Csány László és a nők - Miért nem nősült meg soha?

Most, Csány születésének 225. évfordulóján arra keressük a választ, milyen volt a nőkhöz fűződő kapcsolata, és miért nem házasodott meg.

Novák Mihály andráshidai néptanító, aki elsőként írta meg a forradalom és szabadságharc Zala megyei történetét, a zalai szájhagyomány alapján azt feltételezte, hogy Deák nővére, Klára volt az oka Csány nőtlenségének. Novák szerint az ifjú Csány, aki 1810 és 1818 között huszártisztként szolgált a cs. kir. hadseregben, gyakran megfordult a birtokszomszéd Deák família Alsócsányhoz közeli, kehidai kúriájában, és ott szerelmes lett a nála három évvel fiatalabb, 1793-ban született Deák Klárába. Novák tudni vélte, hogy Klára „ideálképpen zárta szívébe a daliás, és a hölgyek irányában főképpen nagyon gyengéd és finom modorú, világlátott, művelt ifjút." Állítólag el is jegyezték egymást 1819-1820 körül, ám Klára egy Csány hűtlenségéről szóló, rosszindulatú pletyka következtében felbontotta az eljegyzést, visszaküldte a jegygyűrűt, és rövidesen Oszterhueber Józsefhez ment férjhez. Novák szerint a büszke és önérzetes Csány nem mentegetőzött menyasszonya előtt, ám annyira megviselte az eset, hogy sohasem nősült meg.

Csány és Deák Klára kapcsolatáról Eötvös Károly is megemlékezett a Deák családjáról szóló, regényes művében. Eötvös szintén azt állította, hogy Klára Kehidára költözve ismerkedett meg Csány Lászlóval, és „ábrándos ifjúkori vonzalom fejlődött ki a két fiatal között", szerinte azonban a tartós távollét, a hosszú ideig tartó katonáskodás vetett véget a jegyességüknek. Eissen Gyula, Csány aradi életrajzírója hozzátette még mindehhez, hogy Deák Klára állítólag gyászruhát öltött 1849 októberében, Csány kivégzésekor, és azt halála napjáig viselte.

Barabás Miklós festménye Csány Lászlóról (részlet) (Göcseji Múzeum)

Mi igazolható a fentiekből hiteles bizonyítékokkal? Novák és Eötvös is a kortársak elbeszéléseire alapozhatta állításait, ám egyikük sem nevezte meg értesülésének forrásait, azokat a személyeket, akik szavahihető tanúk lehettek volna. Noha Csány és Deák Klára szerelméről vagy mátkaságáról azóta sem került elő írásos bizonyíték, a kortársak egymástól független, egybehangzó vélekedése arra utal, hogy valóban lehetett közöttük érzelmi viszony. Csány 13, Klára pedig alig 10 éves volt, amikor a Deák família 1803 őszén Kehidára költözött. Csány ekkor a szombathelyi gimnáziumban, 1807-től a zágrábi líceumban, majd 1808-tól a győri jogakadémián tanult, mielőtt 1810-ben katonának állt. Huszártisztként hazájától távol, szinte mindvégig (1818-ig) Itáliában szolgált, ezért inkább a korábbi diákévekben alakulhatott ki a Deák Klárához fűződő szerelem. Elképzelhető, hogy valóban jegyben álltak egymással, és az sem zárható ki, hogy Csány hűtlen lett volna. Valószínűbb azonban, hogy a tisztek házasodásának előfeltételeként előírt, magas összegű kaució nehezítette, vagy akadályozta meg az ifjú Csány számára a nősülést.

Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül" című művében egy balatonfüredi szépasszonnyal, bizonyos Gutthardnéval is hírbe hozta a már idősebb Csányt. Eötvös szerint a „szép Gutthardné" egy szegény kis veszprémi úriszabó felesége volt. Az alig húsz éves, ragyogó szépségű, és a Védegylet híveként nemzeti viseletben pompázó, kacér menyecske az 1840-es években nyaranta ott ült férje balatonfüredi műhelyének ajtajában, és csodájára jártak a férfiak. Közéjük tartozott Csány László is, aki „öreg huszár, de azért kemény legény" volt, és „ő is udvarolt Balatonfüreden a csodaszép szabónénak". Amikor a menyecske később elvált a férjétől, és Pestre költözve önálló vállalkozásba kezdett, a kedvéért Csány állítólag még Mészáros Lázár hadügyminiszternél is közbenjárt 1848-ban egy üzlet megszerzése érdekében.

