Értelmet adni a böjt negyven napjának

2017. február 25., 05:00
komment
„Itt a böjt, már megint nem ehetem azt, amit akarok."
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Talán sokak számára ez a legelső gondolat, amikor meghallják, hogy itt a nagyböjti időszak. Ahogy ennek a hat hétnek a neve kicsit hamisan utal csupán a böjtre, legtöbbször a mi gondolataink is az étellel, illetve a szórakozással kapcsolatos lemondások körül forognak. S a válasz kétféle lehet: igen, bár nehezen, vagy pedig minek...

Az első kérdés, ami joggal felmerülhet bennünk, hogy miért lenne jó, ha lemondunk arról, ami örömöt okoz nekünk; legyen szó akár ételről, akár valamilyen szórakozásról. Hát nem érdemeljük meg a napi fárasztó munka után, hogy a testünk megkapja azt, amire jogosan szüksége van, vagy pedig hogy egy kis szórakozás jusson nekünk a hétköznapok szürkesége között? Miért kell lelkiismeret-furdalást okozni azzal, hogy ezt a böjt-dolgot évről évre elővesszük?

Néha elgondolkodom azon, hogy ha bizonyos dolgokat más névvel helyettesítünk, akkor annak megítélése is gyökeresen megváltozik. Ha például a böjt szót kicseréljük tisztítókúrára vagy fogyókúrára, esetleg diétára, vegetáriánus vagy paleo táplálkozásra, akkor máris modern, egészséges és népszerű dologról beszélünk.

Vagy arra is gondolhatunk, hogy hányszor és hányszor lemondunk egy-egy programot vagy jó lehetőséget a szórakozásra, mert rádöbbenünk, hogy sokkal sürgetőbb feladataink vannak. Ilyenkor, bár egy kicsit sajnáljuk a kimaradt lehetőséget, mégis tudjuk, hogy valami sokkal fontosabb cél érdekében mondtunk le róla, ami értelmet ad döntésünknek.

dr. Kürnyek Róbert plébános

Végső soron egyik esetben sem beszélünk másról, mint a böjtről. A különböző testi vagy életvezetési célból végzett lemondásokban könnyebben észrevesszük az értelmet, mégis valahogy másnak tűnik a helyzet akkor, amikor a böjtnek lelki indoka van, nem pedig testi. Pedig az önuralom és az akaraterő edzése legalább annyira fontos, mint a test karbantartása. Mind a szervezetnek, mind pedig az emberi személynek szüksége van arra, hogy tisztuljon és erősödjön. A böjt ezt teszi lehetővé. Tehát elsősorban nem a koplalásról szól, s főleg nem szomorkodásról, hanem arról, hogy tudunk uralkodni magunkon. Hogy nem az étel vagy egy tárgy uralkodik rajtunk, hanem az akaraterőnk képes korlátozni a vágyainkat, amelyekben önmagában rossz nincs, de bizonyos értelemben mégis gyengítenek minket, amikor szabad utat engedünk nekik.

A nagyböjti időszak a saját magunk iránt érzett felelősségre mutat rá, amikor megvilágítja, hogy a saját magunk számára felállított korlátok nem csupán hasznosak, hanem egyenesen életmentők lehetnek. Az önmagán uralkodni képes ember lesz az, aki nehéz helyzetekben sokkal nagyobb eséllyel tud jó döntéseket hozni, mert viszonylag veszélymentes környezetben már jól begyakorolta azt.

Ne felejtsük el azonban, hogy a böjti időszaknak van egy természetfeletti vetülete is, hiszen minden lemondás végső célja az, hogy felkészüljünk azokra a nagy lemondásokra, amelyek során megválunk az üdvösségünk útjában álló dolgokról vagy szokásokról. Ezzel tudatosítjuk újra és újra magunkban, hogy az Isten Fia által elhozott megváltás a mi válaszunkat kívánja. A lelki edzés intenzív ideje előtt állunk. Ha tudunk és merünk ennek az időszaknak természetfeletti értelmet is adni, akkor meg fogjuk látni, hogy nem csupán végigküszködjük, hanem teljessé, sőt, örömtelivé válik majd mindaz, ami ebben a szent negyven napban ránk vár.

dr. Kürnyek Róbert plébános

2017. február 25., 05:00

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...