Kicsi falu közös ünnepe

Ezt a következtetést vonta le Galambos László, a község polgármestere a falu népe előtt, a kultúrházban tartott immár hagyományos "Jézuska váráson", csupán pár órányira a szentesti gyertyagyújtástól. Biza így van ez, ha a lakosság több mint tíz százaléka színpadra lép!

A karácsonyi mesékből összeállított jelenetben az iskolások mellett már az egészen kicsi óvodások is fontos szerepet kaptak, nem csoda hát, hogy a feldíszített fenyőfa és szürke kis veréb története a könnyekig meghatotta a szépszámú nézősereget. Itt a fiatalok java nem húzza ki magát a közös munkából,a 180 fős falu alig húsz tizennyolc éven aluli "gyereke" szinte teljes létszámban részt vállalt abban, hogy szebbé tegye a mindenki karácsonyát - ki a Ragánné Gyalog Erika és Galambos Anita rendezte színdarabban, ki Kulcsárné Csejtei Marianna vezette citerazenekarban - ki mindkettőben. Ilyen utánpótlás mellett nem lesz gondja az országos hírű, többszörösen arany minősítésű Vadvirág Népdalkörnek, akik az idén is gyertyafényes szállással fogadták és karácsonyi dalokkal köszöntötték a Szent családot és a kis Jézus.

A nyáron alakult citerazenekar első karácsonyi fellépésén is nagy sikert aratott

- Míg a faluban volt iskola, ott rendeztek a gyerekekkel karácsonyi ünnepségeket.  Több mint harminc éve, amikor itt megszűnt a tanítás, pár év szünet következett.  Huszonöt évvel ezelőtt  vette kezébe a szervezést a  közművelődési egyesület, majd átadta a nyolc éve alakult Vadvirág Népdalkörnek - emlékezett a régi karácsonyokra Galambos Lászlóné, a népdalkör tagja -. A betlehemezés errefelé soha nem volt szokásban, régen a falubeli cigányok jártak házról házra kellemes karácsonyt és boldog újévet köszönteni .

Persze azért Németfaluban is volt "karácsonyi népszokás", amit az itteniek mint "Jézuska járást" emlegetnek.  A rokonok és a baráti családok a vékony dongájú leányzók vagy asszonyok közül választották ki azt a közös "Jézuskát", aki magára tudta húzni a hófehér menyasszonyi ruhát,  lepedőbe burkolózva elbírta a feldíszített  karácsonyfákat és  titokzatosan úgy be tudta csenni a szobába, hogy lássák is meg ne is a gyerekek.

- Régen kicsi volt a karácsonyfa, könnyen vitte a Jézuska . Minden háznál a szobában a gerendára akasztották fel - magyarázta Kocsis Marika. - Pici piros alma, ezüstpapírba csomagolt dió volt rajta, apró sütemények, esetleg Melba csoki.

A gyermekek a feldíszített fenyőfa és a kis veréb köré szőtték a karácsonyi történeteket

- Nagyapámnak kilenc unokája volt, így mindenből 9 került a karácsonyfára, hogy mindenkinek egyformán jusson - mesélte Kondor Gézáné Irénke - Gyönyörűek voltak a karácsonyok,  a mama sütött, főzött, mi gyerek karácsonyi dalokat énekeltünk, így vártuk izgatottan a Jézuskát.

- Nálunk még tíz éve is szokás volt a Jézuska járás - fűzte hozzá Gyalog Mária - Még én is voltam Jézuska.  Igaz, már nem cipeltem a fát, a szülők titokban feldíszítették a szobában, én csak csengettyűvel jeleztem, hogy ott jártam, de a gyerekeknek látniuk kellett, ahogy éppen kimegyek a kapun.

- Gyerekkoromban azon csodálkoztam, hogy nálunk mindig az éjféli mise alatt járt a Jézuska. Míg mi ott voltunk, a mama felrakta a fára a pár szem szaloncukrot, az almát, a csoki papírban a süteményt, az ezüstre festett diót - így Csóbor Lászlóné -. Ha hazamentünk a szentmiséről az egész napos  böjtölés után végre ehettünk egy kis kocsonyát, az ünnepi asztalt csak másnap terítették meg - mégis szerettük a karácsonyt.

A Vadvirág Népdalkör karácsonyi énekekkel adták hírül: megszületett a kis Jézus

- A legtöbb háznál karácsony előtt disznót vágtak, így az ünnepi ebéd mindenhol hasonló volt  - húsleves, sült- és rántott hús, aztán kalács, piskóta és a hagyományos  szalalkális karácsonyi sütemény - sorolta Egyed Józsefné, s szomorúan hozzátette -. Sajnos nincs meg édesanyám receptes füzete, pedig szívesen sütnék belőle.

Jó néhány mókás történet is fűződött a Jézuska járáshoz - volt ahol a gyerekek megjegyezték: "az idén olyan kicsi a Jézuska, mint az Ilonka néni",  "hogyan tudott éppen olyan kockásruhát hozni , mint amilyent felpróbáltatott vele a varrónő" vagy éppen a Jézuska cipője bizonyult ismerősnek.

- Nem igaz, hogy a mai fiatalok csak a modern dolgokat szeretik!  Ragaszkodnak a hagyományokhoz is - szögezte le  Ragánné Gyalog Erika -. Legyen a karácsony olyan, mint régen! - mondják a felnőtt gyerekeim, s elmennek a mamához, hogy egyedül díszítsem fel a karácsonyfát. El kell menni értük, hogy már hazajöhetnek, de csak akkor lépnek be a szobába, ha meghallják a csengettyű szót.

Régen a  Jézuska hozta fenyőfához Vízkeresztig hozzá sem szabadott nyúlni. - "Talán azért akasztották fel a gerendára? " - nevettek az asszonyok. -  Vízkeresztkor a plébánossal és a kántorral  egész gyerekcsapat járta a falut, s miután a pap megáldotta  házat, s ajtó szemöldökfájára felírta a három király monogramját, bementek a fenyőfa alá, ahol karácsonyi dalokat énekeltek. Csak ezután szabadott levenni a gerendáról a fenyőfát.