Múltidézés ínyenceknek

Park Chan-wook azon kevés ázsiai rendező közé tartozik, akinek nyugaton is ismert a neve. Oldboy című mesterművével hívta fel magára a figyelmet, de dolgozott már Amerikában is. A korrekt, de nem túl emlékezetes hollywoodi kitérő után most visszatért szülőhazájába és újra csúcsformában van.

Az 1930-as évek Koreájában járunk, ahol egy magát grófnak kiadó csaló felbérel egy tolvajlányt, hogy álljon szobalánynak egy dúsgazdag fiatal hölgyhöz, aki a romlott és erőszakos nagybátyjával él. Mindez egy terv része, a cél pedig természetesen a vagyon megszerzése. A tolvaj Sook-Hee (Kim Tae-ri) azonban egyre közelebb kerül úrnőjéhez, és gyengéd érzelmeket kezd táplálni iránta. Ez veszélyezteti a sikert, de a hatalmas kúriában sok sötét titokra fény derül.

A szobalány három részre osztható. Az elsőben megszületik a terv és megismerjük a karaktereket. A főszereplő egyértelműen Sook-Hee, akinek helyén van az esze, mégis naiv és képes elvakítani őt a saját kapzsisága. Végig abban a hitben vagyunk, hogy a tolvajlány, bár rendre meginog, s tényleg érez valamit úrnője iránt, kellően céltudatos és profi ahhoz, hogy ne gyengítsék el érzelmei. Az első felvonás egy frappáns csavarral zárul, ami teljesen más kontextusba helyezi a cselekményt, és átértékeli a karaktereket. A főszereplő kiléte is megváltozik, az úrnő, Hideko kisasszony (Kim Min-hee) kerül a középpontba, s mondhatni végigjárjuk ugyanazt az utat, csak az ő szemszögéből. Ez elsőre önismétlőnek hathat, de szó nincs róla, sőt itt indul be igazán a sztori. Újra és újra meglepő fordulatokba botlunk, és egy szerelmi sokszög közepén találjuk magunkat, ahol nem lehet tudni, mi lesz a következő lépés. Park hozza a szokásos formáját, remekül keveri a kártyákat.

A szobalány című dráma az 1930-as évek Koreájában játszódik

Egy romantikus szélhámosfilm körvonalazódik az első szegmens alapján, aztán ahogy egyre több információ lát napvilágot, úgy lavírozunk a kosztümös dráma és az erotikus thriller műfaja közt. Ehhez mérten nehéz behatárolni, mit is látunk. Park nem szokott mellébeszélni, kendőzetlenül ábrázolja az erőszakot és a szexualitást. Itt ez utóbbi kerül előtérbe, de a naturalizmus nem öncélú, a testiséget láttatni kell ahhoz, hogy a néző is részese legyen a kialakult érzelmi köteléknek. Aki erre érzékeny, néhányszor félre fog tekinteni. A szobalányt ügyes fordulatai teszik emlékezetessé, de kár lenne ennyivel elintézni érdemeit. A keleti kultúra mellett nem áll messze tőle a nyugati perspektíva sem, de a nemi szerepek ábrázolása és lélektana is aktuálissá teszi, a múltidéző felütés ellenére.

Két problémám volt a filmmel, az egyik, hogy néhol túlságosan komótos, a másik a befejezés. Egy ennyire erőteljes végjátékhoz hangsúlyosabb, markánsabb epilógus dukált volna. Ennek ellenére A szobalány remekmű, igazi ínyencség. A pazar színészi játékok, gyönyörű operatőri munka és hangzatos zene megdobja az első látásra egyszerűnek tűnő cselekményt. Park végig biztos kézzel dirigálja a filmet, nem fél merész lenni, stílusából adódóan pedig csak kapkodjuk a fejünket, miközben ő lazán váltogatja a zsánereket, és újabb csavarokkal nyűgöz le. Aki megcsömörlött már az álomgyártól és fogékony egy kis művészetre Ázsiából, az nem fog csalódni ebben az olykor bizarr szerelmi történetben.