Doktor úr, gyónni jöttem...

Így emlékezik dr. Bogár Gáspár, a nagykanizsai Jézus Szíve Plébánia káplánja gyermekkora kenyerére. A belgyógyász szakorvosból, háziorvosból lett atyát a Kaposvári Egyházmegyében biztosan, de lehet, hogy az egész országban egyedülálló módon, 63 éves korában szentelték pappá. Egyházi pályafutásának 6. évében, azaz idén Nagykanizsa önkormányzata Szekeres József-díjjal ismerte el az atya több évtizedes testi-lelki gyógyító munkáját.

– Nem tagadom, jólesett, de nem ezért dolgoztam, és nem is számítottam rá, főleg, hogy már 7. éve nem foglalkozom testi gyógyítással – bocsátotta előre Gáspár atya. – 2009-ben fejeztem be háziorvosi tevékenységemet, s utána 17 hónapot töltöttem a Kaposvári Püspökségen. Már korábban is részt vettem az egyház munkájában, Fliszár Károly főesperes, az egyházközség akkori plébánosa ösztökélésére jutottam egy-egy lépéssel mindig közelebb az oltárhoz. Egyházközségi képviselő-testületi tag, majd világi elnök voltam, ha kellett, ministráltam, aztán lektor, akolitus lettem, majd Balás Béla megyéspüspök atya 2009 decemberében diakónussá, 2010 júniusában pedig áldozópappá szentelt. Ez az egész folyamat feleségem 2001-ben bekövetkezett váratlan halála után indult be, s amikor két gyermekem megkérdezte, hogy biztosan ezt az utat akarom-e járni, habozás nélkül azt válaszoltam nekik: igen, mindenképpen ezt szeretném.

Dr. Bogár Gáspár felmentést kapott a szemináriumi kötött képzés alól Balás Béla püspöktől, s néhány nehéz stúdiumot (mint amilyen például a héber, vagy ógörög nyelv) sem kellett abszolválnia. A saját tempójában tanulhatott, a napi munkája mellett, s vizsgázni is akkor vizsgázhatott, amikor úgy érezte, hogy az adott anyagrészt már kellő mértékben elsajátította.

– Persze, mindez nem volt előzmények nélküli, hiszen a szüleim már gyermekkoromban papnak szántak – idézte fel a születési helyén, Zalaboldogfán eltöltött gyermekéveit. (Érdekességként megemlítette, nagy hatással volt rá a szülőfaluja templomának falára festett freskó, amelynek egyik szereplője az 1957-ben, Szentgotthárd közelében az ávósok által brutálisan meggyilkolt fiatal pap, Brenner János volt. A kép 1-2 évvel a gyilkosság után készült, megismertetése a nyilvánossággal ma is a szívügye, hiszen ez a vértanú, boldoggá avatás előtt álló Brenner János első ilyen ábrázolása...) – Hárman voltunk fiúk, testvérek, én a legkisebb, és nagyapánk azt mondta a középső testvéremnek: „Fiam, ez a nagyobbik (gyerek) mester lesz (így is történt, idősebb bátyám tanítóképzőt végzett Zalaegerszegen), a kisebbik (már hogy én) pap lesz, te pedig majd keresed nekik a kenyeret. Ez így is indult, a pannonhalmi bencés gimnáziumban végeztem, ott is érettségiztem, de végül nem jelentkeztem a papneveldébe. A hatvanas években még mindig megesett, hogy el-eltünedeztek a paptanáraink, többeket letartóztatott és elvitt a hatalom, tehát javában folyt az egyházüldözés. Így a pécsi egyetemre jelentkeztem az orvostudományi karra. Elsőre nem vettek fel, a pannonhalmi gimnáziumi évek nem számítottak jó pontnak, s egy évig műtőssegédként dolgoztam. Másodjára már a főorvos és a párttitkár (!) által is aláírt jelentkezési lapot vittem – úgy már megfeleltem Azért ennek is ára volt: harmadévben tűnt fel nekik, hogy nem vagyok KISZ-tag, s muszáj volt belépnem, mert a kollégiumi hely elvesztésével fenyegettek – ez gyakorlatilag egyet jelentett volna a tanulmányaim félbeszakításával. Friss diplomásként a kanizsai kórházban helyezkedtünk el, majd a belgyógyászati szakvizsga letétele után 1978-ban kimentem háziorvosnak Palinba. Harmincegy évet töltöttem el ott.

– Nem hiányzik a gyógyítás?

– Nem, mert eldöntöttem, hogy befejezem, s végleg kilépek előző hivatásomból – válaszolta. – Ha valaki megkeres és elmondja a panaszait, meghallgatom, de finoman továbbküldöm a háziorvosához, a kollegialitás is ezt kívánja. Nyilván, a régi betegeimnek nem tilthatom meg, hogy doktor úrnak szólítsanak, és nem is akarom – ők már úgy ismertek meg engem.

Dr. Bogár Gáspár arról is beszélt, mit jelent neki augusztus 20.

– Sajnos, sokak számára máig nem világos, hogy ez az ünnep alapvetően Szent Istvánról szól, ez régen is így volt, csak a kommunista hatalom hozta be az új kenyér, majd az alkotmány ünnepét – magyarázta. – Első szent királyunknak az volt az álma, hogy keresztény hazát adjon a magyaroknak és a velünk élő népeknek, mert tudta, hogy csak ennek van jövője. Látta, hogy a kereszténység erőt és értelmet ad az egyén és a közösség életének. Szent István személyéhez kötődik Szűz Máriának, mint a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete is, hiszen halálos ágyán ő ajánlotta Mária oltalmába országát, és azóta Szűz Mária Patrona Hungariae, azaz Magyarország pátrónája, védőasszonya; Magyarország pedig Regnum Marianum, Mária országa.

Persze, a magyar embernek, mint régi földmíves hagyományokkal bíró népnek fontos az új kenyér is, hiszen azt jelenti, hogy a földeken végzett dolgos munka egy időszaka lezárult. És sikerrel zárult, hiszen van kenyerünk, van búzánk – de ne feledjük el, ez sem megy Isten nélkül.

Holnap ünnepi miserend lesz a templomokban. Gáspár atya reggel 7-kor bemutatja az aznapi első szentmisét, majd útra kel a Pilis felé, hogy meglátogassa a családját – két lányát, és 1 éves, illetve 3 hónapos unokáit.

Nekik így lesz igazán teljes az ünnep: augusztus 20.