Fáradhatatlan szenvedéllyel dolgozik

- A mamának valóban nagyon sokat köszönhetek, hisz ezek az együtt töltött órák komolyan befolyásolták az életemet - mesélte Deés Enikő. - Rendszeresen vitt színházi előadásokra, és vele néztük a legendás, régi magyar filmeket vasárnap délutánonként.

Enikő elmondása szerint gyerekként figyelte az akkor még oly titokzatosan hangzó dramaturgokat a színlapokon. Ezért viszonylag elég hamar körvonalazódott benne, hogy a színházi világon kívül nem tud magának elképzelni mást.

- Iskolásként évekig a Premier táncklubbal jártunk fellépésekre - folytatta. - Közben Baráth Yvettetől énekórákat vettem, szavaltam, s most értettem meg, hogy mindenben a szöveget kerestem.

Deés Enikő gyakorlatát a Vígszínházban töltötte, a társulat sokat segített Fotó: Jakab-Benke Nándor

Deés Enikő a Mező-gimnázium humán tagozatos osztályába járt. Tanárai közül Dónay Beatrix és Deiszinger Yvett hihetetlen irodalom- és drámatörténeti alappal indították el az egyetemre. Szervezésükben sokat jártak színházba is. A mai napig örömmel emlékszik vissza az érzékenyen válogatott, emblematikus előadásokra.

A fiatal lány a több helyről kapott munícióknak is hála egyre közelebb érezte magához a színházi világot. Ezért bátran jelentkezett a Pécsi Tudományegyetem bölcsészettudományi karára, ahol a magyar nyelv és irodalom és színháztörténet szakon diplomázott.

- Viszont a színháztudományi mesterdiplomámat már a fővárosban szereztem - mesélt tovább Enikő. - A mesterképzés utolsó szemeszterében kerültem gyakornokként a Vígszínházba, ahol két évig a társulat tagjaként dolgozhattam. Talán a legfontosabb iskola volt. De ilyen a bizonyításkényszerem is. Megfelelni egy hiánynak, ez munkál bennem, ebből építkezem.

A dramaturg munkája sokrétű és felelősségteljes. Feladata a mű végső színpadi változatának kialakítása a színpadi szempontok figyelembe vételével.

A fiatal, tehetséges kanizsai szakember jelenleg szabadúszóként dolgozik.

- Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabját próbáltuk. Január óta dolgoztunk Dicső Dániel rendezővel a szövegkönyvön - avatott be a részletekbe. - A mi színpadi változatunknak utcaszínházi jellegéből adódóan egyetlen felvonásra kellett szorítkoznia, így a darab majd felét húztuk. Ez irdatlan nagy felelősség, Shakespeare darabjai elképesztően komplexek. Kár minden mondatért, félmondatért, ami kimarad. Számtalanszor elolvastam a darabot, ráadásul többféle fordításban. Hetek óta elemeztem, amikor először úgy éreztem, végre joggal hozzányúlhatok. Dániel igazán erős rendezői koncepciója volt a mankóm.

- Pályakezdőként minden felkérés újfajta feladatot és nagy megpróbáltatást jelent, az idei évadban öt bemutatóm volt - fűzte hozzá Enikő. - A Sok hűhó kapcsán volt néhány komoly erőpróba. A rendező mindenképpen szeretett volna egy prológust a darab elejére, és egy epilógust a végére, amolyan összefoglalásként. Így ez a kettő a saját szövegem lett.

- Fáradhatatlan szenvedélyt érzek a szakmám iránt - így a hölgy. - Nemrégiben egy éjszakába nyúló próbáról gyalogoltam hazafelé, amikor az előadás rendezője hívott. El sem tudtam képzelni, hogy maradtak még gondolataim, hogy eredeti ötletekkel, egyáltalán egész mondatokkal tudok felelni bármilyen kérdésre, de végül egy órán keresztül beszéltünk a javítandó részekről, miközben én az utcán bulizó fiatalokat kerülgettem karomon egyensúlyozva a szövegkönyvvel. Az álmaim nem, csak a céljaim motiválnak. Míg az előbbiben a múltat látom, addig az utóbbiban a jövőt. Inkább ezt tartom fontosnak. De szeretnék egyszer újra társulatban dolgozni - nyilatkozta.