Keszthely: egy izgalmas város története

Ezekre és sok más kérdésre is választ kaphat a látogató a Balatoni Múzeum várostörténeti kiállításán, megismerheti a legújabb régészeti, néprajzi kutatások eredményeit. Több olyat is, amely korábbi feltételezéseket dönt meg. Az őskortól indul a múltbéli séta, bemutatva egy középső neolitikumból származó leletanyagot, amely a jellegzetes stílusról elnevezett dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozik. Ezek első lelőhelye Keszthely térsége.

– A Göcseji Múzeum munkatársai a Lendl Adolf utcánál egy nagyobb település részletét tárták fel, legalább 18 ház alapját azonosították. A Dunántúlon több helyen is végeztek geofizikai kutatást, s kiderült: akár 100-150 ház is állhatott egy ilyen településen. Azt gondoljuk, ez is egy jókora település részlete, tehát már ebben az időszakban egy nagy falu állt itt – idézte fel dr. P. Barna Judit régész, aki szólt a tárlaton bemutatott másik kutatásról is.

Néhány éve Fenékpusztán, a Pusztaszentegyházi-dűlőnél dr. Müller Róbert egy népvándorlás kori temető kutatása közben két olyan rézkori objektumot is feltárt, amelyben több, különböző életkorú ember maradványai voltak.

– Vizsgálatok alapján arra gondoltunk, hogy rituális emberáldozat, esetleg kannibalizmus nyomaira bukkantunk. Aztán néhány éve egy német-magyar genetikai kutatási projektbe bevonták ezeket az emberi maradványokat is. DNS-t, anyai ági leszármazást vizsgáltak. A korábbi feltételezéssel ellentétben kiderült: nincs közöttük rokoni kapcsolat, egy nagyobb közösség tagjai. Korábban elhunytak maradványaival végezhettek valamilyen, a halotti szertartáshoz köthető rítust, nem emberáldozatról van szó – ismertette a régész.

Keszthely nevét sokáig a gesztenye szóból eredeztették. Újabb kutatások arra derítettek fényt, hogy a latin castellum szóból ered, utalva a IV. század második harmadában épült fenékpusztai római erődre. E történet és a város életében jelentős szerepet betöltött személyek is szerepelnek a tárlaton. A német történelem meghatározó alakja, Nagy Theodorik is.

– A 6. században élt ravennai püspök, Jordanes Getica című művében leírja, hogy Thiudimer király fia valahol a Balaton partján születik egy palotában. A gótok egyik központja nagy valószínűséggel Keszthely-Fenékpusztán lehetett. De amikor továbbolvassuk, a fiatalkor leírásánál vannak olyan visszautalások, ahol nem jön ki pontosan az évszám, így nem tudjuk, mikor született. Tehát az sem biztos, hogy Fenékpusztán. De az biztos, hogy gyermekkorában megfordult itt – emelte ki Havasi Bálint múzeumigazgató.

Jelentős volt a néhány évvel ezelőtti Fő téri régészeti kutatás dr. Vándor László vezetésével. Addig nem volt ismert a vár alaprajza, sem a várárok elhelyezkedése és mérete.

– Unikális leletanyag került elő, mellyel a későbbiekben be tudjuk mutatni a vár 16-17. századi korszakát, a főúri életformát és a mindennapok életét – mesélte Havasi Bálint.

A várostörténeti kiállításon az is kiderült: biztos, hogy a hajdani keszthelyiek szerették megajándékozni egymást, s igencsak édesszájúak lehettek. A város a 19. század elejétől a 20. század közepéig mézeskalácsos központ volt. Ezt Vajkai Aurél etnográfus is lejegyezte, említést téve, hogy 1958-ban még működött Erdélyi Sándor műhelye. Ebbe be is léphetnek a látogatók, hiszen a Balatoni Múzeumnak eladott hagyaték, bábosmesterek eszközei és díszes finomságai a raktárból a kiállítóterembe kerültek.

– Jellemzően volt köteles és fésűs műhely, de hogy öt-hat név előkerüljön egy foglalkozásból, olyan csak a mézeskalácsosoknál volt – mesélte Gyanó Szilvia néprajzkutató. – Egy igazi mézeskalácsos viaszgyertyát, sőt mézsört (ezt gyerekek is kortyolgatták) és márcot (szirupos, mézből készült italt) is készített.

A kelta-római időktől kezdve a szőlészet-borászat is meghatározó volt Keszthelyen. Természetesen a Georgikon s dr. Bakonyi Károly szőlőnemesítő is megjelenik a tárlaton.

A 18. századtól, a Gersei-Pethő család birtokváltásától az 1980-as évekig tartó időszakot Haász Gabriella történész dolgozta fel. Mint mondja: színes, mozgalmas volt a város élete.

– Bemutatom Bercsényi Miklós egy levelét 1706-ból, amit a polgárvárosi közösség védelmében fogalmazott meg. A 18. századtól, a Festetics-féle iparos betelepítésektől kezdve a sokféle foglalkozású ember kielégítette a mindennapi igényeket. Sok kőfaragó, építész is letelepedett, később a vendéglátással foglalkozók is csatlakoztak, megerősödtek. Mindannyiuknak szerepe volt abban, hogy Keszthely városias lett, más, mint a többi Balaton-parti nyaralótelepülés. Kényelmes volt az élet: az ember minden szolgáltatást megtalált. A kulturális hagyományok is meghatározóak voltak – repít vissza a múltba a történész.

A kiállítás a település külső képének változását is mutatja.

– A kastély és a plébániatemplom mai formájának építtetője Festetics Tasziló volt. Schadl János a 19. század végén a város több, máig meghatározó középületét tervezte. A sörüzemet működtető Reischl család is szerepel, a 19. század vége, 20. század eleje felfutó időszaka volt Keszthelynek. A család két polgármestert adott a városnak. A teniszedző Forintos László sporttörténeti relikviáit és a Cséby család patikai emlékeit is bemutatjuk – emelte ki Haász Gabriella.

Havasi Bálint hozzátette: a tősgyökeres keszthelyiek mellett a betelepülők is sokat tettek a városért.

– Mindig központi település volt, ennek természetföldrajzi okai is voltak. Fontos átkelőhely s központ évezredek óta. Keszthely büszke lehet a múltjára.