Női divat az 1840-es években (Zala Megyei Levéltár)

Eddigi ismereteinkhez képest újdonsággal szolgálnak azok a levelek, amelyek néhány éve kerültek elő a sümegi Kisfaludy emlékmúzeumból. Csány özvegy Darvay Józsefné, Spissich Katalinhoz 1817 és 1820 között írott leveleiből kiderül, hogy az ifjú huszártisztet gyengéd érzelmek fűzték a nála három évvel idősebb özvegyasszonyhoz. Spissich Katalin, Zala vármegye 1790-es évekbeli első alispánjának és országgyűlési követének, Spissich Jánosnak a lánya 1787-ben született, és 23 évesen, Mihályfán kötött házasságot Darvay Józseffel, férje azonban alig négy évvel később, 1814-ben fiatalon meghalt. Csány 1817-ben katonatársát, a Milánóban állomásozó cs. kir. 5. huszárezred századosát, Szabó Mártont próbálta „összeboronálni" az özveggyel, 1820-ban azonban már maga udvarolt neki. Csány abban az évben „Édes Kedves Barátném" megszólítással kezdte a Spissich Katalinhoz írott leveleit, melyekben „Kedves, jó Katim"-nak nevezte az özvegyasszonyt, és sorait így fejezte be: „Csókollak ezerszer, és maradok igaz szívű barátod, Laci".

Kettejük kibontakozóban lévő viszonyáról leginkább Csány 1820. augusztus 19-ei levelének alábbi, évődő sorai árulkodnak: „Sok szép tulajdonságaid közé ígéreted megtartását is számlálván, mindeddig reménylettem, hogy hozzád szerencsém leend, azonban már most általlátván, hogy a Te fogadásaid is az egész szépnem egyéb fogadásaihoz hasonlók, lemondok kedves reménységemrül [...]; nincsen más mód látásodra, mint hogy minél előbb tiszteletedre legyek, amelyet úgyis fő kötelességemnek ismerek, és hogy erántam mutatott szíves barátságodat személyesen is megköszönjem. Mindazonáltal ha a Te dolgaid, kedves jó Katim, a házadtul való eljövetelt jobban megengedik az enyémeknél, kimondhatatlanul fogok örülni, ha engem nem is, legalább az anyámat látogatásodra érdemesnek fogod tartani. Azt reménylem, nem tartod akadálynak, hogy Te özvegy menyecske, én pedig ifjú legény vagyok; a világ úgyis tudja, hogy én a hozzád hasonló szépasszonyokat kedvelem, és te is az ifjakat a vénembernél jobban szereted. Olyan okos asszonyság, mint Te, nem mások gondolkozása, hanem a maga kívánsága szerint intézi cselekedeteit, azért én elhitetem újra magammal, ha ismét megcsalsz is, hogy mihelyst foglalatosságaid megengedik, az anyámat meg fogod látogatni. Úgyis számvetésem vagyon véled: mit beszéltél Szegváron? Ha igaz, amit hallottam, úgy büntetésül kétszázszor kell engemet megcsókolnod, és én azt kétszerezve fogom viszonozni, hogy megbántódásomért teljes elégtételt vehessek." Viszonyuk alakulásának további részleteit, illetve Spissich Katalin későbbi sorsát nem ismerjük, csak annyi bizonyos, Csány őt sem vette feleségül.

Noha Csány élete végéig agglegény maradt, a família határtalan tisztelete, és a hozzájuk való „igaz szívbéli vonzódás" által családtagnak érezhette magát a Somogy megyei Nagyberkiben élő, Kustányban is birtokos Schmidegg gróféknál. Csány ifjúkori jó barátja volt Schmidegg József gróf, aki az 1830-as években szintén a zalai reformellenzék táborát gyarapította. A gróf 1837-ben bekövetkezett halála után Csány őszinte, bizalmas barátként gyámolította a vele egyidős özvegyet, Pethő Máriát, és szinte fiaként nevelte az apja halálakor még csak tíz éves ifjú grófot, Schmidegg Kálmánt. Csány ideje jó részét Somogyban töltötte a grófi családnál, különösen azután, hogy 1843 őszén megvált alsócsányi birtokától, és Nagykanizsára költözött. 1845 nyarán Észak-Itáliában – katonáskodása egykori helyszínein – tett körutazást az özveggyel és fiával. „Így jó-rossz sorsukban, kedvező s kedvetlen történeteiben olyan, s annyi részt vettem, amennyit egy valódi barát venni képes" – vallotta Csány a grófi családhoz fűződő kapcsolatáról. A szinte családfőként viselkedő Csány sokat küszködött e família gazdálkodásával és adósságaival, Pethő Mária 1847 nyarán történt halálát követően pedig hivatalosan is ő lett Schmidegg Kálmán gróf gyámja. Noha Csány és Schmidegg grófné kapcsolatának részleteit nem ismerjük, Csány odaadó, önzetlen szerepvállalása arra enged következtetni, hogy kettejük között a barátságnál mélyebb érzelmi szálak is szövődhettek. Csány a kivégzése előtt, 1849. október 9-én írt búcsúlevelében – saját élettapasztalataként – a következőket tanácsolta a gyámfiának: „nősüljél meg, kedves barátom; bizony-bizony mondom, ha van földi boldogság, úgy azt csak a házi, nyugalmas családi élet nyújthatja".

Molnár András

Zala megyei Levéltár