Kulturális különdíjat kapott Dányi József citeraoktató

Aki ismeri a sokoldalú kitüntetetett talán először nem a citeraoktatás jut róla eszébe, hiszen Dányi József foglalkozását tekintve pedagógus, jelenleg a helyi rendőrségnél bűnmegelőzési főelőadó, így nem távolodott el eredeti szakmájától, emellett a helyi és környékbeli rendezvények szinte állandó résztvevője, de nem csak fellépőként, hanem a Muravidéki Magyar Rádió tudósítójaként is.

Dányi József citeraoktató Fotó: a szerző

Ez alkalommal elsősorban citerás oldaláról mutatkozott be.

- Ötödikes általános iskolás lehetettem, a hetvenes évek közepén, amikor szüleimtől karácsonyra kaptam egy gitár - emlékezett vissza a kezdetekre. - Ekkor alföldi nagymamám azt kérdezte tőlük, miért nem tamburát vettek nekem. Tamburának hívta a citerát, ami persze más hangszer, de ő így nevezte. Azt mondta,szívesen megmutatta volna nekem, hogyan kell azon játszani. Szüleim szót fogadtak és a két ünnep között vettek egy alföldi citerát. A mama aztán megmutatta a citerajátékot és hamar kiderült, hogy könnyen megtanulom a dallamokat. Ekkor gondolták a szüleim, hogy kellene keresni valakit, aki foglalkozna velem. Így jutottunk el Rédicsre Pék Istvánhoz, nála tanultam utána. Ő később a népművészet mestere lett. Tagja lettem az akkori rédicsi citerazenekarnak, először hárman, később már több mint tízen is zenéltünk. Talán egy hónap gyakorlás után már fel is léptem velük. Ezután vittek el szüleim ahhoz a mórahalmi citerakészítőhöz, aki a citeráinkat készítette és maga is gyönyörűen tudott játszani. Ott töltöttem egy hetet és megtanultam egy másik, alföldi stílust, ami egy modernebb játék volt, utána is ebben haladtam tovább. Érdekes volt, mert reggelente  egyszer megmutatta hogyan kell játszani, én meg egész nap citeráztam neki, amíg ő dolgozott műhelyében. Csak azt hallottam, hogy nem így, nem úgy! Aztán egy hét után kiállított szüleim elé, hogy meghallgassák hogyan játszom, és akkor már úgy játszottam, ahogy magam sem gondoltam volna, hiszen gyakorlás közben nem veszi észre az ember saját fejlődését.

Később Dányi József a lenti népzenei trióban is muzsikált az ismert népdalgyűjtő Horváth Károly, Karcsi bácsi által.

- Akkor mi voltunk az egyedüliek az országban, akik kuruc kori népzenét játszottunk. Közben jött a lehetőség, hogy a Muravidéken lehetne gyerekekkel foglalkozni. Ekkor már végeztem a főiskolán. Így kezdtem Lendván a kétnyelvű általános iskolában citerát oktatni több mint 20 évvel ezelőtt. Aztán jött Dobronak, később Göntérháza. Dobronakon most például két csoportom van, kisebbek és nagyobbak, Lendván jelenleg egy csoportot tanítok. A pénteki napom a citeraoktatásé, munka után délután elindulok és tartom az órákat. Időnként megerőltető, főleg mikor elkezdődik a rendszeres fellépések időszaka, de szívesen csinálom. Amire nagyon büszke vagyok, hogy azok közül , akiket egykor Lendván tanítottam jópáran összeálltak Völgyifaluban és megkerestek, hogy szeretnének újra citerázni. Lányok, asszonyok, akik az eltelt időben családot alapítottak újra elővették a citerát. Annyira kíváncsivá tett ez a lehetőség, hogy elvállaltam a közös munkát. Összeálltunk és megalapítottuk a Pünkösdirózsa nevű citerazenekart. Két éve már a feleségem is beállt az énekesek közé. A lendvai Magyar Intézet támogatásával hangszereket és fellépő ruhákat is kaptunk, legutóbb például egy basszus citerát. Játékunk egyedi, közelítünk az autentikus, kíséret nélküli megszólalás felé, vagyis nem játszunk több szólamban, de egyéb, például karácsonyi, vagy műdaloknál pedig épp a több szólamos játékot mutatjuk be. Nagyon büszke vagyok a csapatra, ma már baráti kapcsolatot ápolunk a tagokkal. Érzem a szeretetüket, tiszteletüket.

Dányi József az elismerés kapcsán kiemelte, annak örült leginkább, hogy olyan helyen tüntették ki, ahova nagyon szeret járni. A Zala Görgy - díj a legmagasabb elismerés, amit a Muravidéken adnak, ezért is nagy megtiszteltetés és jól eső érzés.

- A gyakorlással töltött hétköznapokhoz nem kevés kitartás, szorgalom, odafigyelés kell, hiszen mindezt péntekenként, munka után végzi az ember. Ezeket a hétköznapokat  megszépítik a fellépések, amikor megmutatjuk, hogyan tudunk muzsikálni. A dobronaki iskolások – az iskola énekkara és a citerások -  képviselték tavaly a Muravidéket Ópusztaszeren a Magyarok Karácsonya ünnepségen. Ez egy gyönyörű alkalom volt,  nagyon büszkék lehettünk a muravidéki közösségre. A Pünkösdirózsa zenekarral pedig Koper közelében jártunk tavaly nyáron, a szlovéniai olasz kisebbségnél léptünk fel, ahol szintén a Muravidéket képviseltük. Ez a közösség nagyon erős és sikerült elérnie egy magas kulturális színvonalat irodalomban, színjátszásban, zenében, hagyományőrzésben. Sok olyan csoport  van, akik ezt erősítik. Én is egyfajta kötelességemnek érzem a hagyomány, a magyar nyelv, a szép magyar beszéd, a tiszta népdaléneklés ápolását. Ezek fontosak ahhoz, hogy a muravidéki magyarság megmaradhasson. Itt nagy hagyományai vannak a citerának, mert egyszerű népi hangszer, könnyű megtanulni rajta játszani, jó kíséretnek és szóló hangszernek egyaránt. A falvakban népdalkörök, zenekarok és más önképző csoportok, mint például hímző kör alakultak. Ezek náluk a megmaradás feltételeiként működnek. Ezek azok, amik segítik a magyar nyelv, a hagyományok fennmaradását.