Farkas Norbert a zene élményéből merít erőt

– A zeneiskolában önszorgalomból, Murka Lászlótól tanultam meg gitározni, s mivel 14 évesen a barátaim úgy érezték alapítanak egy kis bandát jól jött a tudásom – mesélte Farkas Norbert. – Azonban a kezdeményezés komolytalannak bizonyult, ekkor a tanárom feltett egy funky-jazz lemezt, mely megtetszett. Ha Nagykanizsa és jazz, akkor az utam egyértelműen Cserfőre, Tiborcz Iván birtokára vezetett. Máig jól emlékszem arra, amit mondott: szerezzen egy nagybőgőt, basszusgitárral nem lehet jazz muzsikát játszani.

Pedig Norbert először még idegenkedett az óriási hangszertől, hiszen nem ismerte. Tiborcz Iván viszont ismét megszimatolta a tehetséget, s szárnyai alá vette a fiatalt. Lemezeket adott kölcsön, s meghívta a hagyományos JazzLand fesztiválra, ahol élőben is meghallgathatta milyen nagyszerű hangszer a bőgő. Az amerikai jazz ikon, Miles Davis Bags Groove című albumának harmóniái és hangulata lenyűgözte, s ami még ennél is fontosabb magával ragadta a fiatalt.

Farkas Norbert gyakran visszatér Nagykanizsára. Tavaly például a HSMK színpadán a nemzetközi jazz fesztiválon adott felejthetetlen koncertet éppen aktuális zenekarával. Fotó: Szakony Attila

– A szakközépiskolai évek a Cserháti-szakközépiskolában indultak, ám mivel ekkor is minden időmet lekötötte a nagybőgővel való ismerkedés, inkább a fővárosi Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat – így Norbert. – Aztán hallottam a grazi képzésről, ahol a jazz legnagyobbjai tanítottak, európaiak és tengerentúliak egyaránt. Különösen vonzott az a fajta zenei lüktetés. Amikor pedig kiderült, hogy a bőgőt Wayne Darling mester oktatja, ismét „leléptem”.

Jól döntött a fiatal, hiszen bár a város nem túl nagy, annál pezsgőbb jazzélet működik. A saját bőgőjátékának tökéletesítése jelentette a legnagyobb feladatot, épp ezért sokat hiányzott az iskolapadból. Zenélt a Gayer Mátyás Trióban, de a horvát énekessel Daniel Cacija-val is sokat dolgozott együtt, valósággal beszippantotta a jazz. Megértette, hogy számára a bőgő valóban tökéletes választás volt, szerelembe esett.

– Bár a bőgő hangja megbújik a háttérben, mégis összetartja a ritmusokat, érdekes harmóniát adva a muzsikának – vélekedett a hangszer jelentőségéről a fiatal. – Ha épp úgy alakulna, hogy egy formációban nem kap helyet, már valósággal hiányzik. A bőgő körülöleli, magához vonzza a többi hangszert, belőle táplálkoznak, megadja a muzsika mélységét.

Nem csoda, hogy a kalandozó, Farkas Norbert újabb kihívásokat keresett. Két évvel ezelőtt még turistaként, de már a jazz kocsmákat és szórakozóhelyeket kutatva töltött néhány hetet Amerikában. A tengerentúli kiruccanás után pontosan tudta, hogy neki ott a helye, ráadásul grazi tanárai is biztatták, hiszen látták benne a tehetséget. Kitartása, tanulás iránti alázata és szorgalma imponálóan hatott a művészvilágra. Az ő kapcsolatrendszerüknek köszönhetően kikövezett út vezetett a legjobb klubokba, ahol az élő amerikai jazz sztenderdek vagyis klasszikus muzsikák csendültek fel. Bár az irányzat vagyis a stílus eredendően New Orleans-ban született, mára a jazz nemzetközi fellegvára New York lett.

– Áldozatokat kellett hoznom azért, hogy elindulhassak az álmaim megvalósítása felé, ezért eladtam többek között az autómat, de sokat köszönhetek a szüleimnek, akik nem csak anyagilag, hanem lelkileg is sokat segítettek, s támogatnak azóta is – így a 27 éves zenész. – Jelenleg egy speciális művész vízummal tartózkodom Amerikában, melyhez komoly feltételeket kellett teljesíteni, ám egy év elteltével most érzem, hogy hosszútávon megtalálhatom a számításaimat. Még akkor is, ha mára nem túlzás több százezer művész alkot a metropoliszban. Az élő muzsikának ott olyan központja működik, mely hatalmas hatást gyakorol rám. Az utcán, a parkokban, a metró aluljáróban, de még a metró kocsikban is állandóan ritmusokba botlom. Az egyik utcasarkon egy afrikai srác dobolt, a parkban már japán fiatal játszott saját hangszerén, míg két sarokkal arrébb utcazenészek igyekeztek szórakoztatni a járókelőket.

A zenei sokszínűség közepette Norbert úgy érezte nehéz lesz érvényesülnie. Nem lett igaza, viszonylag hamar lehetőségekhez jutott. A Tommy Dorsey Orchestra tagjaként ez év elején Floridában, majd Texasban és Coloradoban turnéztak. Zenei fejlődésében nagy álma vált valóra azzal, hogy az ikonként tisztelt Michael Kanan zongoristával léphetett fel.

– Csak hab volt a tortán, amikor négyszemközti beszélgetés során méltatta a tevékenységemet – tette hozzá. – Megemlítette, hogy szereti azt, amikor a húrokon megszólalnak a hangok. Ez a speciális, angol nevén „swing feeling” játék kifejezetten tetszett neki. Örülne, ha munkánk gyümölcsöző lenne, de a saját karrieremet is egyengetném. Rajtam nem múlik, állandóan tanulok és a zene élményéből merítek erőt a folytatásra.