Dr. Varga Tibor kitüntetést vehetett át közel 40 éves munkáért

Egy lovag a Z. Csuti-Hydrocompnál

2009. december 17., 08:03 szerző: Bóbics László, MTI/AP
A napokban vehette át dr. Varga Tibor, a Z. Csuti-Hydrocomp hatszoros bajnokcsapatának ügyvezetője a Sakk-kultúráért Alapítvány és a Magyar Sakkszövetség által közösen alapított, a Caissa Lovagja kitüntetést, a sportágért végzett munkájáért. Az országban ezt a díjat eddig mindössze hárman kapták meg.
- Még általános iskolás koromban, Zalaháshágyon tanultam meg sakkozni - kezdte Varga Tibor. - A középiskolás évek alatt és a kollégiumban is vérre menő csatákat vívtam diáktársaimmal és nagyon tisztelt dr. Horváth Imre tanárommal, Stupli bácsival . A sakk iránti vonzalmam folytatódott Pécsett, a jogi egyetemen is. A diákévek mérgeztek meg és oltottak be a hagyományos, szép, sőt csodálatos játékkal.

 

- Mégsem lett profi sakkozó...

- Ezt nem bántam meg, hisz így sem szakadtam el a sakktól. Ahhoz, hogy valaki jó sakkozó legyen, legalább napi 8-10 órát kell foglalkoznia e játékkal. Amikor 1971-ben végeztem az egyetemen, mint ösztöndíjas, a megyei tanácson kezdtem dolgozni. A ZTE sakkszakosztályának vezetője, dr. Hóbor László hívott a gárdához, s a csapat intézője, majd szakosztályvezetője lettem. Mellette pedig elnöke a járási, később városi sakkszövetségnek. Munkahelyi elfoglaltságom mellett épp elég volt ennyi tisztség. Csodálatos embereket ismertem meg a sakk jóvoltából. Egy-egy sakkverseny légköre, az alkotás öröme végleg rabul ejti az embert.

- Az elmúlt közel 40 évből mire a legbüszkébb?

- Legnagyobb sikernek a Csuti hat bajnoki aranyérmét, illetve ezüst- és bronzérmeit tartom. Ide kívánkozik BEK-szereplésünk, ahol világbajnokok, világnagyságok ellen ülhettünk egy asztalhoz. Óriási értéknek tartom azokat a baráti, emberi kapcsolatokat, amelyeket versenyzőinkkel, szponzorainkkal kialakítottam. Mindkét kategóriában nagyszerű emberek vannak: segítőkészek, jó hangulatúak, közvetlenek. E tulajdonságokat nagyra értékelik és érzik versenyzőink is.


Dr. Varga Tibor, a zalaegerszegi sakkozók ügyvezetô igazgatója a szakma magas kitüntetésével - Fotó: Ohr Tibor

 

- Mi az, ami elszomorítja?

- Keserűen gondolok Portisch Lajos távozására. De ezt csak jelzésértékkel megemlíteném, érdemben nem kívánok az ügyhöz kommentárt fűzni. Méltatlan ez az eset egy olyan nagyszerű csapathoz mint a Csuti SK, de az olyan nagyszerű versenyzőhöz és emberhez is, mint amilyen a Nemzet sportolója, Zalaegerszeg díszpolgára, Portisch Lajos. Nagy kár, hogy így történt... Nem tetszik az sem, hogy az élvonalbeli csapatokat az eredményesség érdekében céligazolásokkal erősítik meg. Akkor volt igazán jó a légkör a csapatoknál, amikor valóban klubszerűen tudtak működni, sokkal jobban éreztem magam első NB I-es mérkőzésünkön, 1972-ben, a Diósgyőr ellen, amikor a 14 táblán Horváth Tamás, Babics András, dr. Demény Antal, Dömötör József, Tivolt Ferenc, Plecskó Zoltán, Szittár Antal, Porubszki Mária, Tóth László, Erdész László, Sergyán Ödön, Kiss László összeállításban játszottunk, s a stabil gárdából Portisch Ferenc külföldi fellépése miatt hiányzott. Újonc csapatunkban még Angyalosi Dániel, Horváth Sándor, Erdész János és Csutora László kapott játéklehetőséget. Akkor 3 nemzetközi mesterünk volt, most 14 nagymester és 6 nemzetközi mester van a keretünkben. Sajnos nemzetközi jelenség, objektív szükségszerűség a nagyon erős összeállítás, mert a szponzor az eredményekért ad támogatást. Meg kell találni az optimális összeállítást, s ez is nehéz. A fekete leves egyesületünk szánalmasan súlyos anyagi helyzete. Több oknál fogva már-már a megszűnés is fenyeget bennünket. Nehéz lenne azt megélni... Több évtizedes tudatos építő munka eredményeként hatalmas értékeket sikerült létrehozni a megye, a város javára. Kár lenne ezt veszni hagyni. Lehet válság, recesszió, de ha kis odafigyeléssel, segítséggel jelentős kármentés érhető el, azt kötelessége és felelőssége mindenkinek megtenni. Bízunk városunk önkormányzatának segítségében, ám emellett sok helyen kell még kopogtatnunk.

- Milyen céljai vannak a jövőre vonatkozóan?

- Remélem, egészségem engedi, hogy még sokat tehessek rajongott sportágamért. Szívügyemnek tekintem a sakk népszerűsítését, elismertségének javítását. Szeretném, ha a sportvezetőknek nem kellene a fárasztó és sokszor megszégyenítő szaladgálással a pénzügyi feltételeket biztosítani. Ne a pénz utáni futkosás legyen tevékenységünk fő iránya. A sport és ezen belül nálunk a sakk kerüljön méltó helyére. Bízom abban, hogy családom az eddigi megértéssel segíti és tolerálja sakkozói munkámat. Szeretnék a munkámmal hozzájárulni, hogy a megye és a város sakkélete továbbra is olyan sikeres legyen, mint napjainkban.


Bóbics László, MTI/AP

Facebook