Démonűzésből megfelelt

A 70-es években járunk, Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) paranormális jelenségekkel foglalkoznak, Amerikában számos alkalommal segítettek már családokon. Most azonban Londonba hívják őket, hogy egy különös esetet vizsgáljanak ki. A középkorú Peggy (Frances O’Connor) egyedül neveli négy gyerekét, akik közül az egyik kislány alvajáró. A dolog rosszabbodik, a lány hangokat hall, sőt látni is vél egy öregembert, akinek nem kéne a házban lennie. Az eset nagy médiafelhajtást kap, sok a szkeptikus, Warrenék azonban hisznek a családnak.

Akadnak jelenetek, amelyek láttán össze fogunk rezzenni

Wan stílusa rögtön az első jelentben visszaköszön és biztosít minket róla, hogy hozni fogja a színvonalat. Aztán gyorsan váltunk, megismerjük az új szereplőket, körvonalazódik a helyzet, de szó nincs fél órás szájtépésről, néhány percenként váltogatják egymást a természetfeletti dolgok. A cselekmény két szálon zajlik, Warrenék és a család nagyjából csak a film felénél találkoznak először. Wan hatásvadász és elég sablonos módon próbál ijesztgetni, nem is mindig sikerül neki, a film sokkal erősebb, ha a feszültségkeltés dominál. Erős jeleneteket látunk, nem vagyok az a könnyen ijedős fajta, de akad egy-egy rész, ahol össze fogunk rezzenni nem is kicsit, kár szépíteni. A film felétől mégis elfárad a történet, noha elvileg akkorra kéne beindulnia. Érkezik egy szünet, a tempó leül, hogy aztán újra induljon a libabőr. A változás érezhető, s noha továbbra is hatásos a félelemkeltés, sokadszorra már veszít az erejéből a folyamatos démoni jelenlét. A végére egy korrekt kis fordulat dobja fel a cselekményt, hogy végképp összefussanak a szálak. A Démonok között 2 jól működik, de nem mehetünk el a hibái mellett sem. A karakterábrázolás felszínes, hiába ismerjük már Warrenékat, keveset tudunk meg a családról, a démonnak kvázi nincs motivációja és számos logikai buktatóba belefutunk.

Wan ennek ellenére továbbra is kiemelkedik a horror rendezők köréből, noha a visszatérése közel sem tökéletes. Mintha túl sokat akart volna, a történet lényeges elemeit részletesebben is ki lehetett volna bontani, elvégre a több mint két órás játékidő során lenne idő mindenre. A hatásvadászat mellett azonban minőségi nyomasztást szolgáltat, ami garantáltan megemeli az adrenalin szintünket. Tele van feszültséggel, képes ijesztő lenni, ennek a zsánernek pedig erről kell szólnia. Ehhez társul egy csipetnyi humor, a kiváló korhűség és a szuper atmoszféra. Az, hogy elhisszük-e amit látunk, már mindenkinek a babonáira és a hiszékenységére van bízva, az viszont biztos, hogy Wan továbbra is képes a lelket is kiijeszteni az emberből.