Hétvége

2007.03.03. 03:25

Izgalom ellen mézespálinka

Szépen cseng a nevük, Bodzavirág Népdalkör. De a hangjukkal is minden rendben, ezt igazolják a minősítő versenyeken elért kiemelkedő fokozatok. Pedig hivatalosan mindössze kétéves múltra tekintettek vissza, amikor tavaly az Aranypáva-díjas népdalosok közül a legjobbak lettek.

Zalai Hírlap

Az alsópáhoki népdalkör igazán örömteli csapat, közéjük toppanva óhatatlanul ránk is hat vidám hangulatuk. Baráti társaságból alakult az együttes, aminek történetét vezetőjüktől, Füle Jánosnétól halljuk.

- Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket...

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket...

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Hasonló korúak a gyermekeink, közösen jártunk a szülői értekezletekre, és így kialakult egy baráti közösség. Elkezdtünk énekelgetni, eleinte egyáltalán nem profi módon, sőt! Csasztuskákat, meg a magunk kedve szerinti dalokat, s ezeket bemutattuk falunapokon is. Mostani énektanárunkkal két éve találkoztunk, Tányéros Józsefnének hívják. Vele értük el a sikereinket...

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Bodzavirág Népdalkör néven 2004-ben léptek először nyilvánosság elé, mégpedig a Gellénházán rendezett minősítő versenyen. Nevetve mesélik, rögtön az első megmutatkozásuk ezüst fokozatot hozott, de felidézve a történteket, még most is csodálkoznak amatőrségükön, hiszen azt sem tudták, miből áll egy ilyen verseny, hány népdallal kell kiállni...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Csak kipróbáltuk magunkat és a kapott ezüst minősítésnek annyira örültünk, mintha a legmagasabb fokozatot értük volna el.

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Nem sokat váratott magára ez sem, hiszen 2005-ben Vasváron megszerezték az arany minősítést. Rá egy évre Gellénházán az Aranypáva-díjat mondhatták magukénak. Persze ehhez is van hozzáfűzni valójuk, merthogy csak az aranyért mentek, de hát annál magasabb elismerést kaptak. Tavaly úgy gondolták, ha már meghívták őket Kadarkútra, az Aranypáva-díjasok fesztiváljára, résztvesznek rajta.

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Ugyanis olyan népdalkörök szerepeltek ott, amelyek 20-30 éve együtt énekelnek. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre, megkaptuk az Aranypáva-nagydíjat.

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

Mindezeket az elismeréseket szeretnék megvédeni, ugyanakkor sokat sejtető szavaikból úgy értem, nem mondanak le a további megmérettetésekről sem... Tizenöten alkotják az együttest, a kezdetektől nem igazán változott az összetétel. Simon Tiborné azt mondja, nemcsak náluk, de mindannyiuknál örül az egész család a sikereiknek és büszkék rájuk.

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk egy 18. század végéről származó menyasszonyi viseletet, amit Alsópáhokon hordtak. Majdnem hófehér a színe, nagyon szép zalai hímzés és csipke díszíti. Megvarrattuk. Aki csak látta, megcsodálta, olyan gyönyörű ruha volt... - ecsetelik az asszonyok, s hogy múlt időben teszik, annak az az oka, hogy megkopott a sok mosásban, s azóta varrattak helyette másikat. Mostani fellépő öltözetük zalai és somogyi népviseleti ihletésű, az ítészek ezt is mindannyiszor elismeréssel illetik.

Szabóné Fehér Hajnalka a helyi általános iskolában tanít, s a falu alpolgármesteri tisztét tölti be. Ő is azt emeli ki, hogy a férjek velük osztoznak a sikerekben, és néhányan a fellépéseikre is elkísérik az együttest. Egyébként mint később megtudom, Szabóné tiszteletdíja, miként Füléné képviselő asszonyé is, aki egyébként a művelődési házban dolgozik, a népdalkör bevételét gyarapítja.

A legfiatalabb korosztály képviseletében találkozunk Füle Biankával, aki tréfásan előadja: anyu megfenyegetett, ha nem lépek be...

- Persze ilyesmiről szó sincs, egy barátnőm jelentkezett, gondoltam, én is csatlakozom. Szeretek énekelni, és nagyon tetszik az itteni hangulat is - mondja a keszthelyi Vajda-gimnázium másodikosa, a leány éppen ottjártunkkor ünnepelte 16. születésnapját.

Megérkezik Tányéros Józsefné Dudás Csilla, aki a keszthelyi Csány-Szendrey Belvárosi Általános Iskolában tanít, onnét jár a lányokhoz .

- Amikor először hallottam őket énekelni, feltűnt, milyen egységesen, tisztán szólnak. Éneklésükre kihatnak azok az érzelmek, amelyek az összeszokottságból, a baráti kapcsolatokból adódnak. A siker további titka lehet az is, hogy fiatal a társaság, s ha bárhol fellépünk, a zsűri felkapja a fejét, mondván új, fiatalos, ám nagyon telt hangzással találkozik. Kizárólag gyűjtött, autentikus anyagokat dolgozunk fel, és sok hangzó anyagot, eredeti felvételt hallgatunk- rakja össze az eredményes szereplés összetevőit Csilla.

Repertoárjukban fellelhetők a zalai, somogyi tájegységhez kapcsolódó összeállítások éppúgy, mint a dél-alföldi, vagy az erdélyi népdalok. Most készült el a CD-jük, kiadását az önkormányzat támogatta anyagilag. Terveik között szerepel áprilisban egy nagyszabású folklór est megrendezése, készülnek a már említett gellénházai minősítőre, amelyen illik részt venni , májusban pedig a Kolping világtalálkozón való szereplésre kaptak felkérést. Rengeteg élmény köti össze őket, a közös népnapok, a nemrég rendezett tollfosztó, disznóvágások, májusfaállítások, a gyerekek ballagása... Mint egy nagy család, úgy összefonódott az életük. Örömet, kikapcsolódást, barátságot jelent számukra a népdalkör.

- A mottónk így hangzik: nem azért vagyunk együtt, hogy énekeljünk, hanem azért énekelünk, mert szeretünk együtt lenni - mondják az asszonyok, akik azt sem rejtik véka alá, hogy a fellépések izgalma ellen bevált náluk a kupica mézespálinka, persze kizárólag a felnőtteknek. S el lehet-e jönni e vidám társaságtól úgy, hogy ne halljuk őket énekelni? Nem is kell sokáig kérni, felcsendül a dal: Megérett a kökény...

- Mindjárt a legelején jelentkeztem a népdalkörbe. Nagyon jó a közösség, szeretünk együtt lenni. A férjem vállalkozó, én háztartásbeli vagyok, nem jelent gondot a heti kétszeri próba.

Jéger Lászlóné fodrász a közös éneklés élményét hangsúlyozza. Természetesen a hölgyek többségének a frizurája is nála készül, és előfordul, hogy még az üzletben is összepróbálják a kritikusabb dalrészleteket. S ha már megvan a frizura, vajon milyen ruhában lépnek közönség elé a népdalkörös lányok, asszonyok?

- Alsópáhok múltjában nem találtunk jellemző népviseletet. Ám nem adtuk fel, kutakodtunk levéltárakban, végigböngésztük a településről szóló könyvet, felvettük a kapcsolatot néprajzossal, hogy megtudjuk, milyen ruha lenne igazán megfelelő számunkra. Aztán találtunk

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!