majd belföldi síoktató vizsgát szerzett, s immár hét éve már hivatásos búvár-engedéllyel rendelkezik, amellyel akár csoportokat is vezethetne.

- Mint oly' sokan, kalandvágyból, világot látni, nyelvet tanulni és szerencsét próbálni kerekedtem fel - folytatta a 35 éves Tóth Dávid. - Turistaként korábban a szintén kanizsai barátom, Ferenczy Péter invitálására már jártam a szigetországban, s végül meggyőzött arról, hogy Londonban lehetőségek tárháza vár. Mivel nagyon kötődtem a hazámhoz, nehezen tudtam elképzelni, hogy hosszú távon dolgozhassak a briteknél, ezért első körben a 2012-es olimpiáig terveztem. Remek szállodákban helyezkedtem el, kezdetben dolgoztam londinerként, de éjszakai portásként is, ami eléggé kimerítőnek bizonyult.

Az igazán kifinomult Mayfair negyedben az épületek lenyűgözőek, az utcák pedig tiszták - nem csoda, hogy a hely az esti andalgók célpontja. Nyugaton a híres Hyde Park és a trendi West End által határolt negyed nemes szomszédjai tovább növelik egyébként sem elhanyagolható vonzerejét. A kanizsai férfi most itt, egy luxushotelben dolgozik. Az eddig klasszikusabb angolszász elegancia helyett modernebb vonalvezetésű, fiatalos igényeket ki-elégítő, ám rendkívül nívós szálloda a dúsgazdag Brunei szultán tulajdona, amit főleg zenészek, hercegek és színészek részesítenek előnyben.

- A feladatom, hogy az ajtóban fogadjam a vendégeket és leparkoljam az autójukat - mesélt tovább. - Kijelenthetem, hogy az összes sport- és versenyautó minden típusát vezettem, köztük Jaguart, Ferrarit, Bentleyt, Aston Martint és Rolls-Royce-t. A járgányok tulajdonosai gyakran hírességek, akik közül nagyon udvarias volt Sir Anthony Hopkins Oscar-díjas wales-i színész, ugyanez elmondható Liam Neeson északír színészről, de közvetlen volt még Johnny Depp amerikai mozisztár is. A személyzettel csak keveset beszélgetnek, hiszen az apróságokat inkább az ismert emberek személyi asszisztensei intézik. Kifejezetten szimpatikus benyomást tett az amerikai zenész-énekes Lionel Richie, aki hónapokig élt a szállodában. Dávid szerencsésnek érzi magát, hogy ilyen hírességekkel, akiket korábban csak a televízióban látott, testközelből találkozhatott. Bár közös fotót a hotel szigorú szabályzata miatt nem készíthetett velük, de örül a kivételes találkozási lehetőségnek.

- Az angol fizetésből már megtehettem, hogy olyan helyekre is ellátogassak, amikre a búvárok víziparadicsomként tekintenek - fogalmazott a férfi. - Afrika és Ázsia között a Vörös-tengeren rendezett szafarin csodálatos helyeket fedezhettem fel. Délen inkább gyönyörű korallzátonyokat látogattam meg, északon pedig egy, a második világháborúban elsüllyedt angol hadihajó roncsába kaptam betekintést. A csoporttal beúszhattam a hajótest gyomrába, ahol a rakományok még mindig ott vannak: dzsipek, motorok, gépfegyverek. Egy részük, így például egy hatalmas gőzmozdony pedig körülötte szóródtak szét. Ugyanebben a térségben megnéztem egy másik, 1970-ben elsüllyedt kompot, aminek raktere tele van abból a korszakból származó autókkal.

Ezután Dávid nagy kedvvel vette bele magát a kalandokba, a nyaralás mellett a búvárkodásra is jutott ideje: járt Cipruson, Kubában és a Dominikai Köztársaságban. - Mindig szeretettem, ha nagy halak közelítenek meg, kifejezetten érdekelt, milyen érzés lehet cápák között merülni - vélekedett. - A ragadozóról sokakban téves kép él, miszerint egy vérengző fenevad, ám ez nem igaz. Még mielőtt cápát láthattam volna, óriási élmény ért az egyik helyen. A csoportunk delfincsordát látott meg, s a horizonton lebukó Nap fénye csillogóra festette a vizet. Ekkor néhány perc leforgása alatt közel 60 delfin bukkant fel szinte a semmiből, és bár úgy éreztem, hogy csak karnyújtásnyira vannak, mégsem érinthettem meg őket. Szenzációs volt érezni a közelségüket és együtt úszni velük.

A férfi több mint 100 merüléssel a háta mögött érkezett meg január végén a mexikói Pal de Carmen közelébe nyaralni a kedvesével.

- A szállásunkon közölték, hogy merülési szempontból a legjobbkor érkeztünk, hiszen a nőstény bikacápák októbertől február elejéig közel mennek a parthoz, életet adni az ivadékaiknak - tette hozzá.

- Persze azonnal kaptam az alkalmon, s saját felelősségre vállaltam a túrát, mi több, alig vártam már a találkozást. Huszonöt méter mélyre ereszkedtünk le, hiszen természetes viselkedésük közepette szerettem volna megfigyelni őket. Semmi garancia nem volt arra, hogy ott is lesznek. Minden klappolt, ugyanis áramlat sem háborgatta a vizet, sőt a túravezetővel kettesben merültünk alá, így nyugalommal várhattuk az állatokat. Némi halvért vittünk le, hiszen azzal lehetett volna csalogatni a bikacápákat, de szerencsére nem használtuk. Elhelyezkedtünk a meder alján és már meg is pillantottunk két vadat, majd újabb hat érkezett, melyeket ott szintén pár méteres távolságból figyelhettünk meg. Fényképeztem, kamerát is használtam, egy álom vált valóra. A cápa tart az emberektől, ezért nem is történt semmi extra, a kölcsönös tisztelet mentén megcsodáltuk ezeket a teremtményeket.

A kanizsai férfi ezután eldöntötte, gyakrabban merülne, akár veszélyesebb vizeken. A Bahamákon például van egy Tiger Beach elnevezésű hely, ahol a tigris-, citrom- és szirti cápákkal lehet búvárkodni, ám addig sem unatkozik, az Adrián szép barlangokat fedez fel vagy épp polipokkal és angolnákkal úszik.