A digitális mocsár

A tünetek egyértelműek, a gyerek bambán, tágra nyílt szemekkel nézi a monitort, főleg akkor, amikor számára újszerűt, furcsát lát a képernyőn. Pedig az elején olyan ártalmatlannak tűnt ez a világ. Rövid mesékkel kezdődött, aztán jöttek az egész estés családi mozik, legújabban pedig a videómegosztó portál az abszolút favorit.

A gyerek tisztában van vele, hogy Superman legyőzhetetlen, hogy Batman és Joker nem szívlelik egymást, hogy a Grincs utálja a karácsonyt és hogy Harry Potter kiváló kviddics játékos, aki bármikor képes elkapni az aranycikeszt. Szóval Pásztor Zalán nyakig elmerült a digitális mocsárban, némi túlzással azt mondhatom, hogy a wifi már engem is megelőz a fontossági sorrendben.

Persze tudom, hogy hibáztam, szülőként sokkal előrelátóbbnak kellett volna lennem. Mielőtt azonban bárki a gyámügyhöz szaladna és feljelentene vagy csak egyszerűen elkönyvelne csapnivaló szülőnek, nézzen magába! Mással soha nem fordul elő, hogy tíz perc csendért, nyugalomért időlegesen feladja az elveit? Nem, mi? Sejtettem...

Joker szerepében ezúttal nem Jared Leto, hanem Pásztor Zalán

Azért némi előnye is van annak, hogy fiam tudata kitágult. A rengeteg lényegtelen információ ellenére azért még megmaradt vidám gyereknek. Esténként például rendszeressé váltak a nappaliban az egyszemélyes showműsorok, Zalán fiam hol a koreai énekes Psy, Gangnam Style című dalával rukkol elő, máskor pedig sminkmestereket megszégyenítő ügyességgel és kreativitással változik át a mesékből ismert hősökké.

Mostanában egyértelműen Joker a kedvence, Zalán fiam még az óvodai farsangon is eme negatív hőssé lényegült. Az arcát fehérre meszelte, a szemgödreit feketére, a szája pedig vérvörös lett fültől fülig. Fiam a részletekre is figyelt, így hát zöld spray-t is be kellett szerezni a haj színezéséhez.

A farsangi jelmez legfontosabb része persze maga az öltözék volt, szegény feleségem a létező összes butikot, jelmezboltot és turkálót felkutatta a jellegzetes lila zakóért, nadrágért. Végül összeállt. Mi tagadás, a prücsök kicsit furcsán festett a sok hercegnő és tűzoltó között, de hát ki tudna nemet mondani a saját gyerekének?

Szóval csak azt akartam kihozni az egészből, hogy szülőként a folyamatos aggódás mellett egy sor dilemmával is küszködik az ember. Megpróbál következetes maradni, de olykor ellágyul és rábólint olyasmire is, amiről pontosan tudja, hogy tökéletesen haszontalan.