2017.05.26. 13:43
Méhészkedés évtizedekkel ezelőtt
Nagykanizsa - A Thúry György Múzeumban több érdekes, ritka eszköz látható, amelyeket anno a helyi és a környező települések méhészei gyakran használtak.
Tokmány, anyanevelő, mézsörfőző üst, viasz offer. Sok évtizeddel ezelőtt a kis zalai falvak sokaságában hasonló kellékekkel méhészkedtek az emberek. Nem „hivatásos” méhészekről van szó. Egyszerű vidéki asszonyokról, férfiúkról, akiket a muszáj és az élelmesség sok mindenre kitanított, így a méhészetre is. E foglalkozásnak Dél-Zalában nagy hagyománya volt, ám ma erről már csak feljegyzések szólnak.
Kiállítás is őrzi mindennek nyomát, emlékét, amelynek anyagát néhai dr. Kerecsényi Edit néprajzkutató, a kanizsai múzeum alapítója hosszú esztendők folyamán gyűjtötte össze.
- A kiállított fotók, tárgyak neki köszönhetően maradtak meg a néprajzi raktárban és a fotótárban - mondta Gyanó Szilvia, a Balatoni Múzeum néprajzkutatója.
Gyanó Szilvia több mint félszáz éves, Kútfejről származó fonott befogó kast mutat, amelyben némi lépes méz is maradt
- Több száz felvételt készített Edit néni a a terepmunkák során: szorgalmasan járta a községeket, erdőket és mindent megörökített, ami a méhészkedéshez köthető. Egyúttal fel is dolgozta annak múltját, történeti hátterét - a neolitikumtól egészen a 18. századig -, amely akkortájt az országban egyedülálló munkának számított: csakúgy, mint ma - tette hozzá a néprajzkutató.
Ahogy azt is: dr. Kerecsényi Edit gyűjtötte a méhészeti tárgyakat is.
Az ő jóvoltából maradtak fenn a méhcsalád kezelésének és gondozásának egykori módszerei. Érdekesség, hogy a tárlaton egy pátrói néni rajbefogása is látható: az asszony fején szita, több fejkendő, fehér rongy a kezén, a „markában” meg vizespuska, a méhek irányítására.
- Ma méheskerttel sem lehet találkozni, ám a méznyerésnek és -felhasználásnak változatos formáival, így a mézserfőzéssel vagy a viasz offerrel is csak ritkán- összegezte a néprajzkutató, aki arról is képet adott, mikor, milyen formában fogyasztották régen az emberek a mézet: kezdve a húsok ízesítésétől a lucullusi finomabbnál finomabb nassolnivalóig.
- A hasznosítás terén szintén élen járt Dél-Zala - folytatta Gyanó Szilvia. - A mézesbábkészítők, a hatalmas tükrös szívekkel, vásárokban kapható portékákkal kitűntek mindenütt. Egyiküket meg is „örökítette” a múzeum csapata. A kiskanizsai Bábos Mari nénit, akinek méretes bábjai csodaszámba mentek, bár ma is szemet gyönyörködtetőek. Ugyan Sáska Mari néni sosem méhészkedett, közvetve mégis része a történetnek. Hiszen az ő kezei közt is folyt a méz...