Egykori kollégáink írták - Megsárgult noteszlapok

Megfárad az ember őszi korba érvén – énekelte a magyar nóta nagyasszonya, Gál Gabriella. A hasonló stádiumban leledző újságíró pedig – dalos talentum híján – egykori „fegyverzete”, az azóta már jócskán megsárgult noteszlapok között kóborol. S lel egyet, s mást, ami kimaradt a veretes beszámolókból.

NYERTEM Különösen serdülőkorban a megye termelőszövetkezeti mozgalma elég gyakran produkált súlyos mínuszokkal terhelt zárszámadási mérlegeket. Év vége közeledtén a mezőgazdasági vezérkar fátyolos hangulatban „totózta”, hol lesz majd különösen tetemes a deficit. Egy ilyen latolgatásban jómagam is letettem a voksomat. És toronymagasan „nyertem”. Az egyébként kiváló agrárközgazdászok nem tudtak hová lenni a meglepetéstől. Sorolták, ők hol, merre, milyen szerveknél gyűjtötték tudományosan az információkat.

– És te hol jártál? – tudakolták izgatott kíváncsisággal.

– A tb-igazgatóságon...

– Hát ott mit tudhatnak a mezőgazdaságról?

– Csak azt, hogy a zárszámadási időszakra melyik főkönyvelő kért beutalót a balatonfüredi szívkórházba

ÉPÍTSÉK ŐK IS... És még egy történet a mérleghiányról az egyik horvát nemzetiségi faluból. A dünnyögve dorgáló megyei vezető a balsiker okai között a pazarlásra hívta fel a figyelmet.

– Hát például hány személyautótok van? – tette fel a kérdést a tsz-vezérkarnak.

– Hat – jött a halk válasz.

– Szóval hat. Hát nem gondoljátok, hogy ezt még a leggazdagabb kapitalisták sem engedhetnék meg maguknak?

A síri csend itt csatazajnak számítana, mikor aztán Cziczeli Pista bácsi végre megköszörüli a torkát:

– Már elnézést tisztelt Kocsonya elvtárs, de miért nem építeni azok is szocializmus, akkor megengedhetnék.

A BŐRÖND Azért abban az időben sem lehetett valami hátsó udvarbeli besorolása a Zalai Hírlapnak, ha egy Vietnámba tartó kormányküldöttség sajtókíséretébe – egyetlen vidékiként – a „Zalás Kovácsot” is delegálták. Nos, állunk a Liszt Ferenc – lánykori nevén ferihegyi – repülőtéren, s látjuk ám, hogy az akkor éppen párizsi tudósítóként regnáló Róbert László hevesen lohol Fock Jenőhöz.

– Fock elvtárs, egy autó kellene gyorsan...

– Miért, maga kocsival jön utánunk? – kérdezte a meglehetősen szarkasztikus humorú miniszterelnök.

– Nem, de az operatőr otthon hagyta a kamerát...

– Hát, ha az operatőr a kamerát hagyta otthon, akkor mit pakolt ebbe a két k..va nagy bőröndbe – billentette oldalba külső csüddel az egyik poggyászt a kormányfő.

Kovács Ferenc